Blogbejegyzés
Médiajog
2014. április 30. 10:41

Strasbourg megvédte a kormányfőt: a politikus szexuális életének kiteregetése már sok volt

A Strasbourgi Bíróság ítélete szerint a finn Legfelső Bíróság helyesen érvelt, amikor elismerte, hogy a volt miniszterelnökről megjelent könyvben az elnök titkos szerelmi viszonyát elemző részletek sértik a magánszférához való jogát. A beszámoló ugyanis a Bíróság szerint nem szolgálja a közérdeket.

A volt finn kormányfő, Matti Vanhanen barátnője az általa megjelentetett könyvben kettőjük közötti titkos viszonyról számolt be, kíméletlen részletességgel még az elnök mandátumának ideje alatt. A könyvben Susan Ruusunen írónő a kapcsolatról, annak fejlődéséről, a kormányfő családi szokásairól, gyermekeihez fűződő viszonyáról, intim pillanatokról, szexuális szokásokról és együttlétekről írt többek között.

Az ügyész a Finn Büntető Törvénykönyv 8. szakaszára hivatkozva indított eljárást a kormányfő magánszférájának védelme érdekében. Első fokon nem nyert elismerést, de végül másodfokon a fellebviteli bíróság (Helsinki Appeal Court) elismerte, hogy az intim részletek nyilvánosságra hozatala, valamint a kormányfő gyermekeihez fűződő viszonyának feltárása sérti a magánélethez fűződő jogosultságot még akkor is, ha egy politikusnak nyilvánvalóan magánszférája védelmének határai szűkebben értelmezendők. Az írónőt ezért a bíróság pénzbírság megfizetésére kötelezte. Ruusunen ezt követően a Legfelső Bírósághoz fordult, amely azonban helybenhagyta a másodfokú bíróság ítéletét, azt azonban hozzátette, hogy az írónő miniszterelnök gyermekeihez fűzött viszonyáról alkotott véleménye nem sértette a magánszférához való jogot, hiszen az csupán a szerző véleménye volt, e tekintetben nem indokolt tehát a véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő jog korlátozása. Ezen felül azonban nem indokolja közérdek, hogy a pár szexuális életének részleteit nyilvánosságra hozzák.

Az írónő végül szólásszabadságához való jogának sérelme miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult. A szerző arra hivatkozott, hogy saját magánéletének részleteit fedte fel, amelynek része volt az exkormányfővel való viszonya. Az EJEB ítéletében kifejtette, hogy Vanhanen politikusként kétségtelenül közszereplő volt a könyv publikálásának időpontjában, ezért esetében a megengedhető kritika határai szélesebbek, mint egy átlag állampolgár esetében, ezért többet köteles megmutatni magából és életéből. Ezen felül a Bíróság megjegyezte, hogy voltak a könyvben olyan tények, amelyek megismerésére joga volt a nyilvánosságnak, és azok közzétételéhez közérdek fűződött. Az EJEB továbbá kifejezésre juttatta azt is, hogy szólásszabadság és a magánszférához fűződő jog konfliktusa esetén sérti a magánélethez való jogot, ha a magánéleti esemény a szexuális élet legapróbb részletére vonatkozik.

A Bíróság az ítélet indokolásában a Von Hannover v. Germany (n. 2) (application nos 40660/08 és 60641/08) ügyben foglalt iránymutatásokat vette alapul, amelyben korábban kifejtette, hogy a nyilvánosság előtt ismert személyeknek is jogos elvárása lehet a magánélet védelmére bizonyos körülmények között. Számos szempontot kell azonban figyelembe venni a Bíróság szerint, így például azt, hogy egy fénykép és a cikk nyilvánosságra hozatala mennyiben járul hozzá egy közérdekű vitához, az érintett személy mennyire számít közismertnek, és tekintettel kell lenni arra is, hogy mi a közlés tárgya. E tekintetben a Bíróság szerint lényeges különbség van a magánszemélyek, és a közszereplők között. Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy az érintett személy korábban milyen magatartást tanúsított, így például, hogy az adott fénykép korábban megjelent-e a sajtóban vagy sem. A Bíróság ezen felül figyelembe veszi a cikk tartalmát, formáját és következményeit, valamint azt, hogy milyen körülmények között került sor a magánélethez fűződő jog sérelmét vélhetően megvalósító cselekmény végrehajtására.  Az említett körülményeket értékelve az EJEB kifejtette, hogy a Susan Ruusunen írónő véleménynyilvánítási szabadságához fűződő joga nem sérült. A finn bíróságok által kifejtett indokolás helytálló és elegendő annak bizonyítására, hogy a véleménynyilvánításhoz való jog korlátozása ez esetben „szükséges volt egy demokratikus társadalomban”.

A Strasbourgi Bíróság úgy döntött tehát, hogy a magánszférához való jog védelme ez esetben hangsúlyosabb, mint a véleménynyilvánításhoz fűződő jog korlátlan biztosítása. Mi lehet az oka, hogy vannak mégis esetek, amikor a véleménynyilvánítás címszava alatt a sajtó betörhet egy politikus magánéletébe? Az elszámoltathatóság nevében az állampolgároknak joga van információkat szerezni arról, hogy a politikusok jól végzik-e munkájukat, vagy sem. Így a demokratikus elszámoltathatóság lehetővé teheti olyan magánéleti események közzétételét, amely hatással van egy politikus teljesítményére. Az már más kérdés és könnyen vita tárgya lehet, hogy mely magánéleti események, információk érintik az adott személy közfeladatának ellátását, és válnak ezáltal a nyilvánosság számára megismerhetővé, valamint hogy hol lehet meghúzni a határt egy politikus intimszférája és közéleti tevékenysége között, valamint, hogy mi lehet az oka, hogy a politikus magánéletét oly sokszor felhasználják, nyilvánosságra hozzák. A Gresham-féle információs törvény értelmében például kis mennyiségű személyes információ képes kiszorítani nagy mennyiségű személytelen információt. A politikusok megítélésében ezért lehetnek olyan fontosak a magánélet eseményeinek részletei. Az általános észrevételeken túl azonban különböző megítélések léteznek a magánesemények közzétételének okaira vonatkozóan. A francia sajtó az amerikaihoz képest például kevésbé teszi közzé a politikusok szexuális életére vonatkozó magánéleti eseményeket, és ha mégis, akkor kevésbé hozza összefüggésbe a hivatali teljesítményével, ezzel ellentétben az Egyesült Államokban a közszereplők magánéletéről közzétett események az érintett karrierjét jelentősen befolyásolhatják.  Az igazi különbözőséget végső soron az egyes államokban nem annak megítélése jelenti, hogy a politikusoknak van-e joga a magánélethez, hanem az, hogy a jog hol tud vonalat húzni a magánélethez és a szólásszabadsághoz való jog közötti konfliktusos helyzetekben. Ez a határvonal azonban kultúránként, és korszakonként változó lehet.

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink