„Komfortos hangosság” – az Mttv. 33. § (4) bekezdésében foglalt kívánalmak betartásához szükséges nemzetközi előírások rövid bemutatása

Közzétéve: 2012. június 6.

1. Bevezetés

A műsorszórásban megjelenő médiumok hangosságának váratlan, zavaró változásai (hangerő-ugrásai) világszerte komoly panaszokat váltanak ki napjainkban. Ez a jelenség a „hangosság-háborúnak” nevezett általánosabb, negatív folyamat része és következménye. Ennek orvoslására vezető hangmérnökök és a terület más szakértői szakmai ajánlásokat készítenek (lásd pl. Európában az EBU (European Broadcasting Union) P/LOUD Group tevékenységét). A társadalom jelentős részét érintő probléma kezelésére sok esetben törvényi eszközökkel tesznek erőfeszítéseket az illetékes hatóságok.

A „hangosság-háború” oka és lényege, hogy a dinamikájában komprimált hanganyag felületes megfigyelő számára, illetve kedvezőtlen körülmények között hallgatva „jobban szól”, ezért a műsorok előállítói ebbe az irányba törekszenek. Valójában azonban ez a folyamat a hangminőséget és a hallgatói élményt is rombolja, ráadásul az extrém mértékű dinamika-kompresszió („hiperkompresszió”) már a figyelemfelkeltés kifejezett, vagy ki nem mondott elvárását sem teljesíti, ellenkezőleg, következtében a hang érdektelen, „lapos” lesz (az első „sokkot” követően a néző/hallgató korrigál, a készüléket lehalkítja, utána viszont már egyáltalán nem figyel oda). A hangosság-háború következményeinek szemléltetésére Earl Vickers cikkében [1] bemutatja két felvétel elemzésének eredményeit. Az egyik 1909-ben készült egy Edison-féle fonográffal. A másik a Metallica 2008-ban, CD-n kiadott egyik felvétele. A fonográf-henger 12 dB-lel nagyobb dinamika-tartományt közvetít. Az 1980-tól 2010-ig megjelentetett albumok vizsgálata azt mutatta, hogy azok dinamikatartománya átlagosan 5 dB-lel szűkült ez alatt az idő alatt (lásd ugyanitt). Jelenleg a hanganyagokat nagyságrendekkel rosszabb minőségben élvezhetik a nézők és hallgatók, mint amire a hangtechnikai eszközök képesek lennének.

Magyarországon 2011. január 1-jén lépett hatályba az új médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról). A törvény 33. § (4) bekezdése szabályozza a műsorsugárzás útján továbbított televíziós és egyéb médiatartalmak „befogadókat zavaró” hangosságát, illetve a médiaszolgáltatóktól elvárja, hogy módosítsanak - más országokhoz hasonlóan - az alkalmazott hangtechnikai módszereiken:

„A lineáris médiaszolgáltatásban közzétett reklám, televíziós vásárlás és a műsorelőzetes, valamint a reklám és a televíziós vásárlás és a műsorelőzetes közzétételét akusztikus módon jelző figyelemfelhívás átlagos, vagy a néző és hallgató által érzékelt hangereje nem lehet nagyobb, mint a környező műsorszámoké. ”

A hangtechnikával foglalkozó szakma és a szabályozó hatóságok célja a kialakult helyzet megnyugtató megoldása. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság a jelen ajánlásban ismertetett hangtechnikai szempontok figyelembe vételét, a vonatkozó nemzetközi ajánlások betartását javasolja a lineáris médiaszolgáltatás szereplőinek.

Az utóbbi húsz évben kialakult helyzet mára oda vezetett, hogy a szakmai szervezetek a probléma tudományos vizsgálatától kezdve eljutottak a szakmai ajánlások kidolgozásáig és széles körben történő elfogadtatásáig. A szakmai ajánlások fejlődése - beleértve az ITU (International Telecommunication Union), az EBU, illetve az ATSC (Advanced Television Systems Committee) ajánlásait - 2011-re rendkívül felgyorsult, és megnyugtató szakmai megoldást kínálnak.

