Az Internet Hotline-hoz nem érkezett eddig olyan bejelentés, amelyben a Momo nevű jelenség magyar érintettje jelentkezett volna. Három kérdéshez rendezve összefoglaltuk a nevesített internetes fenyegetések kapcsán szerintünk legfontosabb tudnivalókat.

Miért olyan bizonytalan az internetes fenyegetések megítélése?

A virálisan terjedő internetes jelenségeknél, például a fenyegetéseknél, amelyekhez akár egyetlen hamis profil és egy ijesztő profilkép is elég, nagyon nehéz az eredeti szándék és az eredeti szerző elkülönítése a gyorsan feltorlódó következményektől. A jelenség rögtön másolataival és a médiában bemutatott képeivel együtt terjed el, és kelt egyszerre félelmet és érdeklődést egyre tágabb körökben. Ez megnehezíti, hogy a nevesített fenyegetések – a Kék bálnától Slendermanen át Momóig – tényleges helyi jelenlétéről, veszélyéről valós képet alkothassunk. Nem feltételezhető, hogy terjedésüket egyetlen szándék irányítaná országokon, kontinenseken, nyelvi határokon keresztül. Sokkal inkább úgy érdemes elképzelni, mint egy folyamatot, amelybe sokan bekapcsolódhatnak, változatos szándékokkal és lépésekkel, az ijesztgetéstől a bűncselekményekig. Sajtóértesülésekből tudjuk, hogy a Safernet brazil szakértője, Rodrigo Nejm a Momot például zsaroló eszköznek értelmezte, mellyel használói adatokhoz, további zsarolásra alkalmas információkhoz vagy akár pénzhez jutnak a megrémített áldozatoktól. Bármilyen szándék álljon is a figura egy-egy megszemélyesítése mögött, rémítő megjelenése és fellépése, a képi és verbális agresszió valós ijedelmet okozhat a gyerekek között. A szülőknek fontos tehát tisztában lenniük azzal, hogyan védhetik meg gyermeküket maguk, és hová fordulhatnak segítségért.

Mit lehet biztosra venni a sajtóbeszámolókból?

A jelenségről beszámoló magyar sajtó értékes munkát végez, amikor felhívja a figyelmet azokra a szervezetekre, amelyekhez a neten bajba került gyerekek vagy az aggódó szülők fordulhatnak, nemcsak a legfrissebb fenyegetés kapcsán, hanem általában is. Néhány hazai cikkben felbukkant egy magyar áldozat, egy öngyilkos kislány története, és édesanyja internetes kommentárja is. A médiumok azonban helyesen eljárva nem tették azonosíthatóvá az érintetteket (akik képeket adtak közre, hamar le is vették), így jogsértésről nem beszélhetünk, de érdemes a kegyelet és a méltányosság szempontjaira is figyelni.

Amikor érintettek egy kisebb közösségben, akár zárt csoportban számolnak be egy családi tragédiáról, akkor kétségbeesésüket nem a tágabb nyilvánosságnak szánják. Mondataik átvétele, publikálása bizonyítékként sértő és méltatlan. Hogy esetük kapcsolatban áll-e a nevesített netes fenyegetésekkel, annak eldöntését érdemes a nyomozóhatóságra bízni.

Mit tehet maga a felhasználó?

Ebben a helyzetben is szülő (testvér, rokon, barát, nevelő) és a gyermek bizalmi viszonya a legfontosabb, vagyis hogy a gyermek a bajban kérdéseivel, ijedtségével tudjon kihez fordulni.

Vannak azonban olyan technikai lépések is, amelyek segíthetnek. A közösségi médiás platformok, az instant üzenetküldési alkalmazások igyekeznek biztonsági beállításokkal és panasztételi, jelentési lehetőségekkel segíteni felhasználóikat. Már egy-két kattintás is megoldást jelenthet, ha például letiltjuk a zaklató profilját vagy a profilhoz tartozó URL-címet jelentjük a közösségi oldalnak.

Ha valaki azt tapasztalja, hogy ismeretlen számról, felhasználótól kap fenyegető, zaklató üzenetet, a platformtól függően az alábbi lehetőségeket veheti igénybe: