Blogbejegyzés
Média és Társadalom
2015. november 6. 12:42

„Mi a neved?” - a Facebook névpolitikája, III. felvonás

A két és fél héttel ezelőtti bejegyzésünk után magunk sem hittük, hogy a Facebook úgynevezett „valódi-név” politikájában a közeljövőben változás fog bekövetkezni. Be kell lássuk, hogy tévedtünk! A történet újabb fordulatot vett, és úgy tűnik, hogy a civil szervezetek nyomására teljes mértékben átalakul a sok szempontból vitatott policy.

Közel két héttel ezelőtt arról számoltunk be, hogy civil szervezetek fogtak össze a Facebook névpolitikájával szemben. Nyílt levelükben összefoglalták a legfőbb problémákat, melyekre úgy tűnik – valamilyen szinten – , megpróbál válaszolni a Facebook.

Közel két héttel ezelőtt arról számoltunk be, hogy civil szervezetek fogtak össze a Facebook névpolitikájával szemben. Nyílt levelükben összefoglalták a legfőbb problémákat, melyekre úgy tűnik – valamilyen szinten – , megpróbál válaszolni a Facebook.

A civilek felvetéseire a választ Alex Schulz, a Facebook nemzetközisítéséért is felelős vezetője adta meg. Schulz a saját pozíciójából kiindulva magyarázza a Facebook név-politikáját mondván: feladata, hogy biztosítsa az emberek védelmét a Facebookon. A biztonságot így az teremti meg, ha a Facebook közösség tagjai a családi, baráti kör által ismert nevet használják, hiszen így sokkal felelősebben használják a közösségi médiát. Ez a definíció a névpolitika tartalmát (értsd: mit is ért most a Facebook ’valódi név’ alatt) is megadja: nem követelik meg tehát az anyakönyvezett név használatát.

Schulz a Facebook névpolitikájának filozófiáját statisztikával is alátámasztja, nevezetesen a zaklatások száma a Facebookon nyolcszor magasabb azon esetekben, ha valaki nem a saját, mások által is ismert nevét használja. Azaz tulajdonképpen azt mondja, hogy az anonim véleménynyilvánítás és a másokkal szembeni intoleráns viselkedés között szoros összefüggés van.

A civilek által kifogásolt problémákra két irányba is reagált a Facebook. A bejelentési eljárás esetében (értsd: a Facebook policyjának nem megfelelő profil észlelése, és ’feljelentése’ – profile reporting) a bejelentőtől több információt kérnek arról, hogy véleménye szerint miért vagy milyen okból nem felel meg adott profil Facebook politikájának. Így egy kvázi bizonyítási eljárást írnak elő, melyben valószínűsíteni kell, hogy a profil ténylegesen kilóg a közösségi oldal tagságából.

A Facebook ugyanakkor a felhasználóktól (profiltulajdonosoktól) is többet követel. Egy személyre szabott azonosítási eljárást kínálnak fel viszonossági alapon. Ez azt jelenti, hogy több olyan személyes információt kérnek a felhasználóktól személyes helyzetükre vonatkozóan, ami indokolja adott esetben az anonimitást biztosító névválasztást. Tulajdonképpen egy olyan helyzetet termet a közösségi oldal, melyben megértést (az általános előírásoktól eltérő elbánást) kínál személyes információkért cserébe.

Schulz az adatkezeléssel kapcsolatos aggodalmakat is igyekszik elosztani, azaz az azonosításhoz szükséges, a Facebook szervereire titkosított formában érkező dokumentumokat az azonosítást (és így a titkosítás feloldását) követően törlik. Hangsúlyozza emellett: az azonosításhoz nem kell hivatalos (állam által kibocsátott) dokumentum.

Ha a jelenlegi állapotot nézzük tehát, akkor a legelsőként általunk említett esethez képest ténylegesen nem változott a Facebook névpolitikája, hiszen ott a ’valódi nevet’ a való életben használt névvel azonosította a közösségi média. Kétségtelen az is, hogy a felhasználói igényekre is reagált a Facebook. A transzparencia és jogorvoslat kérdésében ugyanakkor – az erőfeszítések ellenére – úgy gondoljuk, hogy nem lépett előre az oldal. Az eljárási szabályok átalakítása után sem tudjuk ugyanis, hogy – kvázi bíróként eljárva – milyen indokok alapján dönt egy jogosultság (profil) sorsáról a Facebook. Csupán annyit tudunk, hogy több személyes információt kell szolgáltatni mind a bejelentőnek, mind pedig a profiltulajdonosnak magáról.

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink