Magyar sajtószabadság és -szabályozás 1914–1989
A dokumentum letöltése (pdf)A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Médiatudományi Kutatócsoportja és a Médiatanács Médiatudományi Intézete 2012. november 15-én konferenciát rendezett Magyar sajtószabadság és -szabályozás 1914–1989 címmel.
A 20. század magyar sajtótörténetének tudományos igényű feldolgozása hiányos, bőven nyújt feladatot a témával foglalkozó kutatók számára. Az eddig napvilágot látott sajtótörténeti munkák többnyire az egyes sajtótermékek történetére koncentráltak, vagy a sajtótörténet egy-egy epizódját dolgozták fel. Az 1960-as és az 1970-es években több kötet is megjelent a két világháború közötti magyar sajtószabadság témakörében, ezek a sajtótörténet számos érdekes vetületét tárták fel, de látásmódjuk – a korszak „hivatalos” álláspontjához igazodón – jellemzően nem elfogulatlan.
A konferencia előadói a második világháború előtti korszak és az állampárti szocializmus vonatkozásában egyaránt a sajtószabadság értelmezésének és érvényesülésének vizsgálatára helyezték a hangsúlyt.
Elhangzott, hogy az ellenforradalmi rendszer időszakának csak néhány évében működött cenzúra, de a mindenkori kormánynak voltak jogosítványai, amelyekkel ellenőrzés alatt tarthatta a nyomtatott sajtót. A sajtószabadság csak korlátozottan érvényesült, de a sajtó sokszínű volt, és kormányt bíráló írások is megjelenhettek. A hatalom jó ideig nem ismerte fel a rádióban rejlő lehetőségeket. Ennek köszönhetően működését nem kötötték béklyóba jogszabályokkal, és speciális sajtójogi szabályozás sem vonatkozott rá. A délvidéki lapok az első világháború során válságba jutottak, s többnek a megjelenése is szünetelt. Ilyen körülmények között került a Délvidék az újonnan létrehozott délszláv állam fennhatósága alá, amely nem engedte a magyar sajtó talpra állását.
Kevéssé ismert tény, hogy egészen 1925-ig a délszláv állam különböző területein a régi sajtószabályozás maradt hatályban, vagyis a Délvidéken az 1914. évi magyar sajtótörvény továbbra is érvényesült. A szocialista alkotmány deklarálta a sajtószabadságot, de a valóságban korlátozott volt a nyilvánosság. A hatalom birtokosainak felfogásában a nyilvánosság korlátozása nem az elnyomás, hanem a társadalom védelmét szolgálta.
A sajtószabadság az állampárt szerint a „társadalom érdekeivel ellentétes törekvések támogatására” nem adhat lehetőséget. A sajtószabadság államszocialista magyarázata szerint a sajtónak minden társadalmi berendezkedésben osztálytartalma van (értsd: mindig az uralkodó osztály hatalmát szolgálja). Az állampárti diktatúra idején jogi értelemben ugyan nem volt cenzúra, de a valóságban semmilyen újság vagy könyv nem juthatott a közönség kezébe, amelyet a párt – vagy akár csak annak valamelyik vezető funkcionáriusa – veszélyesnek, illetve a szocialista társadalmi felfogással vagy emberképpel összeegyeztethetetlennek gondolt.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Médiatudományi Kutatócsoportja és a Médiatanács Médiatudományi Intézete tanulmányok, kötetek megjelentetésével és konferenciák szervezésével szeretne hozzájárulni az újkori magyar sajtótörténet kevéssé ismert fejezeteinek feltárásához, a határon túli magyarság sajtójának történetére is kiterjedően.
A konferencia, és az ott elhangzott előadások alapján készített tanulmányok publikálása ennek a megkezdett munkának az egyik első állomása.