2. Az EBU 10 pontja

Tömör és közérthető összefoglalást ad a témáról az EBU 2009-ben kiadott, „Tíz dolog, amit a hangosságról tudni kell” (10 things you need to know about... LOUDNESS) című rövid ismertetője [14]. Ebben a következőket mondja:

  1. A „hangosság” a hang erőssége, amit füllel ténylegesen érzékelünk.
    A hangosság egy tetszőleges hanganyag (zene, beszéd, effektusok stb.) érzékelhető erőssége. Érzékelésünket befolyásolja többek között a hanganyag összetevőinek szintje, frekvenciája, tartalma, illetve időtartama.
  2. A nézők és hallgatók a hangosság-ugrásokra panaszkodnak.
    A TV-nézők sokszor bosszankodnak, ha a reklámszünetekkel tarkított műsor nézése közben a reklámoknál folyton le kell halkítaniuk a készüléküket. A televíziós reklámok hírhedten komprimáltak és hangosak.
  3. A jelenlegi csúcsértékmérő műszerek nem alkalmasak a jel hangosságának mérésére.
    A műsorszórásban alkalmazott kivezérlésmérők jellemzően csúcsértékmérő műszerek. Ezek leváltásával és hangosságmérő műszerekre cserélésével közelebb kerülhetünk a leghitelesebb műszer, az emberi fül tulajdonságaihoz.
  4. A hanganyagok dinamikatartománya drámaian beszűkült az ún. „hangosság-háború” (Loudness War) következtében.
    A csúcsértékmérő műszerek használata nagymértékű dinamika-kompresszióhoz vezetett, mivel az így kezelt műsorelemek hangosabbnak tűntek, mint a többiek. Ez végül fárasztó hangot és általánosan romló hangminőséget eredményezett. A hangosság-normalizálással ez a folyamat megfordítható.
  5. A hanganyagok dinamikáját csak a művészi hatáskeltés szempontjai szerint lenne szabad módosítani!
    Dinamika kompressziót csak művészi szempontok figyelembe vételével lenne szabad alkalmazni (pl. az emberi hang erősségének túlzott változásainak elkerülése, vagy egy hangszer hangjának „ütősebbé” tétele érdekében). A dinamika kompresszió öncélú használata pusztán azért, hogy valami „hangosabban” szóljon, kiöli a hangból az életet. A hangosság-normalizálás bevezetésével a műsorkészítés során a dinamika ismét az alkotó tevékenység eszköze lehet.
  6. A megoldás a hangosság-normalizálás.
    A probléma mindenki számára érzékelhető, a kialakult helyzeten változtatni kell. A megoldás lényege, hogy változtatni kell a műszereken és a keverési gyakorlaton, és a műsorok átlagos hangosságát kell azonos szintre hozni.
  7. Létezik szabvány a hangosságmérésre: ez az ITU-R BS.1770.
    Ez az ITU ajánlás megadja az alapokat az új típusú hangosságmérő műszerek megalkotásához. A műsorszolgáltatók és a gyártó cégek már munkához láttak.
  8. Az EBU P/LOUD csoport segít!
    Az EBU P/LOUD csoportjának 100 (!) szakértője dolgozik a hangosságmérés még fennálló kérdéseinek megválaszolásán. A cél az új mérési és műsorkészítési módszerek világméretű harmonizálása.
  9. A mérési és vonatkoztatási rendszer megváltoztatásával véget lehet vetni a hangosság-háborúnak.
    A műsorszóróknak, illetve az egyes műsoroknak nem lenne szabad hangerővel küzdeniük egymás ellen. A hallgatóság egyáltalán nem szereti ezt. A versenyben a tartalomra és az általános hangminőségre kellene koncentrálni.
  10. A hangosság-normalizálást a teljes műsorkészítő- és műsorszolgáltató láncban be kell vezetni.
    A hangosság probléma nem oldható meg kizárólag az adóállomásokon. A hangosság-normalizálásnak általánosan érvényesülnie kell a teljes folyamat során, a műsorkészítéstől kezdve a sugárzásig. A P/LOUD csoport ennek az egyes fázisokra érvényes legfontosabb szempontjait EBU ajánlásban jelenteti meg.

3. A szakmai megoldás lényege, ajánlott gyakorlat

A javasolt új gyakorlatot követve a médiaszolgáltatóknak a hanganyag keverése során hangosság-normalizálást kell alkalmazniuk csúcsszint-normalizálás helyett. Ilyen módon megszüntethető a TV-nézőket és rádióhallgatókat érő, programok és csatornák közötti hangerőugrások által kiváltott irritáció, amely - mint elemzésében többek között Florian Camerer, az ORF (Österreichischer Rundfunk) munkatársa, az EBU P/LOUD munkacsoport elnöke is kiemeli [13] - mára az egyik legsúlyosabb zavaró hatássá vált.

Nemzetközi kutatások megmutatták, hogy a fent leírt jelenség, bár hatása az egyének esetében szubjektív, általánosan, a hallgatóság egésze szempontjából egyértelműen érzékelhető, statisztikai módszerekkel kimutatható problémákat okoz. A zavaró hatás nagy biztonsággal és pontossággal számszerűsített küszöbértékekhez köthető (lásd [1]-[7]).

3.1 Az emberi fül érzékenysége, tűréshatárok

Riedmiller, Lyman és Robinson a Dolby Laboratoriestól [11] olyan kísérletsorozatot írnak le, amelyben széleskörűen ellenőrizték egyrészt az emberi fül érzékelésének pontosságát, másrészt a hangerő elfogadhatónak, illetve kellemetlennek ítélt változásainak nagyságát. A kísérlet számos érdekes és fontos eredményt hozott. A bevont, nem hivatásos alanyok beszéd esetén 95%-os biztonsággal 1 dB-nél kisebb hibahatárral érzékelték annak hangosságát; a tesztben használt hangminták átlagos hangossága esetében 2,4 dB-es erősödést, illetve 5,4 dB-es halkulást már zavarónak ítéltek, ezen belül található a hangosság „komfort zónája”.

Thomas Lund [9] olyan kísérleti eredményeket ismertet, melyek szerint:

a hallgatók 50%-a módosítja a hangerőt 3 dB-es szintnövekedésnél, illetve 6 dB-es csökkenésnél.

A fenti és hasonló kísérletek eredményei, valamint az azokhoz kapcsolódó következtetések a szakmai ajánlások által javasolt gyakorlatokban jelennek meg ([8]-[18]).

3. 2. Hangosság-normalizálás csúcsértékre történő keverés helyett

Az EBU-TECH 3343 [18] az EBU R 128 [15] ajánlást kiegészítve írja le a European Broadcasting Union által kívánatosnak ítélt stúdiótechnikai gyakorlatot.

A hangosság-normalizálás célja, hogy a befogadóknak a lehető legritkábban kelljen készülékükön a hangerőt utólagosan korrigálni.

Az ajánlás ugyanakkor hangsúlyozza, hogy

a hangosság-normalizálás nem jelenti azt, hogy a hangerőnek minden pillanatban állandónak kell lennie, éppen ellenkezőleg!

A hangosság pillanatnyi értékének változásai adják a hanganyagok dinamikáját, amivel művészi hatások érhetők el. Az EBU R 128 ajánlás szerinti hangosság-normalizálás éppen a dinamikusabb keverést bátorítja!

Azonos szintre hozni csupán a teljes műsorszegmensek átlagolt, integrált hangosságát kell!

A fentieknek megfelelően az ajánlás a lehetséges gyakorlati megoldások közül elsősorban azokat támogatja, amelyek ezt a szabadságot minél nagyobb mértékben megadják, szemben azokkal az automatikus eljárásokkal, amelyek a hangerő szinten tartását dinamika-kompresszió útján érik el.

3.3 Jelszint-normalizálás metaadat-normalizálás helyett

A hangosság-normalizálás több módon is megoldható. Ezek az eljárások két nagy csoportba sorolhatók: az egyik esetben magát a jelszintet módosítják, a másik módszer szerint a digitális jellel együtt továbbított megfelelő metaadat hordozza a pontos hangosság-információt, amely alapján a megfelelő műszaki szinten álló vevőkészülék végzi el a normálást.

Mindkét alapelv működőképes, azonban a metaadat-normalizálás a teljes átviteli láncban (a vevőkészülékekkel bezárólag) megfelelő tudású eszközöket feltételez. Emellett a jelszint-normalizálásnak van egy járulékos előnye is: a hangosságszint -23 LUFS-re (-23 LU hangosságegység a teljes kivezérléshez - Full Scale - viszonyítva) történő beállításával olyan túlvezérlési tartalék áll rendelkezésre, amely lehetővé teszi a dinamikusabb keverést. 

Az EBU a metaadat-normalizálás helyett a jelszint-normalizálást támogatja, részben egyszerűsége miatt, részben azért, mert lehetővé teszi a hangminőség javítását.

3.4 Élő műsorok hangosságszintjének kezelése

Felmerül a kérdés, hogy - szemben a tárolt műsorokkal, amelyek utólagos elemzése megoldható - élő adás esetében hogyan és milyen tűréshatárok között lehetséges a műsor hangosságát beállítani?

Az EBU-TECH 3343 felhívja a figyelmet, hogy élő műsorok esetében az integrált hangosság célértékének (Target Level) pontos tartása valóban nem egyszerű feladat. Emiatt azon műsorok esetében, amelyeknél a -23 LUFS átlagos hangosság a gyakorlatban pontosan nem tartható, az EBU ±1,0 LU toleranciasávot enged meg.

Az EBU az EBU-TECH 3343 publikálása előtt kísérleteket végzett az NDR (Norddeutscher Rundfunk), az ORF és az RTBF (Radio Télévision Belge Francophone) bevonásával, amelynek során megállapították, hogy az integrált hangosságra vonatkozó ±1 LU tűrésmező élő adások esetében is tartható!

4. Szakmai ajánlások, az NMHH ellenőrzési módszere

A témában eddig született legfontosabb nemzetközi ajánlások, rövid ismertetéssel:

4.1 ITU-R BS.1770 - Algorithms to measure audio programme loudness and true-peak audio level

Első változatát 2006-ban publikálták. A szubjektíven (füllel) érzékelt hangosság objektív mérésére alkalmas új módszert írt le, amely egy speciális előszűrő áramkör (a távközlésben már korábban is használt „B” szűrő módosított változata) alkalmazására és effektív érték mérésre épül. Az ajánlás emellett újfajta módszert határoz meg digitális hanganyagok valódi csúcsértékének mérésére. (A probléma azért nem triviális, mert a periodikus mintavételezés miatt a magasabb frekvenciás hangösszetevőknél előfordulhat, hogy a tényleges jelcsúcsok éppen két mintavétel közé esnek. Ezen jelcsúcsok kiszámítására a leírt algoritmus a digitális hangtechnikában már ismert eljárást, az ún. túlmintavételezést alkalmazza.)

Az eredeti ajánlásnak eddig két újabb változata jelent meg, 2007-ben és 2011-ben [12]. Ezek az eredeti algoritmus kiterjesztését és továbbfejlesztését tartalmazzák, így definiálták a többcsatornás (5.0 ill. 5.1) hang mérésére alkalmas eljárást, módosították a kiértékeléskor használt szűrőáramkört (bevezették az ún. „R2LB”, ill. más néven „K” szűrőt), valamint kapuzó (gating) funkciót vezettek be a releváns hangesemények pontosabb figyelembe vétele érdekében.

4.2 EBU R 128 - Loudness normalisation and permitted maximum level of audio signals

A European Broadcasting Union ajánlása - amit 2010-ben publikáltak [15] - elvárást fogalmaz meg a műsoranyagok hangosságának normalizálására és azok megengedhető maximális szintjére vonatkozóan. Hangosságmérési eljárásként az ITU-R BS.1770 módszerét ajánlja. Meghatározza a műsoranyagok kívánatos átlagos hangosságát (-23 LUFS Target Level). Előírja, hogy a különböző műsoranyagok hangosságát azonos szintre kell hozni; amennyiben ez nem oldható meg tökéletesen (pl. élő programok esetében), maximálisan 1 LU (dB) eltérést tart megengedhetőnek.

4.3 EBU-TECH 3341 - Loudness Metering: ‘EBU Mode’ metering to supplement loudness normalisation in accordance with EBU R 128

Az EBU R 128-ban leírt hangosság-normalizálási követelményekhez kapcsolódóan ír le a hangosság-mérésre vonatkozó részletes ajánlásokat, így például a beszéd, párbeszédek, műsorszüneti csendek emberi érzékeléshez pontosabban igazodó figyelembe vételéhez ún. „kapuzó” funkció alkalmazását [16].

4.4 EBU-TECH 3342 - Loudness Range: A measure to supplement loudness normalisation in accordance with EBU R 128

Szintén az EBU R 128 kiegészítéseképpen a hanganyagok dinamika-tartományát jellemző ún. Loudness Range paramétert és annak számítási módját definiálja [17].  

4.5 ATSC A/85:2011 - ATSC Recommended Practice: Techniques for Establishing and Maintaining Audio Loudness for Digital Television

Az USA-ban Obama elnök 2010. december 5-én írta alá és léptette hatályba a reklámok hangerejét szabályzó törvényt (CALM Act - Commercial Advertisement Loudness Mitigation Act).

A törvény alapján 2011. december 13-án vezették be az ATSC A/85:2011 jelű ajánlott gyakorlatot (Recommended Practice) [20], amelynek betartására kötelezik a műsorszolgáltatókat, és az attól való eltérést egy éves türelmi periódust követően, 2012. december 13-tól szankcionálják.

Az ATSC A/85:2011 legfontosabb előírásai a következők:

  • Az „E” jelű függelékben hangosságszinteket, és ezekkel jellemezhető „komfort” zónát határoz meg. Ezen belül maximum 2,4 dB-es hangosságnövekedést jelöl meg olyan küszöbértékként, amely jól észlelhető, de még éppen elfogadható;
  • A dokumentum a különböző műsorszegmensek átlagos hangosságára vonatkozóan egyáltalán nem enged meg eltérést, azok azonos szintre hozását írja elő. Mivel a gyakorlatban ez nem kivitelezhető, az „E” függelék adataira hivatkozva 2 dB-es toleranciaküszöböt állapít meg, amelynél kisebb eltérések még nem járnak szankciókkal;
  • A fentiekhez kapcsolódóan kikötik, hogy a meghatározott toleranciasávon belül sem lehetnek tendenciózus eltérések. Tehát, ha a reklámok hangossága következetesen nagyobb, mint a körülvevő műsorszegmensek hangossága, ez akkor sem fogadható el, ha az eltérések kisebbek a meghatározott 2 dB-es tűrésnél.

A felsoroltakon kívül az egyéb nemzetközi ajánlások (pl. az OP-59 ausztrál [23], vagy a TR-B32 japán [22] ajánlások) szintén az ITU-R BS.1770 ajánlást használják hivatkozási alapként.

A különböző, konkurens hangosságmérési módszerek között az ITU ajánlása örvend a legszélesebb támogatottságnak. Első publikálását követően is sokan hivatkoztak rá, majd a különböző stúdiótechnikai cégek saját, opcionális továbbfejlesztéseket, kiegészítéseket készítettek - az ITU ajánlás újabb verziói azonban mindig, ismételten átvették a vezető szerepet. Ezt támasztotta alá pl. az EBU korábbi bejelentése is, amely szerint az EBU-TECH 3341 ajánlásban leírt kapuzó funkció paramétereit kismértékben módosítani kívánja, hogy azok teljes mértékben összhangban legyenek az ITU-R BS.1770-2 kapuzó funkciójával. A dolog érdekessége, hogy az EBU-TECH 3341 időrendben előbb született, és ebben eredetileg az EBU ajánlotta az ITU figyelmébe, hogy a leírt kapuzó funkció segítségével a mérési pontosság növelhető. A fordulat magyarázata abban rejlik, hogy az ITU szakmai támogatottsága, amely a folyó kutatásokat, ellenőrző teszteket is magában foglalja, az EBU támogatottságát is jóval meghaladja. Az EBU-TECH 3341 2011. augusztusi változatában már ez a módosított, az ITU ajánlással egybecsengő kapuzó funkció jelenik meg.

Az NMHH által alkalmazott mérési módszerek a nemzetközi gyakorlattal összhangban szintén az ITU‑R BS.1770‑2 ajánlásra épülnek.

A Hatóság által monitorozott médiatartalmak elemzése és értékelése több lépcsőben történik.

Az NMHH a médiatárában lévő, korábban sugárzott, rögzített médiafájlokon automatikus szoftveres előszűrést végez (HumanoidTM szoftver segítségével). Az elemzés eredményeként megjelenő adathalmaz olyan speciális markereket tartalmaz, amelyek egyrészt az ITU/EBU ajánlások szerinti eredményeket jelzik (átlagos és pillanatnyi hangosságadatok), másrészt a további válogatást könnyítik meg.

A kritikusnak tűnő eltérések további vizsgálata már emberi erőforrás bevonásával és ismételt ellenőrzéssel folyik.

Ennek során a kritikus részeket megelőző és követő műsorokat a médiatárból kiemelve ismételten megvizsgáljuk. Az ismételt vizsgálat szoftveres újramérést, illetve ettől független, elismert gyártótól származó, szabványos célműszerrel történő ellenőrző mérést jelent.

