A kutatók kiindulásul leszögezik, hogy a gyerekek életének annyira természetes része az online tér, hogy jelenlétüket nem is érdemes már órákban mérni a neten. Nem feladathoz, célhoz kötötten, eszközként használnak alkalmazásokat, felületeket, hanem ezeken keresztül hoznak létre és tartanak fenn kapcsolatokat, ismerik meg magukat, tájékozódnak és aktivizálódnak. Itt is zajlik az életük. Nem meglepő, hogy szexuális önfelfedezésükben, az intim kapcsolataikban is szerepet kapnak az online felületek, digitális műveletek, méghozzá jóval nagyobbat, mint a szüleik generációja gondolná. Minél többet értünk és tudunk mi, felnőttek, annál többet tudunk segíteni, ha baj van.

1. Hogyan kutassunk, hogy a gyerekek őszintén válaszoljanak?

Amikor a közvéleménykutató érzékeny kérdéseket tesz fel egy gyereknek (miközben a törvény szerint a gondviselője is jelen lehet), például arról, hogy küldött-e intim felvételt magáról valakinek, akkor feltételezhetjük, hogy a válaszok a valósnál kicsit kedvezőbb, jólneveltebb képet mutatnak. A gyerekek tartanak a megítéltetéstől, és inkább azt válaszolják, amit hallani szeretnénk.

A svéd kutatás ezt a csapdát úgy kerülte el, hogy az Instagramot és a Snapchatet használta a 10-17 éves gyerekek elérésére. Az érdeklődők egy Story-linkre kattintva tudták kitölteni és társaiknak is tovább ajánlani a kérdőívet. Vagyis a saját csatornáikon osztották meg a lehetőséget és toboroztak társakat a kitöltéshez. A kérdőív több modulból állt, az eldöntendő kérdések mellett olyanokból is, amelyek egy-egy valós eseményeken alapuló történetet foglaltak össze balul elsült online szexuális ismerkedésekről. A gyerekek ezeknél szabad szöveges válaszokban fejthették ki, hogy miként gondolkodnak a felelősségről és a lehetséges megoldásokról.

Végül 1465 gyerek válaszolt az online szexuális kizsákmányolással kapcsolatos kérdésekre. A válaszadókkal a kutatók nem találkoztak, adataikat senki sem ellenőrizte, és megoszlásuk nem reprezentatív a svéd gyerektársadalomra nézve. A kérdésekre bizonyosan olyanok válaszoltak, akik élénkek online és szívesen válaszolnak ilyen kérdésekre.

2. Még annál is korábban kezdődik, mint gondolnánk

A válaszoló gyerekek 48%-a, vagyis közel a fele(!) már küldött magáról intim felvételt másnak. A lányok 88%-a pedig kapott már kéretlenül intim képet, de már a 10-13 éves lányok 80%-a(!) igennel felelt erre a kérdésre. A lány kitöltők 44%-át próbálták már fenyegetéssel rávenni, hogy intim felvételt küldjön magáról, 57%-ának pedig fizettek volna érte. Úgy tűnik, a gyerekeket a netre lépésük pillanatától kezdve, vagyis reálisan már akár 10 éves koruktól elönti a kéretlen szexuális érdeklődés.

3. Nemi szerepek és elvárások: a fiúk nem sírnak?

Közkeletű feltevés, hogy a netes szexuális konfliktusokban mindig a lányok az áldozatok, a fiúk pedig az elkövetők, s ez a fiúkat furcsa, nehéz helyzetbe hozza – áldozatként. A hagyományos nemi szerepek szerint nincsenek kézenfekvő szavaik és mintáik arra, hogy kifejezzék, mit éreznek, ha sérelem éri őket. Általános és téves nézet az is, hogy a fiúk mindig, kéretlenül is szívesen fogadják az intim képeket. „Mi a bajod, inkább örülnél neki.”

Ráadásul a válaszok szerint ez a dinamika a lányok számára lehetőséget ad bizonyos visszaélésekre. Ha elindítanak egy pletykát arról, hogy egy fiú kéretlenül küldött intim képet nekik, az komoly következményekkel járhat a megvádolt fiúra nézve.

Az egyik modulban egy kislány története szerepel, aki az online ismerkedésnél 15 évesnek vallotta magát, amit a fiú elhitt, nem ellenőrzött. Áthívta magához, amikor a szülei nem voltak otthon, és szexuális érintkezésre is sor került. Másnap, miután a kislány rossz érzésekkel távozott, elárulta a fiúnak, hogy valójában csak 12 éves. A történetet szabad válaszban értékelő fiúk 40%-a úgy gondolta, hogy nagyobb részben a kislány hibája, hogy ilyen helyzetbe hozta magát. A gyerekek általában érzékenyek és őszinték, de nem érdemes felnőtt bölcsességet tulajdonítani nekik: maguk is szívesen lépnek vissza a nemi sztereotípiákra, és azonosulnak a hagyományos szerepekkel, ha olyan helyzettel szembesülnek, aminek ellentmondásos a megítélése. Sok esetben nem értik a másik nem viselkedését, és maguk is hajlanak az áldozathibáztatásra vagy megbélyegzésre.

A kutatás azt is megállapítja, hogy a magukat az LMBTQI közösséghez tartozóként azonosító gyerekek könnyebben válnak áldozattá, irántuk nehezebben ébred tisztelet, együttérzés ilyen helyzetekben.

4. Minden második elküldött intim fotó nyilvánosságra kerül

A megkérdezett gyerekek jelentős része a netes ismerkedés és a szexuális önfelfedezés természetes részeként tekint az intim felvételek cseréjére. A visszaélések kockázatát alábecsülik. A gyerekek válaszaiból kiderült, hogy minden ötödik lánnyal és minden hatodik fiúval előfordult már, hogy az intim képét terjesztették az interneten. A kutatás szerint az intim fotót küldő lányok minden második képe, az intim fotót küldő fiúk minden harmadik képe nyilvánosságra kerül, vagyis nagyon sok gyereknek kell szembenéznie az időnként drámai következményekkel.

A partnertől kapott intim felvétel főként a fiúk között digitális trófeának számít, ami kijelöli pozíciójukat a közösségben. A megszerzett képet aztán gyakran fegyverként, zsaroló eszközként alkalmazzák arra, hogy egy kapcsolatot fenntartsanak vagy további intim képeket csaljanak ki az áldozatból. A gyerekek elősorban olyan emberekkel osztják meg a képeket, akikben megbíznak, így az árulás fájdalmas érzésével is szembe kell nézniük, s gyakori, hogy az elkövető helyett magukat hibáztatják, amiért megbíztak másban. A szüleiknek ezért nem merik elmondani, hogy baj van. A szégyen miatt félhetnek az iskolába elmenni, esetleg egyáltalán nem is látnak kiutat a helyzetből. A képek terjedésének következménye lehet iskolai zaklatás, hosszútávú zsarolás vagy további szexuális zaklatás is.

5. „Smart/safe sexting” – lehetséges egyáltalán?

A másik eset egy online ismerkedés történetét meséli el, ahol a lány intim képeket is megosztott a fiúval. Mikor aztán szakított volna vele, a fiú megzsarolta a képek terjesztésével, hogy fenntartsa a kapcsolatot és magához láncolja partnerét. Az eset nemi dinamikája elég egyértelmű, az alábbi diagram szemlélteti, hogy a válaszadó lányok 29 %-a került már hasonló helyzetbe, a fiú kitöltőknek pedig 12 %-a.

Még érdekesebb és fontosabb azonban, hogy a gyerekek legnagyobb csoportja nem azzal akadályozná meg egy ilyen helyzet kialakulását, vagy még inkább a kellemetlen következményeket, hogy nem küld képet. A kitöltők közel fele úgy vélte, hogy ha valaki intim képek küldése mellett dönt, elsősorban arra kell figyelnie, hogy ne legyen beazonosítható a képeken, vagyis semmiképpen ne szerepeljen rajtuk az arca, és ne legyen felismerhető a környezet, például a szobája, a ruhája, semmi személyes, jellegzetes. Így, ha a fotó nyilvánosságra kerül is, nem lesz felismerhető, letagadhatja, hogy ő szerepel rajta.

Ez volna az okos/biztonságos szexting. Felnőttként, szülőként érdemes elgondolkodni rajta, hogy a gyerekek saját értelmezésében nem a bűntudat, tilalom, megbánás lehet a kockázatkezelés egyetlen útja, hanem akár a gyakorlatias, „okos” önvédelmi alkalmazkodás a technikai keretekhez.

6. Nem (csak) a cukros bácsi

Az elkövetők gyakran az áldozathoz közelálló gyerekek, partnerek, kortársak, iskolatársak. Előfordul, hogy az áldozat szerelmes az elkövetőbe, aki esetleg ismeri az áldozatot és egyáltalán nem illik rá az „gyanús öreg bácsi” (creepy old guy) címkéje, akitől már a mi szüleink is óva intettek minket annak idején.

A megkérdezett lányok 28%-a ellen felnőtt és gyerek, még 50%-a ellen gyerek követett el ilyen online szexuális visszaélést. A fiúknál ez az arány fordítva alakul. A megkérdezettek 44%-a gyerek elkövetőnek, a 24 %-a pedig gyerek és felnőtt elkövetőknek egyaránt áldozatául esett már.

7. Megküzdési stratégiák

A gyerekek válaszaik alapján különböző stratégiákat alkalmaznak, hogy elkerüljék az áldozattá válást, hogy kihasználják, vagy átverjék őket, és különbözőképpen kezelik a bajt is, ha már kialakult. Az óvatosak a letiltást, az intim képküldés kerülését választják. Mások magukat védve mennek bele a kockázatos helyzetekbe, például a beazonosíthatatlanságra törekszenek, vagy a kölcsönös intim képcsere, és ezzel a kölcsönös kiszolgáltatottság taktikáját követik. Vannak, akik a külső segítségkérést, főként a szülő bevonását tartják a legjobb megoldásnak a bajok kezelésében. És vannak, akiknek az a legfontosabb, hogy elégtételt szerezzenek, kiálljanak magukért, ők a rendőrségi feljelentést és a szolgáltatónak küldött jelzésre építik a stratégiájukat. Mindegyik csoport másként, de megfontolandóan ítéli meg a saját személyes felelősségét, a lehetséges önvédelem és az elégtétel megszerzésének lépéseit. Egy lehetséges spektrumot írnak le, egy tágas eszköztárat, amelyből érdemes válogatni.

Támpontok, tanulságok felnőtteknek

Talán kompetencia-paradoxonnak nevezhetjük azt a kutatásban is érzékelt érdekes jelenséget, ami a digitális hozzáértés és a kockázatvállalás viszonyát szabályozza. Úgy tűnik, hogy azok a gyerekek, akiknek a szülei érdeklődnek az internetes szokásaik iránt, foglalkoznak velük, beszélgetnek velük ezekről a kérdésekről, azok fejlettebb számítógépes hozzáértéssel rendelkeznek. Idáig kézenfekvő. Emiatt azonban több kockázatnak is teszik ki magukat az online térben. És még ez sem a vége: közben fejlődnek a képességeik a kockázatok minimalizálására, ezért végül mégsem éri őket több sérelem. Akit letiltanak a digitális felfedezésekről, azt elkerülik bizonyos veszélyek, de ha mégis beüt a baj, kevésbé lesz ügyes a kezelésében.

Felnőttként a következőket biztosan érdemes megszívlelni a kutatásból:

• A kutatásban megkérdezett gyerekek több mint 80%-a kapott már kéretlen intim képeket. Minden felnőttnek és kamasznak is meg kell értenie, hogy a kéretlen küldés jogilag szexuális zaklatás, büntethető, és általában minden civilizált mérce szerint elfogadhatatlan viselkedés.
• A szülők felelőssége gyerekeik védelme. A fenyegetést és zsarolást minden esetben jelenteni kell a rendőrségnek.
• A nemek között jelentős különbségek vannak az áldozattá válásban. A lányokat a környezetük rutinszerűen jobban elítéli, amennyiben intim képeik kikerülnek az internetre, mint a fiúkat. A fiúkat pedig szinte elnémítják a közösségi elvárások, ha őket éri sérelem. Fontos, hogy a digitális tapasztalatokról kezdeményezett családi beszélgetések kitérjenek a káros nemi sztereotípiákra is.
• A gyerekek többsége nem felnőtteknek, és nem ismeretlennek esik áldozatul. Nem csak az „cukros bácsi” jelenthet veszélyt az online térben, hanem azok is, akikben megbízik.
• A kialakult helyzet soha nem az áldozat hibája. Az áldozathibáztatást mindig el kell kerülni, különben a gyerekek nem merik megosztani a fájdalmukat.
• A gyerekek nem mindig tudják, mit szabad és mit nem online, vagy hogy hol vannak a határok és mik a jogaik. A szüleik ebben biztosan tudnak segíteni.

¹ „Everything that is not a yes is a no” – A report about children’s everyday exposure to sexual crimes and their protective startegies. ECPAT Sweden, 2021.