A rádiótávírász világbajnokságon szerepelt magyar csapat tagjai

Huszonkét év után hazánk másodszor rendezett gyorstávírász világbajnokságot; Siófok után ezúttal Esztergom adott otthont az eseménynek szeptember 8–10. között. A pénteki nyitóünnepségen Aranyosné dr. Börcs Janka, az NMHH főigazgatója elmondta, a verseny jó alkalom arra, hogy a frekvenciák használatával kapcsolatos tudatosságra irányuljon a figyelem, hiszen azok korlátos állami vagyont jelentenek. Hozzátette, Magyarországon a hatóság évente 500-600 engedélyt ad ki rádióamatőrök részére, és az utóbbi öt évben harmincan tettek Morse-vizsgát. Felber Gyula, a MRASZ elnöke megemlékezett Samuel Morse-ről, a morzekód megalkotójáról, akinek nagyszerű alkotása egy speciális nyelv ismeretét adja használóinak. Romanek Etelka, a város polgármestere megköszönte a szervezőknek, hogy Esztergomot választották. Elmondta, számára a sportág különlegessége abban rejlik, hogy a kommunikáció az emberrel egyidős létszükséglet, az emberek közötti kapcsolat létformája.

A versenyt ifjúsági, felnőtt és senior korosztályban rendezték meg, négy női és öt férfi kategóriában. Molnár Léna három bronzérmet, Varró Tamás egy bronzérmet nyert a legfiatalabb korosztály versenyein, a felnőtteknél Provics Ferenc lett harmadik. A csapatversenyben – ahol az országok minden kategóriában legfeljebb három versenyzőt indíthatnak, de csak a két legjobb eredménye számít –, a negyedik helyen végzett a magyar csapat, a győztesek a fehéroroszok lettek. A részletes eredmények megtalálhatók az esemény honlapján.

A rádióamatőr sportágban három nagy szakág létezik: a gyorstávírász, a rádióforgalom és a rádiós tájékozódási futás szakág. A most is megrendezett gyorstávírász versenyen négy versenyszámban mérettetik meg magukat a résztvevők: karakterek vétele, karakterek adása, hívójelek vétele és rádióforgalmi-verseny gyakorlat. Az első két versenyszámban a cél csak betűs, csak számos vagy vegyes (betűk, számok és írásjelek) táviratok vétele és adása a lehető legkevesebb hibával, egyperces időintervallumokban. Az öt karakteres csoportokból álló sorok nem alkotnak értelmes szöveget, így a különböző anyanyelvű versenyzők egyenlő eséllyel indulnak. A hívójelvétel számban egymás után ötven hívójelet kap a versenyző, és ha egyet jól vett, akkor a következő gyorsabban jön, több pontért, hiba esetén azonban a sebesség csökken. A rádióforgalmi-verseny gyakorlatban a számítógép által generált hívójelekkel kell összeköttetéseket létrehozni kétszer tíz perc alatt. Ilyenkor egyszerre akár négy hívóállomás adása is hallható.

A morzekód használata alapvetően hagyományőrzés, hiszen manapság a beszédalapú átvitel mellett egyre inkább a különböző digitális üzemmódok használata a jellemző. Az összeköttetések klasszikus formáját mindazonáltal az 1837-ben feltalált, nemzetközileg egységes morzekód jelenti távíró üzemmódban, amely még nehéz vételi körülmények között is lehetővé teszi az összeköttetések megteremtését.

A szövetségről

A Magyar Rádióamatőr Szövetség szinte egyidős a rádiózással, jogelődjét 1928-ban alapították. Rádióklubok, rádióamatőr egyesületek a tagjai, ahol kizárólag amatőr, anyagi ellenszolgáltatással nem járó rádióforgalmi, rádiós tájékozódási futó, illetve gyorstávírász sportot űznek és műszaki, tudományos kísérleteket végeznek.

A szövetség tagja a Nemzeti Versenysport Szövetségnek, valamint a Nemzetközi Rádióamatőr Szövetségnek, és országos sportági szövetségként működik. Feladata a rádióamatőr sportág és a rádióamatőr tevékenység szervezése, valamint a tehetséggondozás, az utánpótlás-nevelés, a vészhelyzeti rádiózás és valamennyi rádióamatőr érdekeinek képviselete – tagsági viszonytól függetlenül.