Momo nyomában
Amikor a kiskorúak online térben való védelméről, felelős internethasználatról és médiatudatosságról beszélünk, ma már nem állhatunk meg a korhatár-kérdésnél vagy a káros, erőszakos tartalmakat szűrő szoftvereknél. Ma már a legnagyobb veszély észrevétlenül, sokszor a kiskorú kifejezett akaratára kúszik be a küszöb alatt, sötét viccnek, merész játéknak, bátorságpróbának, kihívásnak álcázva magát. Bemutatkozik az új netmumus: Momo.
Sajnos az önpusztításra buzdító internetes kihívások állandó jelenségekké válnak az online világban, hiába reméltük, hogy a Kék bálna kihívás (egyébként orosz) megalkotójának leleplezésével és szigorú felelősségre vonásával az önjelölt netszörnyek nem hajszolnak majd több fiatalt az 50 lépcsős öngyilkos kihíváshoz hasonló borzalmakba.
A Kék bálna jelenség legtöbb áldozatát Oroszországban szedte, de körülbelül fél év alatt több tucat megkísérelt és elkövetett öngyilkosság történt a környező országokban is. A hatóságoknak komoly nehézségeket okozott, hogy a „játékot” összefüggésbe tudják hozni a megszaporodott öngyilkosságokkal, mivel csak közvetett bizonyítékok álltak a rendelkezésükre, habár az áldozatok nagy része legalább időlegesen, de kapcsolatban volt a játékkal. Hiába találtak több, a játékosokat összefogni hivatott csoportot és kékbálna hashtaggel posztolt képet öncsonkító fiatalokról, a konkrét kapcsolat nem volt igazolható. A nyomozás eredményeképp 2016 novemberében letartóztatták Filipp Budeikint, aki utóbb bevallotta, hogy a kihívás megalkotásával célja „társadalom megtisztítása” volt, hiszen a játék hatására öngyilkosságot elkövető gyerekek csupán „biológiai hulladékok”, akik „boldogan haltak meg”.
Nem sokkal később jött Momo, a madártestű, csüngő fekete hajú, nagy szemű, groteszk lény (akit igazság szerint egy japán szobrász álmodott meg és töltött fel az Instagramra még 2016-ban), aki felnőtt emberekből is rémületet vagy nyugtalanságot válthat ki. A Kék bálna jelenség és Momo között számos hasonlóság van, s tulajdonképpen a két social media őrület ugyanarra építkezik: lelkileg instabil, magányos, kiszolgáltatott gyermekek érzelmi zsarolására, megfélemlítésére, aminek hatására elképesztő dolgokat képesek tenni saját magukkal és környezetükkel is. A legrémisztőbb, hogy mindkét kihívás önkéntes, a jelölt maga keresi meg és jelentkezik a játékra, amit az internet szövevényes rendszerében csak az „arra érdemesek” találhatnak meg, s közösségi oldalak csoportjaiban oszthatják meg tapasztalataikat egymással és a játék adminisztrátoraival.
Momo fegyvere az, hogy mindent tud rólunk, és ezt fel is használja ellenünk, ha nem tesszük, amit mond. Komoly károkat tud okozni mind a mi, mind pedig a hozzánk közelállók életében, legféltettebb titkaink, barátaink és szeretteink kiléte, lakóhelyünk, de egész élünk nyitott könyv számára. A kihívás azzal kezdődik, hogy az játékos felveszi a kapcsolatot egy Momo elnevezésű WhatsApp profillal, aki később átokkal fenyegeti azokat, akik nem válaszolnak neki és nem teljesítik a kapott feladatokat.
De mit is akar Momo? Önsanyargató, fizikai vagy pszichés fájdalommal járó feladatokat ad, amelyek az idő előrehaladtával egyre veszélyesebbek lesznek. A játékosnak például ébren kell maradnia egész éjszaka vagy egy konkrét hajnali időpontban, akkor horrorfilmet vagy ilyen jeleneteket kell néznie, a Momotól kapott félelmetes hangokat és zeneszámokat kell többször meghallgatnia, pengével meghatározott írásjeleket kell a bőrébe karcolnia, napokig nem beszélhet senkivel, közölnie kell a legjobb barátjával, hogy gyűlöli, nem vehet magához ételt vagy italt bizonyos ideig. Momo a heteken, hónapokon át küldözgetett feladatok között vissza-visszatérően kéri, hogy a játékos menjen fel egy magas épület tetejére, üljön ki a peremére, és képzelje el, hogy leugrik. Mindezt pedig „büntetés” terhe alatt, hiszen ha nem tanúsít engedelmességet és igazolja azt fényképpel időben, akkor Momo megtalálja, elmegy hozzá vagy a családtagjaihoz, meglátogatja éjszaka, átkot szór rá és kísérteni fogja.
A játékos a feladatok hatására mind fizikailag, mind lelkileg kimerül, elszigetelődik, amitől még kiszolgáltatottabbá és fogékonyabbá válik olyan emberek online társaságára, kik maguk is játékosok, így egymást erősítve és félelmüket táplálva tudnak Momonak újra és újra engedelmeskedni, aminek a vége, hogy szeretteik védelmében lemondanak saját életükről. Az ilyen netes őrületek veszélye az, hogy rendkívül gyorsan terjednek, a Kék bálna az Egyesült Királyságban is szedett áldozatokat, de a hazai média egy magyar kislány öngyilkosságát is összefüggésbe hozta Momoval.
Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy az online mumusok és öngyilkos kihívások mögött mindig természetes személy(ek) áll(nak). Az ilyen adminisztrátor hozza létre azon profilokat és programokat, nehezen hozzáférhető csatornákat és online felületeket, amelyek táplálják a félelmet, generálják a feladatokat és gyűjtik az információkat, amik a fenyegetések és zsarolások alapjául szolgálhatnak. Ugyan az üzenetküldések később automatizáltak lehetnek, az ezt irányító algoritmusok mögött mindig emberi kéz áll.
De mit tehet a hatóság, hogy megfékezze ezeket az újgenerációs sorozatgyilkosokat, és milyen bűncselekmény alapján vonhatók felelősségre? Ha a magyar jogrendszert tekintjük, a Büntető törvénykönyv is ismeri a kényszerítés (Btk. 195.§) és az öngyilkosságban közreműködés (Btk. 162. §) tényállásait, s az emberöléssel azonosan rendeli büntetni, ha valaki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot el is követik [Btk. 160. § (5) bekezdés]. A Momo és a hozzá hasonló online mumusok kézre kerítése azonban – az oroszországi nyomozás tapasztalatai alapján – nem egyszerű feladat, s ahogyan az online bűnözés más típusainál, úgy ezekben az esetekben is szoros nemzetközi bűnügyi együttműködésre, felkészült szakemberekre van szükség. Azonban ugyanilyen lényeges – ha nem fontosabb –, hogy a veszélyeztetett korosztályba tartozó gyermekeket megvédjük ezektől az online őrületektől. A szociálisan elszigetelt, depresszív hajlamú, önpusztításra hajlamos gyermekek mind az iskolában, mind pedig otthon különös figyelmet igényelnek, a szülőktől, családtagoktól, pedagógusoktól és iskolatársaktól egyaránt.
Filipp Budeikin a mai napig szerelmeslevelek tömegeit kapja a cellájába, követőinek száma alig csökkent a bezárásával, ráadásul számos elszánt rajongója tovább akarja vinni azt a munkát, amit mesterük elkezdett. A netmumusok témáját a filmipar is felkarolta, ebben az évben debütált a Slender man című horrorfilm előzetese. Slendert egy, az Egyesült Államokban nagy felháborodást keltett gyilkossági kísérletről szóló ügy kapcsán kapta fel a média: az általános iskolás Anissa Weier és Morgan Geyser egy parkban többször megkéselték majd otthagyták 12 éves osztálytársukat, mert a Slender man erre utasította őket. A bíróság hosszas mérlegelés után úgy döntött, a tett súlyára tekintettel a vádlottakat felnőttként kezeli, így a lányok 15 évesen életfogytig tartó börtönbüntetést kaptak.