Burkolt reklám miatt tett feljelentések kezelése Ausztriában
Egy osztrák publicisztika-szakos hallgató azt vizsgálta egyetemi szakdolgozatában, hogyan történik a bécsi és a grazi rendőrségen az osztrák nyomtatott sajtóban tapasztalt burkolt reklám gyanúja miatt tett feljelentések kivizsgálása. Alexander Kaimberger munkájában az öt legnagyobb osztrák napilapot vette górcső alá („Krone”, „Heute”, „Kleine Zeitung”, „Österreich” és „Kurier”). Átlagban egy-egy számban négy olyan esetet talált, amelyek felvetették a burkolt reklám gyanúját. Összesen 476 eset kapcsán tett feljelentést, amikor vagy annak megjelölése hiányzott, hogy reklámról van szó, vagy az Kaimberger szerint nem a törvényi előírások szerint történt.
Kaimberger azt tapasztalta, hogy az osztrák rendőrség nem transzparensen kezeli az ilyen ügyeket. A hatóság egyszerűen nem akar velük foglalkozni, nem is tudja, hogyan kell az ilyen ügyekben nyomozni. A bécsi rendőrség illetékes tisztviselője sem e-mailben, sem pendrive-on nem akarta „átvenni” a feljelentést. Kaimberger az összes újságcikk fénymásolatát volt kénytelen csatolni.
„Görögország és Egyiptom 30%-kal olcsóbban”
Az osztrák médiatörvény értelmében jelezni kell azt, ha valamelyik közlemény megjelentetésért ellenszolgáltatást nyújtanak. A médiatörvény 26 §-a kimondja, hogy az olyan „hirdetéseket, ajánlatokat, valamint egyéb híradásokat és közleményeket, amelyek közzétételéért ellenszolgáltatást nyújtanak, az időszaki médiumokban ’reklámként’, ’fizetett hirdetésként’ kell megjelölni, kivéve, ha a közlemény formája és elrendezése az ellenszolgáltatás fennállásának kételyét kizárja”.
Ha ez nem történik meg, akkor 20 ezer euróig terjedő közigazgatási bírság szabandó ki, ismételt esetben a bírság 60 ezer euróig terjedhet.
A bécsi rendőrség a feljelentés ellenére nem tett semmit. Később ezt azzal indokolta, hogy a feljelentések az elévülés határideje előtt egy hónappal történtek, és nem volt idő azok feldolgozására. A rendőrség szerint annak a bizonyítása is igen nehézkes, hogy ténylegesen burkolt reklámról van-e szó. Arra sem kapott Kaimberger választ, hogy melyek azok a kritériumok, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a rendőrség foglalkozzon a burkolt reklám gyanújával. Amikor a kutató-egyetemista a rendőrség tájékoztatási kötelezettségére hivatkozott, akkor is elutasításban részesült a rendőrség részéről. A grazi rendőrségen az a komikus eset is megtörtént, hogy a feljelentések aktái elvesztek, miközben azokat az egyik polgári alkalmazott a rendőrség egyik helyiségéből egy másik helyiségébe szállította. Az akták „keresése azóta is folyik”.
Annak érdekében, hogy az ilyen esetekben a vonatkozó dokumentumok nagyobb prioritást kapjanak, Kaimberger a médiatörvény mielőbbi gyakorlati alkalmazása mellett emelt szót. A dolgozat következtetése szerint megfelelő nyomozó hatóságra van szükség, és precízebben kell a törvényben megfogalmazni, hogy mikor kell a vonatkozó közleményeket reklámként megjelölni, annak érdekében, hogy a jogszabályt ne lehessen különbözőképpen értelmezni.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Gabriele Faber-Wiener, az osztrák PR-etikai Tanács elnöke is. Faber-Wiener szerint egyre gyakrabban hangzik el kritika a médiumok módszerei és a „megvásárolt zsurnalizmussal” kapcsolatban. „Az átláthatóság és a hitelesség forog kockán. Nem akarjuk, hogy az olvasókat manipulálják” – mondta Faber-Wiener. A „megvásárolt tájékoztatás” behálózza az egész médiavilágot, a bulvármédiában különösen sok a gyanús eset. A burkolt reklám elterjedtsége miatt Faber-Wiener elsősorban a hatóságok tétlenségét teszi felelőssé.