Blogbejegyzés
Médiajog
2016. június 20. 13:03

Annen v. Germany: Abortusz-ellenes szórólapok terjesztésének megtiltása sérti a véleménynyilvánítás szabadságát

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2015. november 26-án az Annen kontra Németország ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy egy aktivista eltiltása az abortuszt ellenző szórólapok terjesztésétől, illetve, hogy felsorolja az abortuszt végző orvosok neveit a saját honlapján, sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

Abortusz-ellenes

Kép forrása

2005 júliusában a kérelmező aktivista abortuszellenes szórólapokat osztogatott egy abortuszokat végző klinika közvetlen közelében. A szórólapok dőlt betűkkel kiemelve azt állították, hogy a klinikán két orvos dolgozik – a teljes nevüket és a klinika címét is említve –, akik „törvénytelen abortuszokat” végeznek. Ezt kisebb betűkkel szedve egy magyarázat követte, amely szerint az abortuszokat a német jogalkotó engedte, és nem tartoztak érte büntetőjogi felelősséggel. A hátoldalon a következő mondat szerepelt: „Az emberek meggyilkolása jogellenes volt Auschwitzban, de az erkölcsileg romlott szövetségi állam ártatlan emberek megölését engedélyezi, és nem teszi büntetendővé.” A szórólap az aktivista által működtetett www.babycaust.de internetes honlapra is hivatkozott, amely az ún. „abortuszos orvosok” listáját tartalmazta, köztük a klinikán dolgozó két orvosét.

2007 januárjában az ulmi kerületi bíróság polgári jogi végzésben megtiltotta a kérelmezőnek a szórólapok terjesztését, és elrendelte, hogy távolítsa el a honlapján a két orvos nevét és a klinika címét az „abortuszos orvosok” listájáról. Az indokolás szerint az aktivista azt a téves benyomást keltette, hogy az abortuszokat törvénytelenül végezték, mivel a szórólapok úgy voltak elrendezve, hogy felhívják az olvasó figyelmét az első mondatra, míg az azt követő magyarázatot kisebb betűkkel szedték. Emellett a két orvos külön kiemelésével „pellengérre állította” őket, amit tovább súlyosbított a holokausztra utalás. A stuttgarti fellebbviteli bíróság úgy vélte, hogy az aktivista az „abortuszos orvosok” címkézéssel, illetve a nácik által elkövetett bűncselekményekhez való hasonlítással az orvosok tevékenységét a holokauszttal helyezte egy szintre, amire nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága.

Az EJEB szerint habár a szórólap elrendezésének az volt a célja, hogy a felhívja az olvasó figyelmét az első mondatra, az azt követő magyarázat szövege kellően világos volt még egy laikus számára is. A kérelmező által a szórólapok terjesztésére választott helyszín – a klinika közvetlen közelében – fokozta a kampány hatékonyságát, és az is igaz, hogy külön kiemelte a két orvost. Az EJEB ugyanakkor rámutatott, hogy a kampány egy rendkívül ellentmondásos közérdekű vitához járult hozzá. Nem lehet kétség az abortusz által felvetett kérdések erkölcsi és etikai dimenziója vagy a kockán forgó közérdek fontossága felől.

Ami a holokausztra történő hivatkozást illeti, az EJEB megismételte, hogy a hatás, amit egy vélemény kifejezése egy másik személy személyiségi jogaira gyakorol, nem választható el attól a történelmi és társadalmi kontextustól, amelyben a kijelentést tették. Ezért a holokausztra való hivatkozást a német történelem összefüggésében kell nézni. Az EJEB nem értett egyet a német bíróságok értelmezésével, hogy a kérelmező az orvosokat és a hivatásbéli tevékenységüket a náci rezsimhez hasonlította. A kijelentését úgy is lehet értelmezni, hogy a jog eltérhet az erkölcstől. A nyilatkozat nem tett kifejezett egyenlőséget az abortusz és a holokauszt között. Az EJEB ezért nem volt meggyőződve arról, hogy a szórólapok továbbterjesztésének tilalmát az orvosok személyiségi jogainak sérelme igazolta.

Ami az orvosok honlapon történő listázását illeti, az EJEB hangsúlyozta az internet fontosságát a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása szempontjából. A fellebbviteli bíróság annak megállapítására szorítkozott, hogy a szórólapokra kidolgozott elveket kell a honlapra is alkalmazni. Nem vizsgálta azonban a honlap tartalmát, és az „abortuszos orvosok” kifejezést sem értelmezte annak fényében, hogy valóban végeztek abortuszokat. A hazai bíróságok nem tettek különbséget a kérelmezőnek a szórólapban foglalt – amelyeknek földrajzilag korlátozott hatásuk volt –, és az interneten tett kijelentései között. Az EJEB szerint mivel a német bíróságok nem vizsgálták meg a honlappal kapcsolatos konkrét elemeket, nem mondható, hogy az „alkalmazott mércék összhangban álltak a 10. cikkben foglalt elvekkel”. Ennélfogva a 10. cikket megsértették.

Az ügy érdekessége, hogy az EJEB első alkalommal mondta ki egy abortuszt ellenző aktivista véleménynyilvánítási szabadságának megsértését. Egy korábbi esetben még azt állapította meg, hogy az abortuszt végző klinika közelében folytatott abortusz-ellenes kampány korlátozása arányos volt az elérni kívánt céllal, mivel az nem a kérelmező 10. cikkben foglalt jogainak megfosztását célozta. A korlátozás ugyanis csak meghatározott időtartamra és földrajzi területre vonatkozott annak érdekében, hogy megvédjék a klinika alkalmazottainak és a betegek jogait. A mostani döntést bírálók szerint az ítélet éppen a klinika pácienseinek jogait nem vette figyelembe, beleértve a kérelmező tevékenységének páciensekre gyakorolt hatását.

Egy másik esetben az EJEB úgy vélte, hogy az orvos jó hírnevéhez és személyes becsületéhez fűződő joga felülmúlja az abortuszt ellenző véleménynyilvánítási szabadságát. A Hoffer and Annen v. Germany (Application nos. 397/07., 2011. január 13.) ügyben hozott ítéletében az EJEB pedig éppen amiatt nem találta a kérelmezők szankcionálását az Egyezménybe ütközőnek, és fogadta el a hazai bíróságok érvét, mert azok úgy vélték: azzal, hogy az abortuszt a holokauszt során elkövetett tömeggyilkosságokhoz hasonlították, súlyosan megsértették az érintett orvos személyiségi jogait, és elvárható lett volna, hogy a kritikájukat oly módon fejezzék ki, amely kevésbé sérelmes az orvos becsületére.

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink