Zombor és környéke egykor pezsgő életű, többnyelvű közösség volt, ahol magyarok, szerbek, németek, horvátok és egyéb anyanyelvű és identitású emberek élték szorgos életüket. Mára a kisebbségek jószerivel mind eltűntek, a magyar népesség is pár százaléknyira apadt, elöregedett. A környező településeken azonban még szép számmal akadt hallgatója a most elnémult körzeti rádiónak és olvasója a Dunatáj hetilapnak. Ez utóbbi éppen most lett volna 46 éves – ha történetesen megélhette volna a „születésnapját”.

A Dunatáj első lapszáma a Magyar Szó napilap mellékleteként látott napvilágot 1970. február negyedikén. Fénykorában, Nyugat-Bácska, Baranya és Szlavónia heti lapmellékleteként nyolc oldalon jelent meg. Az anyalap 1992-ben lemondott regionális mellékleteiről, így a Dunatáj a következő esztendőben megszűnt. A zombori helyi önkormányzatban a magyar képviselők hosszas politikai csatározás révén elérték, hogy a lap, immár nem körzeti, hanem városi jelleggel 1999. március 17-étől újra megjelenhessen. Alapítója Zombor község képviselő-testülete lett, majd a kiadói jogot – a kötelező médiaprivatizáció elől egérutat lelve – sikerült a Magyar Polgári Kaszinóban létrehozott Dunatáj Lapkiadó Intézethez átmenteni, s ezzel évekre meghosszabbítani a lap fönnmaradását. Mostanára azonban az új tulajdonos is források nélkül maradt, így kénytelen volt bejelenteni a lap megszűnését.

A Zombori Rádió 1971-es indulásától kezdve folyamatosan sugárzott szerb és magyar műsortartalmakat, később roma, horvát és bunyevác nyelvű adást is indított. Most mindez megszűnt, tavaly december második felében lejárt a műsorszórási engedélye is. A csődeljárás alatt álló Zombori Rádió néhány napja még sugárzott műsort, pontosabban még „szólt”, mert zenén kívül egyéb alig került adásba, most viszont végleg elnémult. Honlapja viszont még működik. A város első médiaházát 2007. november másodikán privatizálták, ám mivel az új tulajdonos nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit, egy évre rá szerződésbontásra került sor, a vállalat részvényeinek többsége a Magánosítási Ügynökséghez és az Állami Részvényalaphoz került. A rádió továbbra is működött és csak halmozta az adósságait. Mire elérkezett a médiaprivatizáció lezárásának végső határideje, a tartozása jelentősen meghaladta a vállalat becsült értékét, ezért a Magánosítási Ügynökség nem is hirdette meg az újbóli privatizációt, így automatikusan csőd alá került.

Különösen fájdalmas, hogy amíg a Dunatáj lapszámait, az elsőtől az utolsóig a szerkesztőségi tagok áldozatos munkájával sikerült digitalizálni, addig a rádió archívumát és egyéb dokumentumait elherdálták, kidobták, letörölték a médiaház „szakavatott” hozzáértői.

Akár maradt róla dokumentum, akár nem, ma már csak emlék, hogy egykoron, Zombor emblematikus szülötte, Herceg János is rendszeres szereplője volt mindkét médiumnak. Az író-akadémikus számtalan szépirodalmi művében, publicisztikájában emlékezett meg a városról és környezetéről és személyesen is részt vett a kulturális élet szervezésében. A fogyatkozó magyarság nehéz időket élt meg eddig is, most pedig a megmaradásnak két fontos bástyáját is elveszítette.