Blogbejegyzés
Médiajog
2016. február 19. 09:49

Utánam a „Viz-özön” – A Facebook és a cenzúra

A Facebook szóvivője nyilvánosan kért bocsánatot a Viz magazintól azért, mert elérhetetlenné tette az újság facebook-oldalát. A népszerű brit karikaturista magazint kedden tiltotta le a Facebook, majd azt másnap már vissza is állította, az azonban nem derült ki, hogy vajon a vicclap milyen megnyilvánulásával érdemelte ki az elérhetetlenné tételt.

viz

A Viz magazint 1979-ben alapították, azóta folyamatosan működik, 2015 decemberében jelent meg a lap 250. száma. A magazin mindig is vulgáris nyelvezetéről és senkit sem kímélő, néhol fekete, néhol altesti humoráról volt híres. A lap rendelkezik saját Twitter és Facebook oldallal is, ahol rendszeresen jelentetnek meg idézeteket és részleteket a magazinból. A facebook-oldalnak jelenleg több mint 450 ezer kedvelője van.

A magazin kedden jelezte twitter-oldalán, hogy a Facebook felfüggesztette oldaluk működését. Az oldal üzemeltetői egy hibaüzenettel találkoztak amikor megpróbáltak belépni az oldalhoz, melyben a közösségi oldal tájékoztatta őket, hogy az oldal felfüggesztésre került, mert valószínűleg megsértette a Facebook szabályzatának valamelyik pontját. A hibaüzenet viszont azt nem tartalmazta, hogy milyen „jogsértést” követett el az oldal, vagy hogy melyik tartalmukat találták kifogásolhatónak. A hibaüzenet végén azonban jelezték az üzemeltetők felé, hogy lehetőségük van a döntés ellen fellebbezni, ellenben ha élni kívánnak ezen lehetőségükkel és a fellebbezést később elutasítják, az oldalt véglegesen és visszafordíthatatlanul törölni fogják.

viz2

A képek forrása: a Víz twitter-oldala

A letiltás híre szélsebesen terjedt el az online sajtóban, melyre reagálva a Facebook visszaállította az oldalt és nyilvánosan kért bocsánatot a magazintól. A közösségi oldal egyesült királysági részlegének szóvivője azt mondta, hogy az oldal csupán tévedésből lett elérhetetlen, mert bár a magazin gyakran használ sértő kifejezéseket és „rizikós humora” van, ez nem elegendő alap arra, hogy elérhetetlenné tegyék az oldalt. „Azt szeretnénk, ha a Facebook egy olyan hely lenne, ahol az emberek szabadon oszthatják meg gondolataikat és véleményüket akár szatirikus humor formájában is. Utólagos felülvizsgálatunk után megállapítottuk, hogy a Viz magazini oldalát tévedésből tettük elérhetetlenné, ezért azt helyreállítottuk és szeretnénk elnézést kérni az okozott kellemetlenségért.” A helyreállítás után a magazin rögtön jelezte, nem fogják megváltoztatni az oldal tartalmát, vagyis nem fognak finomítani a hangnemen.

Ez az eset is jól jelképezi azt a problémát, mellyel már korábban is foglalkoztunk, nevezetesen hogy a Facebook önállósult „jogérvényesítése” nélkülözi az átláthatóságot és a követhetőséget. A közösségi oldal ugyanis később sem indokolta meg, hogy pontosan milyen tartalmakat talált kifogásolhatónak és miért. A közösségi irányelvek végrehajtásáért egy „közösségi műveletekért felelős csapat” (Community operations tem) felel, melynek részeként automatikus és kézi – tehát élő személyek által végzett – felügyeleti rendszert egyaránt működtetnek. Mivel rengeteg oldalt, felhasználót és tartalmat kell felügyelniük természetesen időnként előfordulhat, hogy tévesen tiltanak le oldalakat. A probléma azonban abban rejlik, hogy sem a letiltást közlő üzenetben, sem azután nem derül ki, hogy mit is találtak kifogásolhatónak.

Ian Westwood, a Víz magazin kiadójának vezetője is úgy fogalmazott: „A legnagyobb kérdés az, hogy mi elfogadható a Facebook számára és mi az, ami már nem. Több mint öt éve használjuk a facebook-oldalunkat, több levélváltásunk volt már általuk kifogásolt tartalommal kapcsolatban, amit rögtön eltávolítottunk az oldalról. Most azonban csak letiltottak minket és fogalmunk sincs miért. Fellebbezhetünk, de azt sem tudjuk mi ellen kellene fellebbeznünk.”

A Facebook által végzett szűrés és szankcionálás pontos feltételei, gyakorlata tehát továbbra sem tisztább, ahogyan az elérhetetlenné tételhez vezető eljárás és „jogorvoslati” lehetőség feltételei és részletei sem átláthatóak. Külön aggályos lehet az a gyakorlat, mely alapján ha valaki fellebbezni óhajt a felfüggesztő döntés ellen azzal azt kockáztatja hogy még súlyosabb szankciót alkalmaznak ellene, mindezt anélkül, hogy tudná pontosan mit követett el. Vagyis nem csupán a külső, érdeklődő személyek számára nem érthetőek a szankcionálás gyakorlatához kapcsolódó kérdések, hanem az eljárás alá vont felhasználó számára sem. Úgy pedig igen nehéz betartani a szabályokat, ha azt sem tudjuk mivel vétünk ellenük…

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink