Donald Trump és a Twitter: Egy furcsa kapcsolat vége, egy új korszak kezdete
Mára vitathatatlan állítás (talán már közhely) hogy a nyilvánosság legfontosabb fóruma az internet, ezen belül is főként a közösségi média lett. Az élet szinte minden területén hatalmas változást hozott ez az újfajta „digitális forradalom”, ezen változások előidézői, katalizátorai és „felügyelői” pedig azon globális tech-vállalatok, melyek termékeit nap mint nap több milliárd ember használja világszerte. A Google, a Facebook, a Twitter vagy az Amazon azok, akik meghatározzák, hogy az átlagos internethasználó milyen információt kap, azokat hogyan láthatja és milyen üzenetek érhetik őt el. Másképpen mondva ezek azok a vállalatok, akiken keresztül a legtöbb ember használja az internetet, vagyis ők azok a kapuőrök, akik az átlagfelhasználó számára a tartalomhozzáférés szinte kizárólagos letéteményesei. Ezen hatalom legfrissebb és egyben legsúlyosabb példája, hogy szuverén döntésükkel az éppen regnáló amerikai elnököt is elhallgattathatják.
Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok korábbi első embere előszeretettel használta kommunikációja elsődleges eszközeként a Twitter-fiókját. Elnöki ciklusa alatt több mint 34000 bejegyzést tett közzé, és több mint 88 millió követőt szerzett. Már magának a fióknak a működése is többször fejtörést okozott a Twitter üzemeltetőinek, Trump ugyanis sokszor tett meredek, olykor valótlan kijelentéseket is, sőt a Képviselőház még határozatot is fogadott el Trump bejegyzéseinek elítéléséről. Bár különböző jogvédő szervezetek rendszeresen felszólították a Twittert arra, hogy törölje az elnök profilját (mivel szerintük többször is megsértette a platform felhasználási feltételeit) a platform vezetője, Jack Dorsey többször is kijelentette, hogy nem fogják elérhetetlenné tenni az elnök oldalát, ugyanis szerinte az „embereknek joguk van első kézből a vezetőjüktől tájékozódni”.
Mindezek mellett érdekes kísérlet volt, amikor egy Bizarre Lazar nevű felhasználó létrehozott egy Twitter-fiókot, ahol Donald Trump bejegyzéseit szóról szóra lemásolva tett közzé bejegyzéseket. A Twitter azonban mindössze 3 nap után letiltotta a fiókot, mondván az megszegte a Twitter erőszakos tartalmakra vonatkozó előírásait. A fordulópontot 2020 jelentette, amikor a Twitter első lépésben elkezdte különböző magyarázó, kiegészítő megjegyzésekkel ellátni az elnök bizonyos bejegyzéseit, melyekben a zavargásba torkolló Black Lives Matter tüntetések kapcsán a Nemzeti Gárda bevetését helyezte kilátásba, majd hozzá tette, hogy „when the looting starts, the shooting starts”, vagyis hogy „amikor fosztogatnak lőni is fognak”. A Twitter szerint ezek a bejegyzések erőszakra uszítióak lehetnek, a cég azonban úgy döntött, hogy „a köz érdekében” elérhetőek maradnak egy kattintás után. Később hasonló címkékkel jelzett két olyan bejegyzést is, melyben Trump a levélszavazással kapcsolatban állított – a Twitter szerint – valótlanságokat. Erre válaszul Trump elnöki rendeletet (executive order) adott ki melyben a Twitter és a hasonló tech-cégek szigorúbb szabályozása mellett érvelt, mondván amennyiben tény-ellenőrzést végeznek, szerkesztik is a felhasználók által feltöltött tartalmakat, ezzel pedig felelősséget is kell vállalniuk értük. A rendelet olyan kijelentéseket tartalmaz, melyek szerint:
„A Twitter, a Facebook, az Instagram és a YouTube hatalmas, akár példátlannak is nevezhető hatalommal bír a nyilvános események értelmezésének alakításában; képes cenzúrázni, törölni vagy eltüntetni az információkat, és eldönthetik, hogy mit láthatnak az emberek és mit nem. [...] A Twitter most egyoldalúan úgy döntött, hogy figyelmeztető címkét helyez el bizonyos tweeteken, mindezt olyan módon tette, amely egyértelmű politikai elfogultságot tükröz, [...] miközben az online platformok következetlen, irracionális és alaptalan indokolásokra hivatkoznak az amerikaiak beszédének cenzúrázására vagy egyéb korlátozására”
Az elnöki rendelet ellenére az elnökválasztási kampány során a Twitter folytatta az ún. címkézést, és Trump bejegyzéseinek majdnem egy harmadát ellátta hasonló megjelölésekkel. A választások után azonban Trump nem ismerte el vereségét, melynek leginkább Twitter-bejegyzéseken keresztül adott hangot, ezeket azonban a platform az első naptól egytől egyig valótlan állításokként jelölte meg. Január 6.-án Trump-hívők megrohamozták a Capitolum épületét Washingtonban, melyre Trump szintén Twitteren reagált, ekkor azonban a Twitter úgy ítélte meg, hogy a leköszönő elnök bejegyzései súlyosan megsértették a felhasználási szerződés „tisztességes állampolgári viselkedésre” vonatkozó rendelkezéseit, ezért felszólították, hogy törölje a kifogásolt posztokat. Mivel ezt Trump nem tette meg, először 12 órára felfüggesztették a fiókját, majd később véglegesen törölték is azt. A döntést a Facebook, az Instagram, a Youtube, a Snapchat, és az összes közösségi média szolgáltató is követte ahol az elnök jelen volt. A Twitter hosszas blogbejegyzésben magyarázta döntését, melyet azzal indokoltak, hogy az elnök két utolsó tweetjének nyelvezete az aktuális körülmények tükrében megsértette a platform „erőszak dicsőítésére” vonatkozó szabályait. Az egyikben Donald Trump arról írt, hogy annak a csaknem 75 millió hazafinak, aki rá szavazott, a jövőben is „erőteljes hangja lesz”, és hogy semmilyen formában nem fogják őket „méltatlanul, tisztességtelenül” kezelni, a másik pedig arról szólt, hogy nem fog elmenni Joe Biden január 20-i beiktatására.
