A Google és a nemek

Közzétéve: 2015. április 22.

A média világlátásunkra gyakorolt hatása régóta foglalkoztatja a tudósokat. Amerikai kutatók egy nemrég megjelent tanulmányban arra keresték a választ, hogy a Google-keresések képtalálatai milyen arányban reprezentálják a két nemet bizonyos munkák kapcsán, és ez hogyan hat a felhasználókra.

A tanulmány szerzői kiemelik, hogy a – néha tudattalan – részrehajlás a különböző kisebbségek reprezentációjában hat az emberek világképére: akár abban, hogy ők hogyan bánnak másokkal, akár abban, hogy saját képességeiket és lehetőségeiket miként ítélik meg. Kutatásukban a nemek reprezentációját nézték a különböző foglalkozások képtalálatai között. Ezzel kapcsolatosan egyrészt azt vizsgálták, milyen arányban vannak a nőket és a férfiakat ábrázoló képek a két nem az adott szakmában való valós megoszlásához képest, másrészt azt, hogy a képek mennyire erősítik a felhasználókban a sztereotípiákat. Tanulmányukban négy összefüggő kutatás eredményeit osztja meg Matthew Kay, Cynthia Matuszek és Sean A. Munson.

Az első kutatásban 45 olyan foglalkozást vizsgáltak, melyekre nemfüggetlen keresőszavakkal Google keresést lehetett indítani. A képtalálatok közül az első százat lementették, és független kódolókkal felcímkéztették a szerint, hogy azok férfiakat, nőket vagy gyermekeket ábrázoltak, esetleg nem lehetett megállapítani a képeken szereplő személyek nemét. Az eredmények azt mutatják, hogy a nemek valós megoszlásához képest az egyes állások esetén 5-10%-al több férfit ábrázoló kép jelenik meg a férfiak által dominált szakmákban, mint amilyen valós eloszlást a statisztikák mutatnak. A nők által dominált szakmák esetén a képek nemi eloszlása egyezést mutat a valósággal.

A második kutatás a reprezentáció minőségét vette górcső alá: a képeket a szerint vizsgálták, hogy mennyire eltúlzott, sztereotip vonásokat jelenítettek meg az ábrázolt személyek. Ilyenre példa a kutatók által „szexi építőmunkásnak” nevezett kategória, ami vonzó nőket ábrázolt olyan munkákkal kapcsolatban, amiket alighanem nem ők végeztek – inkább mint egyfajta szexualizált karikatúra jelentek meg. Vizsgálatuk során arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy azok a képek, melyeken a munkakörhöz hagyományosan inkább társított nem szerepelt, jobban vagy kevésbé tűntek professzionálisnak, vonzónak vagy helyénvalónak a kutatásban résztvevők számára. Ehhez az első nyolc férfi és női találatot használták fel, melyeket a következő jelzők alapján kellett értékelni ötfokú skálán: vonzó, provokatív, kompetens, nem megfelelő, megbízható és furcsa. Minden képet legalább három résztvevő értékelt.

Az eredmények azt mutatták, hogy azokat a képeket, amelyek a szakmában többségben levő nemhez tartozó embereket ábrázoltak, professzionálisabbnak, kompetensebbnek és megbízhatóbbnak értékelték – azonban az nem megállapítható, hogy ez a kódolók részrehajlásának következménye-e tisztán, vagy az olyan képek is szerepet játszottak benne, amelyek nem hitelesen ábrázolták a kevésbé tipikus nem képviselőit (mint a szexi építőmunkás esetében).

A harmadik kísérlet arra irányult, hogy a nemi arányok szempontjából manipulált találatlisták felhasználóra gyakorolt hatását mérjék. Minden foglalkozásra maximum hétfajta találatlistát készítettek (csak férfiakat, csak nőket, valamint a kettőt azonos arányban tartalmazókat, a Google találatok arányainak megfelelőket, az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának statisztikai irodája által készített felméréseknek megfelelőket, s ez utóbbi kettővel fordított arányú összetételűeket). A vizsgálatban résztvevők feladata az volt, hogy válasszák ki a képsorokból azt a képet, amit egy hipotetikus előadás alkalmával leginkább használnának az adott foglalkozás illusztrálására, értékeljék egy 1-től 5-ig terjedő skálán, hogy mennyire illenek a képek a foglalkozáshoz,            és indokolják válaszaikat.

