A kérelmező televíziós riporter a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően négy német repülőtér (München, Frankfurt am Main, Düsseldorf, Berlin) biztonsági ellenőrzéseinek hatékonyságát kutatta, és egy rövid televíziós dokumentumfilmet készített a vizsgálatáról és a megállapításairól. A riportot 2002 februárjában a Pro7 kereskedelmi televíziós csatorna mutatta be, ami később oktatófilmül szolgált a biztonsági személyzet számára. Az újságíró a csatorna jóváhagyásával a kézipoggyászába rejtett pillangó késsel bement a repülőterekre, áthaladt a biztonsági ellenőrző-pontokon, és felszállt négy repülőgépre. A biztonsági ellenőrzésekről rejtett kamerával felvételeket is készített, amelyek a dokumentumfilmben voltak láthatóak. Az adást követően a riporter ellen vádat emeltek, és 2003 júliusában a düsseldorfi helyi bíróság a német légi közlekedési törvény (Luftverkehrsgesetz) alapján fegyver repülőgép fedélzetére történő felvitele miatt 15 nap elzárásra átváltoztatható 750 euró pénzbírságra ítélte. Az ítéletet a düsseldorfi tartományi bíróság is helybenhagyta, de a pénzbírság végrehajtását elhalasztotta, és a riportert figyelmeztetésben részesítette

Az EJEB megítélése szerint sem az újságírót, sem a televíziós csatornát nem gátolták meg abban, hogy elkészítsék vagy bemutassák a televíziós műsort. Mindazonáltal a kérelmező elítélése a magatartásának következménye volt mint televíziós riporter, ezért az a véleménynyilvánítási szabadságába történő beavatkozásnak tekinthető.

Jelen esetben a légi közlekedés biztonságának érdekét és a nyilvánosság azon érdekét kellett mérlegelni, hogy hozzáférjen egy közérdekű kérdésről szóló információkhoz. Az EJEB szerint a kérelmező elítélése nem a riport közvetítéséhez vagy a biztonsági ellenőrzés rejtett kamerával történő filmre vételéhez, azaz nem az újságírói tevékenységéhez kapcsolódott. A kérelmezőt egy fegyver repülőgépre történő felviteléért ítélték el, amely bűncselekmény megvalósulásához nem szükséges a fegyver használatának szándéka, vagy hogy a fegyver konkrét fenyegetéshez vezessen a repülőgép fedélzetén. A hazai bíróságok figyelembe vették a kérelmező újságírói mivoltát, az újságírói szabadságát, és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát, de úgy találták, hogy ezek nem igazolhatják vagy teszik menthetővé magatartását. A riporter a repülőterek biztonsági hibáit bűncselekmény elkövetése nélkül is feltárhatta volna, például a kés leadásával a biztonsági ellenőrző pontok után. Továbbá, a repülőterek biztonsági ellenőrzéseit érintő korábbi kutatásai révén tudnia kellett volna, hogy cselekedetei a büntetőjogba ütköznek.

Ami a kiszabott büntetés természetét és súlyosságát illeti, a hazai bíróságok figyelembe vették, hogy a kérelmező riportja révén nőtt a repülőtéri biztonság, hogy televíziós újságíróként egy közérdeklődésre számot tartó kérdésről számolt be, illetve hogy a kés nem jelentett semmilyen konkrét fenyegetést a többi utasra. A felfüggesztett pénzbírság a lehető legenyhébb büntetés volt a hazai büntetőjogban. Ilyen körülmények között az EJEB meggyőződött arról, hogy a büntetés nem riaszthatta el a sajtót egy bizonyos téma vizsgálatától vagy egy vélemény kifejezésétől egy kérdés nyilvános vitájában. Ennélfogva a kérelmező elítélése nem korlátozta indokolatlanul a véleménynyilvánítási szabadságát.

Az EJEB ezúttal is emlékeztetett arra, hogy a felelős újságírás koncepciója mint szakmai tevékenység nem korlátozódik az információk tartalmára, amelyeket újságírói eszközökkel gyűjtöttek össze és/vagy terjesztettek. E fogalom magában foglalja többek között az újságíró magatartásának jogszerűségét, köztük – és ez jelentőséggel bír a jelen ügyben – a nyilvános interakcióját a hatóságokkal, amikor újságírói funkcióit gyakorolja.

Annak ellenére, hogy a média létfontosságú szerepet játszik egy demokratikus társadalomban, az újságírók elvileg nem mentesülnek azon kötelezettségük alól, hogy tiszteletben tartsák az általános büntetőjogi rendelkezéseket azon az alapon, hogy a 10. cikk védelmet nyújt számukra. Más szavakkal, egy újságíró nem hivatkozhat a büntetőjogi felelősség alóli menteségre kizárólag azon az alapon, hogy a kérdéses bűncselekményt újságírói funkcióinak teljesítése során követte el.

Így a Pentikäinen v. Finland ügyben az EJEB nem találta egyezménysértőnek egy finn fotóriporter letartóztatását, amiért egy erőszakossá vált tüntetésen nem engedelmeskedett a rendőrség helyszín elhagyására vonatkozó utasításának. A hazai bíróságok pedig bűnösnek találták ugyan, de nem szabtak ki rá semmilyen szankciót. Az EJEB elismerte, hogy az újságíróknak néha szembe kell nézniük a büntetőjogi rendelkezések betartásának kötelezettsége és a szakmai feladatuk közti konfliktussal. Ám ha egy újságíró azt választja, hogy nem tartja be a büntetőjog előírásait, tudatában kell lennie annak kockázatával, hogy jogilag szankcionálhatják.