A döntést világszerte éles kritikák érték, sokak mellett Angela Merkel német kancellár, Andres Manuel Lopez Obrador Mexikói elnök, Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter és Varga Judit magyar igazságügyi miniszter is kifejezte nemtetszését, ahogyan a szólásszabadsággal foglalkozó szakemberek is hatalmas jelentőségű, de a szólásszabadság amerikai alapjaival össze nem egyeztethetőnek értékelték Koltay Andrással és Török Bernáttal egyetemben. A döntés minden szempontból hatalmas jelentőségű, még Trump politikai ellenfelei is elismerik, hogy bár a döntés nem volt jogsértő, hiszen egy magáncég saját platformjával kapcsolatos döntésről van szó, azonban nagyon veszélyes precedenst teremtett mások szerint pedig rámutatott arra, hogy ezek a platformok igenis médiacégek, Trump törlése pedig egy klasszikus szerkesztői döntés volt. A New York Times egy hosszas cikkben foglalkozott a döntéshozatal körülményeivel, melyből kiderül, hogy Jack Dorsey, a Twitter alapítója és vezetője sem „ünnepelt” a döntést követően, elmondása szerint ugyanis a végleges törlés végső soron a Twitter kudarca, mert nem tudta előmozdítani az egészséges párbeszédet a platformon. Dorsey már korábban is folyamatos nyomás alatt volt, sokan követelték az elnök elleni hatékonyabb fellépést, ő azonban sokáig kitartott amellett, hogy Trump bejegyzései hírértékűek, és nem volt hajlandó letiltani őket. A cikkből kiderül, hogy már a capitoliumi események napján több mint 300 Twitter-munkatárs fordult petícióval a vezetőség felé, melyben azt követelték, hogy tiltsák le Trump fiókját, a döntés azonban még a levél megérkezése előtt megszületett.
Bárhogyan is értékeljük a döntést, egyértelmű mérföldkőről van szó, hiszen az Amerikai Egyesült Államok regnáló elnökének leggyakrabban használt kommunikációs csatornáját tiltották le, miközben a döntés indokolásában megjelölt megnyilvánulások nem lépték át a szólásszabadság határait.
A magáncenzúrának tehát nem csak az elvi lehetősége áll fenn, és ha elfogadjuk azt a kiindulási pontot, hogy állami szabályozástól mentesnek kell lennie a közösségi oldalaknak, az egyetlen rendelkezésünkre álló lehetőség az lenne, ha elhagyjuk az oldalt, és esetleg létrehozunk egy másikat, hasonló megszorítások nélkül. Ez azonban valójában nem alternatíva, hiszen a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook olyan természetes monopóliumra tett szert a közösségi médián belül, amely lehetetlenné teszi bármelyik versenytársnak, hogy valódi választási lehetőséget kínáljon a felhasználóknak. Látszólag nincsen semmilyen eszköz a kezünkben, nincs olyan autoritás, amely felelősségre vonhatná ezeket az oldalakat, amennyiben a saját maga által kreált közösségi irányelveit megszegve okoz a felhasználóknak sérelmet. Jól mutatja ezt a 2018-ban indult Parler példája is, amely Trump Twitter-kálváriájának farvizén lett igazán népszerű, azt ígérve, hogy a platformon olyan vélemények is helyt kapnak, amelyeket a Twitter nem enged. Az oldal büszke volt rá, hogy mindössze két közösségi alapelve van: nem enged botokat és spameket az oldalán, valamint nem engedi jogellenes cselekmények végzését a platformon. A Parler nagyon gyorsan az amerikai szélsőjobboldal kedvenc platformja lett, és rövid idő alatt rengeteg rasszista, antiszemita és erőszakra buzdító tartalom jelent meg rajta. Ezt megelégelve pedig az Apple és a Google kitiltotta az alkalmazás-áruházából a Parlert, a szervereiket üzemeltető Amazon pedig megszüntette a hozzáférést az oldalhoz, így az teljesen elérhetetlenné vált. A Parler jó példázata annak, hogy egy új közösségi szolgáltatás milyen nehezen tud jelentős növekedést elérni, illetve, hogy mekkora szerepük van az ún. kapuőröknek, mint a Google, az Apple vagy az Amazon, (akik megszabhatják, hogy milyen szolgáltatás érhető el egyáltalán a felhasználók számára), valamint arra is kiválóan rávilágít, hogy a valódi semlegesség és a „cenzúra-mentesség” lehetetlen ábránd az online világban. Ez pedig egy olyan új korszak kezdetét jelenti, melyben az erről szóló tudományos viták nem arra fognak fókuszálni, hogy vajon tényleg képesek-e ezen szolgáltatások valódi hatást gyakorolni a demokratikus diskurzusokra, hanem hogy mit tehetünk ezen hatalom ellensúlyozásának érdekében.