Tényleg ütközik a szerzői jogvédelem és a kreativitás?

Közzétéve: 2018. november 22.

A 2018. szeptemberében elfogadott új európai szerzői jogi irányelv várhatóan komoly hatással lesz a közösségi tartalom-megosztó portálok működésére. Melyek az elfogadott tervezet azon pontjai, amelyek az érintett cégek esetében a legtöbb vitát indítják?

szerzoi_jog.jpg

2018. szeptember 12-én a strasbourgi jogalkotók 438 igen, 226 nem és 39 tartózkodó szavazat mellett elfogadták az „egységes digitális piac szerzői jogi szabályozásáról szóló” direktívát. Bár a végszavazásra csak 2019. januárjában kerül majd sor, a tervezet elfogadása valószínűsíthető.

A joganyag létrehozásának eredeti célja a digitális környezet szerzői jogi szabályozásának aktualizálása volt, mivel a tárgyban a legutóbbi joganyag 2001-ben keletkezett. Amint ismeretes, a szerzői jog, mint a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jog alapján a szerzőt vagyoni és személyhez fűződő jogosultságok illetik meg (például a szerzői mű egységének védelme). Ezek azok a jogosultságok, amelyek alapján a szerzőt műve után jogdíj illeti meg. A szerzői jog szomszédjogai azon személyek jogait védik, akik – bár az alkotás folyamatában részt vettek, nem tekinthetőek szerzőnek.

A digitális sajtó vonatkozásában azonban egyes korábbi terminológiák sokszor nehezen értelmezhetőek, az új szabályozás célja a technikai fejlődéshez történő igazodás volt. Az elfogadott jogszabály két pontja azonban különösen nagy ellenérzéseket váltott ki a közösségi média egyes nagyobb cégeinek vezetőiből.

A fenti direktíva-tervezet 11. cikkelye a szerzői jog szomszédjogként tekint a sajtószerkesztők jogosultságára, amely alapján számukra pontos és arányos díjazás jár (amelyből aztán egy rész a kiadót illetne meg), így tehát minden rájuk történő hivatkozásért, megosztásért ellentételezési jogosultságuk keletkezne. A pontos feltételeket a feleknek ún. média-tartalmakkal kapcsolatos megállapodásokban kellene rendezniük.

Az elfogadott irányelv 13. cikkelyének rendelkezése szerint pedig az internetes felületek kezelőinek – az érintett jogtulajdonosokkal együttműködve – megfelelő és arányos módon meg kell akadályozniuk azt, hogy felhasználóik a szerzők jogait megsértsék. Ez automatikus szűrők alkalmazását tenné szükségessé, amely szükségszerűen azt eredményezné, hogy – a veszély elkerülése érdekében – minden szerzői jogi szempontból akár csak kétséges tisztaságúnak tűnő paródia vagy remixelt tartalom blokkolásra kerülne. A tervezet bírálói szerint egy ilyen szűrő alkalmazása tehát könnyen az „európai vállalatok és polgárok szólásszabadságát aknázná alá”. Az irányelv előadója (Axel Voss) azonban hangsúlyozta, hogy a tervezet szövegezése során az alapjogok betartására, illetve a kivételek alkalmazására különös hangsúlyt fektettek, illetve a tartalmak automatikus blokkolását meg szerették volna akadályozni.

Az egyik fő kérdés tehát az, hogy a szomszédos jog fogalma kiterjed-e az úgy nevezett hiperlinkekre, – amelyek az adott szóra kattintva egy másik weblapra vezetnek –, illetve a „snippet”-ekre, – amely pedig egy adott konkrét témáról készített rövid leírás –, amennyiben ugyanis így van, az gyakorlatilag átláthatatlan felelősséget telepít a tartalomszolgáltatóhoz.

Mivel több tartalomszolgáltató hangos kritikája dacára az Európai Parlament a fenti szöveg-tervezetet elfogadta, a Youtube videomegosztó-portál vezérigazgatója, Susan Wojcicki blogbejegyzésében hangot adott véleményének. Eszerint vállalatának sem technológiai, sem pénzügyi értelemben nincs lehetősége a feltöltött tartalmak állandó ellenőrzésére. Felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségi oldalra percenként kb. 400 órányi tartalmat töltenek fel, és mivel egy adott műhöz a tényleges alkotástól a közzétételig több szerzői jog kapcsolódhat, ám a portál a jogosultak mindegyikével nem tud egyenként szerződést kötni. A fenti direktíva-szöveg 13. pontjának elfogadása azonban azzal a következménnyel is járhat, hogy a csatornának minden olyan esetben, amikor akár csak felmerül, hogy szerepel benne harmadik személyhez fűződő jogdíj, szerzői jogdíjra jogosító ábra, le kellene tiltania az adott alkotást. A vállalatvezető hangsúlyozta, ők a saját, a Content ID néven futó tartalomfigyelő rendszerüket megfelelőnek tartják a szerzői jogok – és jogdíjak – rendezésére. Bejegyzésének végén azon aggodalmának adott hangot, mely szerint, ha a direktíva-tervezetből valóban jogszabály lesz, elképzelhető, hogy az EU-területén regisztrált felületeken bizonyos – akár nyelvoktatással vagy tudományos ismeretekkel foglalkozó tartalmak – nem lesznek elérhetőek, amelyeket napjainkban több millióan töltenek le.

Susan Wojcicki végül kitér arra is, hogy üdvözöl(ne) a jogalkotók és a tartalomszolgáltatók között minden olyan együttműködést a kérdésben, amelynek eredményeképpen a szerzői jogdíjak helyzete is jogszerűen működne, ám egyúttal az alkotók kreativitása is szárnyalhatna.

 

Kováts Antónia