Kép forrása

Az ügy érdekessége, hogy a két felperes eltérő pozícióból indult: míg az első felperes büntetésének letöltése után továbbra is tagadta bűnösségét, addig a második felperes elismerte azt, és –ahogyan az ügyben eljáró bíró értekezett – megbánta tettét. Az ügyek e két megállapítás következtében eltérő kimenetellel végződtek, mely rávilágít az elfeledtetéshez való jog gyakorlásának fontos különbözőségeire. Az egyes ügyek kimenetelében ugyanis fontos szerepe van a társadalom legfőbb érdekének. Míg az első ügyben az eljáró Warby bíró kihangsúlyozta a felperes társadalmat félrevezető magatartását, melynek célja az volt, hogy az üzleti életben minél nagyobb erőfeszítésekkel lehessen csupán múltjáról tudomást szerezni, addig a második felperes esetében, annak magatartása megfelelő indokot szolgáltatott a Google szankcionálására.

A Google keresés-eltávolítási gyakorlata egészen a 2014-es Európai Bírósági ügyire vezethető vissza, mely értelmében a vállalat köteles érdemben megvizsgálni a keresési találatok eltávolítására irányuló kérelmeket. Az első nagy nyilvánosságot kapó ügy Mario Costeja González Google Spain ellen indított pere volt, melyben egy róla szóló több éves hír eltávolításáért küzdött. E fundamentális jelentőségű döntés óta körülbelül 2,4 millió link eltávolítására vonatkozó kérelem érkezett a vállalathoz. A kérelmek tekintetében kiemelt szerepet képvisel ma is az Egyesült Királyság, ahol már 2014-ben, az első nagyobb ügy kirobbanása után körülbelül 60 ezer eltávolítási kérelmet nyújtottak be az elfeledtetés jogára (right to be forgotten) hivatkozva. A vállalat gyakorlata azóta elviekben megegyezik a bíróságéval, hiszen a magánszférához való jog és a társdalom érdeke közötti mérlegelés döntésük fő alapja. Az Európai Bíróság szintén ezt az álláspontot követi, mondván „Európának egyensúlyt kell találnia a társadalom információ szükséglete és a magánszféra sértetlenségéhez való joga, illetve a személyes adatok védelme között”.

Az ügyben emellett kiemelt szerep jut az elítéltek rehabilitációjáról szóló 1974. évi törvény (Rehabilitation of Offenders Act 1974) is, mely a büntetett előéletű személyek mentesülését hivatott biztosítani a jogszabályban meghatározott idő lejárta után. A bíróságnak így nem pusztán az előző bekezdésben említett jogokat, hanem a korábbi elkövetők társadalomba való beilleszkedését érő hátrányokat is a mérlegre kell helyezni. Ebből a szempontból a Google gyakorlata a reintegráció ellen ható tényező lehet, mely a bűncselekmények megfelelő publicitása mellett ellehetetlenítheti a társdalomba való sikeres beilleszkedést.

A vállalat ezen döntése a hasonló levezetés ellenére tehát mégis eltérő ítélethez vezetett. Ez köszönhető annak, hogy a bíróság mérlegelte a két felperes elleni büntetőeljárás tárgyát, azok következményeit és utóéletét, így bizonyítva, hogy a Google mérlegelési gyakorlata számos helyen problémákba ütközhet. Az ügyek tehát felvetik, hogy a vállalat mennyiben képes önszabályozása keretében kezelni a keresési találatok eltávolítását és szükség van-e valamilyen bírósági felülvizsgálat beépítésére a rendszerbe. Az óriásvállalat képviselője ezzel kapcsolatban kijelentette: „Mi keményen dolgozunk azért, hogy megfeleljünk az elfeledtetés jogának, de szintén nagy gondot fordítunk arra, hogy ne távolítsunk el olyan információt, melyek megismerése a társadalom kiemelt érdeke, és meg fogjuk védeni a nyilvánosság jogszerűen szerzett információhoz való hozzáférésének jogát”.

A kérdés összességében tehát hasonló, mint az online tér szabályozásának legtöbb területen: Európa elsőleges célja a megfelelő önszabályozási rendszerek működési kereteinek biztosítása lenne, vagy szükséges lehet az állami szabályozáson, vagy akár a társszabályozáson keresztül beleavatkozni a rendszer működésébe, így biztosítva két alapvető jog egymáshoz való viszonyának megfelelő rendezését az elfeledtetés jogához kapcsolódó egyes konkrét ügyekben? A kérdésre jelenleg még nem kaptunk választ, de a Google ellen indított eljárások számának növekedése a bírósági eljárások szerepének növekedését eredményezheti hosszútávon.