Blogbejegyzés
MédiajogKárpát-medencei médiakutatás
2013. március 13. 10:42

Digitális tartalmak az ékszerdobozban

Új igazgatót kapott az újvidéki Forum Könyvkiadó, Virág Gábor a vajdasági magyarság egyik ékszerdobozának nevezte a kiadót, amelyben számtalan kincset találhat az ember. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a vajdasági magyar könyvkiadásnak ugyanúgy szembe kell néznie a digitális kihívásokkal, mint a nyomtatott sajtónak, ezért a szemléletváltás nem opció, hanem sürgető kényszer.

A Forum Könyvkiadó hosszú évtizedeken át nagy erőfölénnyel uralta a vajdasági magyar könyvkiadást, és bár napjainkra számos más műhelyben is készülnek kiadványok, bizonyos rangját és patináját máig sikerült megőriznie. Így van ez rendjén, hiszen igaza van a most kinevezett író-igazgatónak (sokak által ismert írói álnevén: Aaron Blumm) a régi dicső korszak elmúltával, mindennemű gazdasági és politikai nehézségek ellenére, az elmúlt két évtized során is jelentek meg jelentős és értékes művek a gondozásában.

A nehézségek túlságosan is közismertek, és nem valószínű, hogy bármilyen ügyes számolgatás mellett, üzleti értelemben sikeres modellt lehetne összeeszkábálni – akár csak elméleti szinten is. A kiadó nyilván számol a tartományi és az anyaországi támogatásokkal, és az új igazgató nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a szerbiai minisztériumok és az EU forrásaira is, azonban ezek együttvéve is kevesek lehetnek a folyamatos működéshez. (Az esetlegesség és a rendszertelenség nyilván alapvetően megnehezítik a tervezést, nem beszélve arról, hogy optimális kihasználtság mellett is, ezek a források még mindig elégtelennek bizonyulhatnak.) Szükség van tehát az előállított termékből származó bevételek növelésére, ami a korábbi, kedvezőbb viszonyok mellett sem volt egyszerű feladat.

– Szeretnék fiatalos lendületet vinni a kiadó életébe, több helyen nyilatkoztam már, és ezt komolyan is gondolom; az elmúlt években igen értékes könyvek jelentek meg a kiadó gondozásában, azonban ezek nem jutottak el nagyon sok olvasókhoz. Tisztában vagyok vele, hogy manapság igen kevesen vesznek könyvet, de nekünk azon kell dolgoznunk, hogy minél több helyen megjelenjünk, és „házhoz vigyük” a kiadványainkat a lehetséges olvasóinknak. Amikor helyeket mondok, gondolok itt az internetre is, szeretnénk olyan felületeket kialakítani, ahol szem előtt leszünk, és megkönnyítjük a könyveink hozzáférhetőségét. A múlt héten például lett Facebook-profilunk, de szeretném minél előbb megújítani a honlapunkat is, blogot indítani a kiadványainkról, könyvtrailereket csinálni, rendszeres rovatokat indítani a napi- és hetilapjainkban, ahol folyamatos tájékoztatást adunk a könyveinkről – nyilatkozta az igazgató.

Nincs túl sok az új módszer és eszköz a klasszikusnak mondható palettán: – A kiadó elsősorban irodalmi tematikájú könyveket jelentet meg, de nyitni szeretnénk a gyerekkönyvek, tankönyvek, szótárak felé, s azt sem tartom kizártnak, hogy egy nap például képregényeket is megjelentetünk. Egy-egy népszerű kiadvánnyal ugyanis meg tudjuk teremteni az eszközöket, hogy olyan, számunkra fontos könyvekre is jusson pénz, amelyeket egyébként nem tudunk megjelentetni – folytatta Virág. Ezt a módszert egyébként nagyon sikeresen alkalmazta a kiadó a pártállami években: garmadával jelentette meg az államilag rendkívül magas összeggel támogatott propaganda irodalmat, „egy méternyi” Tito vagy egy díszes Edvard Kardelj sorozat akár az egész évi kiadói tervet is fedezhette. Emellett az akkori vezetők is kacsingattak a (ténylegesen) népszerű műfajok felé, a szerb kiadóházak mintájára képregényeket is kiadtak – nem is a legrosszabbakat, igen színvonalas, saját fordítású Asterix és Talpraesett Tom füzetek láttak így napvilágot már a hetvenes években. Persze ezektől a régi trükköktől a mai körülmények között már messze nem várható akkora anyagi siker, mint annak idején, de kétségkívül ezekkel is próbálkozni kell.

Azzal a ténnyel, hogy az emberek manapság alig vesznek könyvet (délvidéki magyar irodalmat meg aztán végképp) nem nagyon tudunk mit kezdeni. Nagyon is ésszerűnek tűnik tehát, hogy a virtuális térben kell keresni a potenciális olvasókat. Tudjuk, hogy ott vannak, ülnek a képernyők előtt és ha megfelelő módon, megfelelő tartalommal kínáljuk meg őket, kattintani fognak. Fel kell tehát töltenünk azt a bizonyos ékszerdobozt digitális tartalommal, és gondoskodnunk kell arról is, hogy eléggé szem előtt legyen, lehetőleg sokan és sokszor rátaláljanak. Ez egyébként más megközelítésben is jót tehet az ékszerdoboznak: a jellegéből adódó zártság is oldódhat, tartalma közelebb kerülhet a tényleges közkinccsé váláshoz.

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink