A WCIT 2012 világkonferencia célja az 1988-ban az ITU 112 tagországa által aláírt Nemzetközi Távközlési Szabályzat (angol rövidítéssel ITR) felülvizsgálata és a mai kor követelményeinek megfelelő módosítása volt. Magyarország önálló javaslatot is nyújtott be az ITR módosításához, melynek a lényege a fogyatékkal élők távközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférésének az elősegítése.

A kéthetes ülésszakon 151 ország közel 1600 delegáltja vett részt. Az elmúlt 24 év jelentős üzleti, technológiai és szabályozási változásai, az internet megjelenésével kialakult teljesen új helyzet és az egyes régiók eltérő érdekei miatt nagyon nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy mindezek ellenére létrejöjjön egy konszenzuson alapuló új ITR. A világkonferenciát megelőző kétéves intenzív előkészítő munka során már jól látszottak azok az ütközőpontok, melyekben igen nehéz a megegyezés egy ilyen átfogó egyezmény kialakításánál. Mivel az ITU jellemzően konszenzussal hozza meg a döntéseit és nem többségi szavazással, így félő volt, hogy vagy kiürül az ITR tartalmilag, vagy pedig nem jön létre mindenki által aláírható dokumentum a konferencia utolsó napjára. Kényes pontokat jelentett a nemzetek közötti elszámolás kérdése, a kéretlen üzenetek szűrésének a problémaköre, a hálózatbiztonság kérdésköre, de az előkészítő időszak alatt különösen kényessé vált az internet irányításának a kérdésköre is, melyet néhány ország szívesebben látna nemzeti hatáskör alatt.

Mindezek rendkívül izgalmassá tették a kéthetes konferencia igen intenzív, többször is éjszakába nyúló üléseit, vitáit. A konferencia hivatalos ülésein kívül rendszeresen folytak a CEPT illetve az EU országok egyeztető megbeszélései is, ahogy más régiók is folyamatosan egyeztették a képviselendő álláspontjukat.

Ilyen körülmények között különösen nehéz volt a formálódó ITR-be új cikkeket bevinni, de a magyar javaslat az első héten – más régiók támogatásával – több egyeztetés és szövegfinomítás után bekerült a végleges szövegbe. Sorra születtek meg a kompromisszumok az egyes régiók között az ütközőpontokban is, ami nem kis részben a konferencia levezető elnökének, Mohamed Nasser al-Ghanim határozott, következetes irányításának volt köszönhető. A két hét azonban kevésnek bizonyult: az utolsó előtti napon az idő szorításában már több olyan javaslat is bekerült az ITR szövegébe, melyek konszenzusos kiérlelésére nem volt lehetőség. Ennek következtében a december 14-én végső aláírásra előterjesztett ITR-t a helyszínen aláírási joggal rendelkező 144 ország közül csak 89 írta alá, 55 ország – köztük az USA, Kanada és a 27 EU tagállam – nem írta alá az egyezményt. Ugyanakkor ezen delegációk nagy többsége – így a magyar küldöttség is – egy benyújtott nyilatkozat formájában fenntartotta a jogot, hogy a későbbiekben csatlakozzon a 2015. január elsején életbe lépő egyezményhez.