Az így kapott, többszörösen ellenőrzött eredmények alapján a bevezető időszakban az NMHH a legkirívóbb eltérésekre figyelmeztet (3, illetve 5,6 LU − 3 LU statisztikailag a nézők és hallgatók 50%-ánál vált ki hangerő-módosítást a vevőkészüléken), majd fokozatosan vezeti be az átlagos hangosságértékekre a nemzetközi mérceként szolgáló ±2 LU, illetve ±1 LU maximális eltérés követelményét.

Hivatkozások:

  • [1] Earl Vickers: The Loudness War: Background, Speculation and Recommendations. ST Microelectronics, Santa Clara, CA 95054, 2010.
  • [2] John Couling: TV Loudness: Time for a New Approach? Dolby Laboratories, Inc., England.
  • [3] Bob Katz: Mastering Audio: The Art and the Science. Focal Press, 2007.
  • [4] Esben Skovenborg, Søren H. Nielsen: Real-Time Visualisation of Loudness Along Different Time Scales. Proceedings of the 10th International Conference on Digital Audio Effects (DAFx-07), Bordeaux, France, 2007.
  • [5] Esben Skovenborg, Thomas Lund: Loudness Descriptors to Characterize Wide Loudness-Range Material. Proceedings of the AES 127th Convention, New York, USA, 2009.
  • [6] Esben Skovenborg, Thomas Lund: Loudness Descriptors to Characterize Programs and Music Tracks. Proceedings of the AES 125th Convention, San Francisco, USA, 2008.
  • [7] Thomas Lund: Control of Loudness in Digital TV. NAB BEC Proceedings, 2006.
  • [8] Thomas Lund: ITU-R BS.1770 Revisited. 2011.
  • [9] Thomas Lund: ITU BS.1770 Revisited - ATSC A/85 & The CALM Act.2011. WBA Conference, Madison WI, USA, 2011.
  • [10] International Telecomminication Union Press Release: Sound advice from ITU to keep TV volume in check - ITU Recommendation to control volume variations in TV programming. http://www.itu.int/newsroom/press_releases/2010/03.html, 2010.
  • [11] Jeffrey C. Riedmiller, Steve Lyman, Charles Robinson: Intelligent Program Loudness Measurement and Control: What Satisfies Listeners? Proceedings of the AES 115th Convention, New York, USA, 2003.
  • [12] International Telecomminication Union: Recommendation ITU-R BS.1770-2 (03/2011) - Algorithms to measure audio programme loudness and true-peak audio level. 2011.
  • [13] Florian Camerer: On the way to Loudness nirvana - audio levelling with EBU R 128. EBU Technical Review, Q3 2010.
  • [14] European Broadcasting Union: 10 things you need to know about Loudness. EBU Technical, Media Technology and Innovation, 2009.
  • [15] European Broadcasting Union: Recommendation R 128 - Loudness normalisation and permitted maximum level of audio signals. Geneva, August 2011.
  • [16] European Broadcasting Union: EBU-Tech 3341-2011 - Loudness Metering: ‘EBU Mode’ metering to supplement loudness normalisation in accordance with EBU R 128. Geneva, August 2011.
  • [17] European Broadcasting Union: EBU-Tech 3342 - Loudness Range: A measure to supplement loudness normalisation in accordance with EBU R 128. Geneva, August 2011.
  • [18] European Broadcasting Union: EBU-Tech 3343-2011v2 - Practical guidelines for Production & Implementation in accordance with EBU R 128. Geneva, August 2011.
  • [19] European Broadcasting Union: EBU-Tech 3344 - Practical guidelines for distribution systems in accordance with EBU R 128. Geneva, October 2011.
  • [20] Advanced Television Systems Committee, Inc.: A/85:2011 - ATSC Recommended Practice: Techniques for Establishing and Maintaining Audio Loudness for Digital Television. Washington D.C., USA, 25 July 2011.
  • [21] TC Electronic: LM2 Stereo Loudness Meter - User's Manual V1.11.
  • [22] Association of Radio Industries and Businesses: ARIB TR-B32 - Operational Guidelines For Loudness of Digital Television Programs v1.0.
  • [23] Free TV Australia: Operational Practice OP-59 - Measurement and Management of Loudness in Soundtracks for Television Broadcasting. Issue 1, July 2010.