Közszereplő – közéletben szereplő – kivételes közszereplő: Az Alkotmánybíróság aktuális álláspontja a közszereplői minőségről

Közzétéve: 2018. április 27.

Hivatalos honlapja szerint az Alkotmánybíróság pontosította a közszereplői minőség szempontrendszerét, mégpedig abban a friss határozatában, amelyben egyúttal két jelentős magyar médiaszemélyiség többéves, nyilvánosság előtt is zajló (jog)vitáját zárta le. Az ügyben releváns alapjogi kérdések merültek fel: ki és milyen feltételek mellett minősülhet közszereplőnek, s meddig tart annak fokozott tűrési kötelezettsége az őt bírálók véleménynyilvánítási szabadságával szemben.

közszereplő

A kép forrása

A peres felek alapkonfliktusa messzire nyúlik vissza, hiszen Puzsér Róbert (alperes) a tőle már megszokott szabados stílusban régóta minősíti nyilvánosan – többek között – Hajdú Péter (felperes) médiatevékenységét. 2014 decemberében nyilvános blogbejegyzéseiben írta, hogy Hajdú Péter „mindannyiunk életét megkeserítő pszichopata”, „zavaros körülmények között jutna köztévés szerződésekhez”, valamint a vele szemben Hajdú által indított peres eljárásokat „egy médiapszichopata jogi terrorja”-ként aposztrofálta.

Hajdú személyiségi jogsértés (emberi méltóság és jóhírnévhez való jog sérelme) miatt perelt, de mind az első-, mind pedig a másodfokú bíróság azon az állásponton volt, hogy a két közszereplő jogvitájában ilyen személyiségi jogsértés nem történt, hiszen a kifogásolt közlések a – közszereplők esetén tágabb – véleménynyilvánítás körébe tartoznak. A felperes alkotmányjogi panasszal élt. A panasz lényege szerint az indítványozót (felperest) tévesen minősítették az eljárt bíróságok közszereplőnek, hiszen nem gyakorol közhatalmat, nem is politikus, ily módon az Alkotmánybíróság (és az Emberi Jogok Európai Bírósága) által kidolgozott elv, miszerint mint közszereplőnek fokozott tűrési kötelezettsége van az őt méltatókkal szemben, esetében nem alkalmazható, összességében Puzsér fenti megnyilvánulásaival jogsértést követett el. Az Alkotmánybíróság ezzel nem értett egyet. 

De mitől válik valaki közszereplővé? Az AB határozata szerint az alábbi szempontoknak van jelentősége:

  1. a véleményt kifejező nyilvános közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e,
  2. a nyilvános közlés közszereplést érint-e,
  3. a nyilvános közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában,
  4. a nyilvános közlés sérti-e az érintett személy emberi méltóságát vagy jó hírnevét (becsületét).

A közszereplői minőség a közéleti kérdések megvitatásával együtt járó közszereplés tényéhez kötött, amelyet az AB szerint mindig a meghatározott szempontok alapján, egyedileg kell értékelni: a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát (pl. a médium típusa, közlés apropója, tartalma, stílusa, célja, aktualitása, az arra beérkező reakciók). A védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyes státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit.

Meg kell ugyanis különböztetni a „közéletben szereplő személyek” kategóriáját, hiszen a közhatalmat gyakorló személyeknél és politikusoknál légyegesen szélesebb a közszereplők köre. Az AB leírja, hogy a megváltozott társadalmi viszonyok, különösen a telekommunikáció terjedése révén a közszereplői kör egyre szélesedik, aminek eredményeképp olyan személyeknek is lehetősége nyílik egy-egy közéleti vita aktív alakítójává válni, akik korábban – státuszuk alapján – nem minősültek közszereplőnek. Ezek a személyek az ún. kivételes közszereplők. Külön ki kell emelni az ún. médiaszereplőket, azaz a médiában tevékenykedő, széles körben ismert személyek, akik a különböző közéleti vitákban jelentős véleményformáló hatással léphetnek fel, megalapozva a közszereplői minőségük elismerését.

Fontos, hogy közszereplői minőséget mindig egyedileg kell vizsgálni, aminek szempontjai a konkrét közéleti vita jellegéhez igazodnak: a megszólaló valamely közéleti (társadalmi, politikai, közéleti) kérdésben fejtse ki nézeteit, valamint önkéntes elhatározása folytán váljon a közélet alakítójává. A véleményekkel szembeni magasabb tűrési küszöböt ezen önkéntesség legitimálja, hiszen a részvevők a saját döntésük alapján váltak a közügyek másoknál aktívabb alakítóivá, egyúttal vállalva ezzel az értékeléseket és bírálatokat is, amiket így nagyobb türelemmel kell tűrniük. Jelentősége van továbbá annak is, hogy az érintett személynek milyen lehetőségei vannak arra, hogy a személyét, tevékenységét, nézeteit vagy hitelességét érintő megnyilvánulásokra reagálhasson. Kevésbé szorul védelemre az a közéletben önként szerepet vállaló személy, aki mindenki másnál szélesebb körben és hatékonyabban tud élni a tömegkommunikációs eszközökkel a személyét ért támadásokkal szemben.

E szempontok alapján vizsgálta az AB a Puzsér-Hajdú vitában sérelmezett közléseket, végkövetkeztetése szerint pedig az eljárt bíróságok nem hibáztak, hiába az alperes vitriolos, az általános sajtós szóhasználattól eltérő fogalmazásmódja. Hajdú Péter ugyanis „széles körben ismert személy, aki az általa készített és országosan jelentős nézettséggel rendelkező műsorokban fontos társadalmi kérdéseket mutat be, jelentősen befolyásolva ezáltal egy-egy területen a közéleti kérdések megvitatását. A személyi minősége vizsgálata során ezért ki kell emelni azt is, hogy az általa önként vállat média tevékenysége, és ezáltal a közélet önként vállalt alakítása folytán kell a személyét ért kritikai megjegyzéseket az átlagosnál fokozottabban tűrnie. Így válik a konkrét helyzetben egyedi közszereplővé, amely nem azonos a kiemelt közszereplői (közhatalmi jogosítvánnyal rendelkező személyek, közszereplő politikusok) minőséggel.”