Kis kezekben nagy képernyők 1. oldal
1. A digitális eszközök mindenhol ott vannak, már a bölcsődések és az óvodások kezében is
A digitális eszközök egyre nagyobb mértékben vannak jelen mindennapi életünkben, és ez a gyermekek esetében is így van.
Egyre fiatalabb korban engedjük gyermekeinknek a képernyőhasználatot, és egyre korábban kapnak saját használatú eszközt.
Mivel a gyermekek első életévei meghatározó fontosságúak fejlődésük szempontjából, ezért nagyon sokat számít az, hogy milyen ingerek és hatások érik őket ebben a korai életszakaszban.
A csecsemőkor, valamint a bölcsődés és óvodás évek nagyon érzékeny, a testi, szellemi és lelki fejlődés szempontjából meghatározó korszakot jelentenek a gyermekek számára.
Kibontakozóban van a személyiségük, ebben az időszakban alakulnak ki azok az alapvető készségeik, amelyek az iskolai közösségben való eligazodásukhoz és az iskolaérettség eléréséhez szükségesek, és amelyek később egész életükre hatással bírnak.
Szülőként érdemes minél hamarabb, akár már a gyermekvárás időszakában megtervezni, miként szeretnénk gyermekünk digitáliseszköz-használatához viszonyulni, milyen szabályokat szeretnénk alkalmazni, és milyen elvek mentén szeretnénk közelíteni a témához.
A családokat (szülőket, nagyszülőket, gyermekeket) szükséges felvértezni a megfelelő tudással és készségekkel annak érdekében, hogy a digitális világgal való kapcsolatuk egészséges legyen. Szülők esetében ezt a tevékenységet már a várandósság ideje alatt meg kell kezdeni.
A digitális eszközök használatának elterjedtsége óvodáskorban
A téma fontosságát támasztja alá az is, hogy a digitális eszközök használata igen elterjedt a legkisebb gyermekek körében is.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 3–6 éves korú gyermekek szülei körében végzett kutatásának eredményei szerint az óvodáskorúak 87%-a szokott használni digitális eszközöket, amelyek már a 3 éves gyermekek 81%-ának életében is jelen vannak.
A nagycsaládokban a különböző életkorú gyermekek miatt gyakran kihívást jelent a digitális eszközök használatáravonatkozó szabályok kialakítása és összehangolása, ami feszültséget okozhat a testvérek között (pl. „Neki miért szabad, nekem miért nem?”), illetve a szülőktől is komoly odafigyelést igényel a szabályok következetes alkalmazása. Érdemes nyíltan és őszintén beszélni ezekről a különbségekről, és bevonni a gyermekeket is. Nem kell tökéletes rendszert létrehozni, a rugalmasság és a következetesség együtt segít abban, hogy a család egyensúlyt találjon.
Annak ellenére, hogy a képernyőzés leginkább mesenézésre korlátozódik, érdemes tisztában lennünk azzal, milyen hatások érhetik a gyermekeket a képernyőhasználat közben, még akkor is, ha éppen egy ártalmatlannak tűnő mesét néznek a tévében.
Emellett arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy az okostévék lehetőséget biztosítanak a gyermekek számára, hogy a szülő személyes jelenléte nélkül pár gombnyomással elkalandozzanak egy közösen kiválasztott meséről az interneten elérhető egyéb tartalmakra.
Az egyszülős családokban jóval kevesebb a szülő ideje, mint amikor ketten nevelik a gyerekeket. Ilyenkor nagyobb a kísértés arra, hogy hosszabban hagyjuk, hogy lefoglalja magát a gyerek, és ennek az eszköze nem ritkán a mobiltelefon.
A különélő szülők közötti egyet nem értés ezen a területen is okozhat problémákat: amikor az egyik szülőnél szabad azt, amit a másiknál nem, az megnehezíti a gyerek egészséges viszonyát a digitális eszközökhöz.
A kutatás továbbá rávilágít arra, hogy napjainkban már minden tizedik óvodáskorú gyermek rendelkezik saját használatú digitális eszközzel. A saját eszköz tovább növelheti a gyermekek kitettségét a képernyőzés káros hatásaival szemben, mert a digitális eszköz szülői kontroll nélküli használatához teremthet lehetőséget.
- 10 éves kor alatt (az alsó tagozat végéig) semmiképpen, 14 éves kor alatt (a felső tagozat végéig) lehetőleg ne legyen a gyermeknek saját okoseszköze (okostelefon, laptop, okosóra stb.).
- 14 éves kor alatt a gyerekek ne regisztráljanak közösségi oldalakra.