Az EJEB első döntését korábban mi is elemeztük, az azzal kapcsolatos főbb kérdésekre rámutattunk. A jelenlegi határozat tulajdonképpen eredményében és érvelésében is megerősítette az EJEB 2013-mas döntését, érdemes így inkább néhány érdekesebb megállapítását áttekinteni.

Egy blogbejegyzésében Lorna Woods professzor például arra mutat rá, hogy noha az EJEB érvelésében a szokásos módón tekinti át az EJEB véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos esetjogát és egyben hangsúlyozza annak jelentőségét, ugyanakkor ebben megjelenik mégis az interneten fellelhető tartalmakkal kapcsolatos aggodalom, mely vissza-visszatér az ítélet egyes pontjain, és döntő jelentőségűvé válik az ügy eldöntése szempontjából.

Az  EJEB az ítélet értékelő részéhez fűzött bevezető megjegyzések között arról beszél, hogy az internetes kommunikációt – minden előnye mellett – egyre jobban jellemzi a rágalmazó és egyértelműen jogsértő egyéb beszéd (így pl. a gyűlölet-, erőszakkeltő beszéd), melyek tartósan online elérhetők maradnak. Az EJEB ebből azt a következtetést vonja le, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága mellett szem előtt kell tartani egyrészt a felelősség kérdését jogsértő beszédekért, másrészt a személyiségi jogok megsértése miatti hatékony jogorvoslatot [Ítélet 110. bek.].

Ezt követően megjelenik az EJEB határozatban – az EU médiaszabályozásából jól ismert –differenciált és fokozatos szabályozás elve (differentiated and graduated approach) a különböző típusú médiaszolgáltatások (médiumok), közvetítő és kiegészítő/kapcsolódó  szolgáltatások tekintetében. Az EJEB itt saját soft law eszközeiből merít [CM/Rec(2011)7]. Mindezzel az EJEB el kívánta ismerni (azaz nem tagadja maga sem) az internetes média (hírportál) és nyomatatott sajtótermékek kiadói „kötelezettségei és felelősségei” közötti különbségeket a harmadik személyek által publikált tartalmak tekintetében [Vö. Ítélet 112. és 113. bek.]

Az ügy a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának jogszerűsége és szükségessége kérdésében volt nyitott. Az első kérdésben (hozzáférhető-e a szabályozás és előrelátható-e a következménye) a Delfi azzal érvelt, hogy az észt jog alapján nem volt tőle elvárható, hogy számítson a kommentekkel kapcsolatos felelőssége megállapítására, ő az e-kereskedelmi irányelve szerinti közvetítő szolgáltatói felelősségét tartotta magára irányadónak, és véleménye szerint az észt hatóságok rosszul értelmezték a nemzeti jogot.

Az EJEB ebben a tekintetben kifejtette, hogy ő csak azt vizsgálhatja, hogy az állam által elfogadott jogi eszközök, illetve azok hatásai megfelelnek-e az EJEE-nek. Az EJEB úgy látta, hogy a Delfinek, mint professzionális hírportálnak ismernie kellett mind a jogszabályokat, mind pedig a releváns kapcsolódó esetjogot. Ezekből pedig előrelátható volt számára mint internetes kiadónak, amely gazdasági alapon hírportált üzemeltet, hogy a nemzeti jog alapján az egyértelműen jogsértő kommentek miatt felelősség terhelheti. Az ítélet azt is hozzáteszi, hogy a Delfi emellett a nemzeti jog tekintetében megfelelő jogi tanácsot is kérhetett volna.

A szükségesség kérdésében a sértő kommentek tartalma volt döntő: az EJEB szerint azokat akár gyűlöletbeszédnek is lehetett tekinteni, melynek jogsértő volta egyértelműen felismerhető volt. Majd úgy érvelt, hogy annak ismeretében, hogy az internet alkalmas arra, hogy bárki bárhol beszélhessen, arra kötelezi a hírportálokat, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek a gyűlölet-, illetve erőszakkeltő beszéd terjesztésének korlátozása érdekében. Az utóbbi korlátozás ugyanakkor nem tekinthető „magán cenzúrának”.

Kérdés ugyanakkor, hogy mekkora erőfeszítés várható el egy hírportáltól kommentjei monitorozása tekintetében? Az EJEB itt egy összevetést alkalmazott, nevezetesen: a gyűlöletbeszéd egy lehetséges áldozatának sokkal korlátozottabb a lehetősége, hogy állandóan monitorozza az egész internetet, mint egy professzionális, nagy kereskedelmi hírportálnak arra, hogy megelőzze vagy gyorsan eltávolítsa az ilyen kommenteket saját oldaláról.

A fentiek figyelembevételével összegezve azt mondhatjuk, hogy a Delfi ügyben az EJEB döntő jelentőséget tulajdonított a szólással (komment) okozott jogsértés súlyának (szélsőségességének, extrémitásának), és ennek keretében értékelte, hogy mi várható el egy hírportáltól mások jogainak nyilvánvaló sérelme esetében.