Hitelesség, bizalom és transzparencia a digitális korban
A legújabb felmérések szerint a magyar fiatalok politikai érdeklődése összességében alacsony, ám a legfiatalabbak aktivitása és tudatossága mégis pozitív jövőképet vetít előre ezen a téren – ez is kiderült azon a szakmai konferencián, amelyet immár ötödik alkalommal szervezett közösen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE), a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatudományi Intézete (NMHH MTMI), a Budapesti Metropolitan Egyetem és a SIGNIS. A konferencia számos nézőpontból vizsgálta a hitelesség és a bizalom kérdését a társadalmi kommunikációban.
A kommunikáción keresztül kell megmutatni a transzparenciát és felépíteni azt a valódi bizalmat, amely messze túlmutat a puszta szavakon – hangsúlyozta a rendezvényt megnyitó köszöntőbeszédében Birher Nándor. A PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja szerint a konferencia idei témáiból (transzparencia, hitelesség és bizalom) mutatkozik ma a legnagyobb hiány az egész világon. A szakember úgy látja, most jött el az a korszak, amikor éppen az eddig kimondhatatlan etikai kérdésekről kellene a legtöbbet beszélni, akkor is, ha ennek a pontos nyelve még nem alakult ki.
A bizalom, a hitelesség és a társadalmi felelősség történelmi és jelenkori kihívásait vizsgálta plenáris előadásában Hidas Zoltán. A PPKE Szociológiai Intézetének egyetemi tanára elmondta: a mesterséges intelligencia korában a valódi bizalmat algoritmusok szimulációi fenyegetik, az emberiség pedig egy újfajta „elvarázsolás” áldozatává válhat. A történeti áttekintést nyújtó előadás egyik fontos üzenete az volt, hogy a bizalom sosem létezhet kockázat nélkül, erre pedig egyedül a szenvedésre és felelősségvállalásra képes ember alkalmas.
A legújabb felmérések szerint a 16–35 éves magyarországi fiatalok politikai érdeklődése összességében alacsony, ám a legfiatalabbak aktivitása és tudatossága mégis pozitív jövőképet vetít előre – derült ki abból az NMHH által készíttetett kutatásból, amelynek tudományos eredményeit Vizler Eszter ismertette. A Budapesti Metropolitan Egyetem oktatója elmondta: a fiatal korosztály mindössze 34 százaléka mutat valamilyen érdeklődést a közügyek és a politika iránt, ugyanakkor ők magasabb intézményi és információs bizalommal is rendelkeznek, így hajlamosabbak megbízni a kutatókban, a közösségi médiában vagy az online hírportálokban. Bár a vizsgált fiatal felnőttek egy jelentős része, 32 százaléka bizalmatlan és passzív, a 24 év alattiak mutatói reményre adnak okot. Ennek a legfiatalabb csoportnak a magasabb politikai érdeklődése és bizalmi szintje, valamint az álhírekkel szembeni aktív védekezési stratégiája egy új, magát kompetensnek és tudatosnak érző generáció formálódását vetítheti előre – hangsúlyozta az előadó.

Nyakas Levente
Egy jól működő demokráciában a polgároknak hozzá kell férniük a közügyek megítéléséhez szükséges, ellenőrizhető információkhoz, képesnek kell lenniük a versengő álláspontok mérlegelésére és a megalapozott véleményformálásra. Ezt az eszményt hagyományosan a professzionális újságírás intézménye szolgálja, amely szerkesztői felelősséggel ellenőrzi és helyezi összefüggésbe az információkat. A jelenlegi online környezet azonban súlyosan torzítja ezt a modellt, mivel a média tartalomterjesztés feletti kontrollja jelentősen meggyengült. Bár a szerkesztőségek továbbra is maguk állítják elő a tartalmakat, a terjesztés feletti klasszikus kapuőri szerepet átvették az online platformok – erről Nyakas Levente beszélt előadásában. Az NMHH Médiatudományi Intézetének vezetője és a Budapesti Metropolitan Egyetem docense szerint a fő problémát az jelenti, hogy a platformok gazdasági érdekei általában nem esnek egybe az ellenőrzött, közéletileg jelentős tájékoztatás demokratikus szempontjaival. A jogalkotás megpróbál reagálni a technológiai óriáscégek dominanciájára: ezt szolgálja például az európai médiaszabadságról szóló rendelet (EMFA) is, amely eljárási garanciákat vezet be, hogy a platformok ne távolíthassák el önkényesen, a saját szerződési feltételeikre hivatkozva a szerkesztői felelősséggel létrehozott tartalmakat.
Bár a hazai és az uniós törvények védik a véleménynyilvánítás szabadságát, a szabályozás egyik legnagyobb kihívása a jogellenes és a „csupán” káros tartalmak elhatárolása. Ugyanis nem minden illegális, ami káros – fejtegette előadásában Nemere Péter. Az NMHH Médiatudományi Intézetének munkatársa elmondta: az online platformok – részben jogszabályi kötelezettség alapján, részben önként – számos eszközt alkalmaznak a hamis információk ellen. Ilyenek például a tartalmak megosztása előtti figyelmeztetések, a címkézés, a különböző átláthatósági követelmények, az életkori korlátozások vagy a politikai reklámok felületi tiltása. Az előadó szerint nem minden hamis vagy káros tartalom jogellenes, és ezek korlátozásához alapvető jogi garanciákra van szükség. Minél erőteljesebben befolyásolja ugyanis egy eszköz egy adott tartalom láthatóságát, annál fontosabb, hogy a döntés alapja átlátható és világos legyen, az alkalmazott intézkedés pedig arányos maradjon.

Nemere Péter
Szokatlan nézőpontból, a kiberbiztonság, a katonai műveletek és a tudománymetria metszetéből közelítette meg a dezinformáció kérdéskörét előadásában Bányász Péter. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Kiberbiztonsági Kutatóintézetének vezetője elmondta: a kognitív térben történő befolyásolás egyidős az emberiséggel, a dezinformációt pedig érdemes a lélektani, kognitív és információs katonai műveletek tágabb kontextusában értelmezni. Az előadó szólt arról is, hogy a dezinformációt katonai-információs műveleti oldalról vizsgáló tudományos publikációk száma 2015 óta átlagosan évi 12 százalékkal nő. Ezekben nagyon jelentős a kínai és amerikai dominancia, 55 százalékuk pedig magasan jegyzett folyóiratokban jelenik meg, az átlagnál jobb idézettségi mutatókkal. Bányász Péter hozzátette: a világszerte mintegy 8500 megjelent cikk közül mindössze 25 publikáció rendelkezett valamilyen magyar intézményi vonatkozással. A szakember az elmaradás legfőbb okaként a célzott védelmi kutatási finanszírozás szinte teljes hiányát nevezte meg. Megítélése szerint az USA-val és Kínával szemben Magyarországon egyelőre nem jut megfelelő támogatás erre az egyre kritikusabb kiber- és nemzetbiztonsági területre.
A szakmai konferencián szó volt még többek között a kulturális hitelesség kommunikációjáról, az egészségkommunikáció elméleteiről, valamint a különböző hitelességkonstrukciókról is.