A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) levélben szólította fel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot (NMHH), hogy kérjen bocsánatot védencétől, Szabó Mikolájtól (Sz. M.).

Mint azt sokan tudják, Sz. M. nemcsak hamisított számlát állított ki az NMHH nevére, hanem más, sajátosan értelmezett „jó ízlésről” és kulturáltságról tanúskodó cselekedetével is méltóvá vált a bocsánatkérésre.

Az NMHH tiszteli a véleményszabadságot és tiszteletben tartja a TASZ kérését is. Ezért lemond az arányosság és a kölcsönösség elvéről, és egyoldalú bocsánatkéréssel tesz eleget Dénes Balázs, a TASZ jogvédő szervezet elnöke elvárásának.

Mindenekelőtt bocsánatot kérünk azért, hogy a TASZ a saját honlapján egy ügyészégi iratot közzétéve nagy nyilvánosság elé tárta Sz. M. privát weboldalának (savingprivatblue.net) címét, aminek segítségével bárki egy kattintással kideríthette Sz.M. teljes nevét, címét, e-mail címét és telefonszámát.

Ezúton kérünk bocsánatot azért is, hogy Sz. M. – visszaélve az NMHH elnökének nevével – a jogkövetés és kulturáltság különös értelmezéséről tanúskodó honlapokat regisztráltatott.

Bocsánatot kérünk azért is, hogy Sz. M. önként, saját szabad akaratából becsületsértésre alkalmas tartalmakat hozott létre és tett közzé az általa – szintén saját, szabad akaratából, hamis számlával – regisztráltatott honlapokon.

Miként bocsánattal tartozunk azért is, hogy az NMHH elnöke az ellene elkövetett jogsértés ellenére sem tett feljelentést a TASZ védence, SZ. M. ellen.

Végül bocsánatot kérünk a TASZ-tól is, hogy az Sz.M. nevű védence ügyében megfogalmazott, a sajtóban széleskörűen közzétett véleményét tényekkel is ki kellett egészítenünk. Annak reményében tettük ezt, hogy talán még a TASZ sem találja a szabadságjogokkal ellentétesnek azt, hogy a tények pontos ismerete is hatással lehet az üggyel kapcsolatos véleményalkotásra.

Mindezek tükrében pedig a TASZ elnökének kifejezett és határozott kérésére sem áll módunkban az ügyről tudósító médiumok cikkeit cenzúrázni.

Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez a bocsánatkérés nem jött volna létre a TASZ kifejezett kérése nélkül, mégis örömmel töltött volna el minket, ha nem kellett volna sort kerítenünk rá.
A további bocsánatkérések helyett azt ajánljuk minden, az ügyben érintett szereplőnek, hogy fontolja meg: van-e értelme a méltánytalan diskurzusok folytatásának és forszírozásának, vagy jobb volna-e inkább a méltányosság útját követni?

Meggyőződésünk, hogy a TASZ-ban is józan ésszel, ép erkölcsi érzékkel megáldott emberek dolgoznak. Olyan emberek, akik vélt igazuk biztos tudatában talán könnyen ragadtatják el magukat, de lelkük mélyén mégis tudják, hol a határ.

Bocsánatkérésünk annak egyértelmű jelzése, hogy számunkra az igazi kérdés az: vajon tényleg úgy gondolja-e Dénes Balázs, hogy ebben a különös ügyben nem SZ.M., hanem az NMHH tartozik bocsánatkéréssel?

És ha igen, vajon akkor is így gondolná-e, ha Sz. M. Dénes Balázs és a TASZ nevével visszaélve gyártott volna hamis számlákat, ál-honlapokat, becsületsértésre alkalmas obszcén tartalmakat?

Vajon ebben az esetben is azt követelné-e, hogy Dénes Balázs és a TASZ kövesse meg Sz. M-et, vagy pedig erkölcsi érzéke azt súgná neki, ennek talán épp fordítva kellene lennie?

Mert a határ épp ott van, ahol az ezekre a kérdésre adandó válaszok elkezdődnek.

NMHH Kommunikációs igazgatóság

2012. december 1.