Az eredmények nem mutattak szisztematikus túl- vagy alulreprezentálást egyik nem esetében sem, s a résztvevők nemének sem volt kimutatható hatása a választásaikra. Az egyes állásokban a többséget képviselő nemet ábrázoló képeket viszont jelentősen gyakrabban választották, tehát a sztereotipikusan női vagy férfi foglalkozások esetében ezek a sztereotípiák jelentős hatással bírtak. Ennek megfelelően azokat a képsorokat ítélték jobb minőségűnek a résztvevők, melyek a többségben lévő nem képviselőit nagyobb arányban ábrázolták. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy üzleti szempontból érdemes-e az emberek szemléletének megváltoztatását célul kitűzni, s ezzel a társadalmi változásokat elősegíteni , amikor a fogyasztói elvárások a fennálló helyzetet megerősítő választékot tartják minőségi eredménynek.

Ez a kérdés vezetett el a egyedik kutatáshoz, amely a keresési találatok hatását vizsgálta arra, hogy a résztvevők hogyan érzékelték általuk az adott foglalkozások valós férfi-nő arányát. Először a résztvevők alapvető benyomásait rögzítették, majd egy kéthetes szünet után az egyik szintetikusan létrehozott találatlista megtekintését követően azonnal újra felvették velük a tesztet. Az eredmények elemzése világosan kimutatott egy enyhe (mintegy 7%-os) elmozdulást az eredeti benyomásoktól a megmutatott találatlista arányai felé. A kutatók kiemelik, hogy ez a kis arányú elmozdulás egy rövidtávú változás, azonban egy hosszantartó érintkezés hasonló eredményekkel hosszú távon is megváltoztathatja az ember benyomásait.

A tudósok elsődleges célja a kutatással a részrehajló keresési találatok hatásainak tudatosítása volt. Innentől az a kérdés, hogy a keresési algoritmusok célja mi: a felhasználók rövidtávú elégedettsége, vagy akár egy hosszabb távú társadalmi cél elérése azáltal, hogy a felhasználó benyomásai változnak a nagyobb nemi egyenlőséget mutató keresési találatok nyomán? A kettő nem is biztos, hogy ellentétben áll egymással, legalábbis hosszú távon. Fontos ezzel kapcsolatban azt is észben tartani, hogy a találatok már most alakítják a látásmódunkat.

Három lehetőséget vázol fel erre a tanulmány. Az első szerint, ha a keresési találatok tükrözik a sztereotípiákat, a felhasználók jobb minőségűnek fogják észlelni a keresés eredményét, azonban ez erősíti a nemek egyenlőtlenségének érzetét. A második lehetőség az algoritmusok kalibrálása lenne oly módon, hogy a találatok híven tükrözzék az adott szakmában valójában fellelhető férfi és nő arányt, úgy, hogy a szakmában kisebbségben lévő nem szereplőit kompetensnek ábrázoló képek előnybe kerüljenek (ezzel segítve a „szexi építőmunkások” kiszűrését – kivéve természetesen, ha valaki konkrétan erre keres rá). A harmadik megoldás az lenne, ha egyenlő vagy közel egyenlő arányban lenne mindkét nem reprezentálva a találatok között – ez, hogyha minőségileg hasonlóak a férfiakat és nőket ábrázoló képek professzionalitás tekintetében, csökkentheti az elsőre alighanem negatívabb érzéseket a felhasználók részéről. Hosszú távol ez utóbbi megoldás hozzájárulhat a különböző szakmák kevésbé sztereotip megítélésében, valamint abban, hogy az egy szakmában alulreprezentált nem tagjai mennyire képesek valós lehetőségként megélni az abban történő érvényesülést.