(Fotó: Sebestyén Gábor)

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a nemzetközi szakmai napot a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) kezdeményezésére hívta össze hétfőn Budapesten. A rendezvényen a médiaszolgáltatók és a hallássérültek képviselői, valamint a hatóság, illetve az NMHH Médiatanácsának szakemberei – köztük Aranyosné dr. Börcs Janka főigazgató és Vass Ágnes Médiatanács-tag –, illetve nemzetközi érdekképviselet delegáltja vett részt.

A konferenciát Karas Monika, az NMHH elnöke nyitotta meg, aki hangsúlyozta, hogy az információs társadalomban a kulturális javak elérését és elérhetőségét is biztosítani kell mindenki számára. Ennek érdekében az NMHH elkötelezetten dolgozik azért, hogy minden magyar televíziónéző, így a hallássérültek is érvényesíthessék jogukat a televíziós kulturális információkhoz és javakhoz való egyenlő hozzáféréshez.

Kósa Ádám, a szövetség elnöke beszédében kiemelte, fontos megismerni a külföldi televíziós akadálymentesítési gyakorlatot és a jó megoldásokat átemelni a hazai környezetbe, különös tekintettel arra, hogy 2015-től az országos kereskedelmi és közszolgálati televízióknak már a teljes műsoridőben kell hallási segédlettel ellátni minden, a törvényben meghatározott műsorszámot, köztük a filmes alkotásokat és a közszolgálati műsorokat. Hozzátette, már most is kötelező a műsoridő egy részében akadálymentesíteni többek között a hír- és politikai tájékoztató műsorokat, a sport-, közlekedési híreket és az időjárás-jelentést is. Az elnök szerint a magyar szabályozás hihetetlen fejlődést mutat, amely mögött óriási érdekvédelmi munka, konszenzuskeresés folyt.

A szakmai napon részt vett Lidia Best Smolarek, a Nagyothallók Európai Szövetségének elnökhelyettese, aki elmondta, a szövetség 2020-ra kitűzött céljai szerint többek között száz százalékos akadálymentes televíziós hozzáférést kívánnak elérni, valamint színházi, mozis és dvd-feliratozást. Kiemelte a holland gyakorlatot, ahol a 17 millió fős lakosságból 1,6 millió fő a hallássérült, de a feliratozást több mint 5,4 millió néző használja. Lengyelországban 2011 óta van érvényben az a szabályozás, amely szerint tíz százalékos minimumot ír elő akadálymentes hozzáférésre a tévéműsorokat illetően. Több országban is problémát okoz a részletekre vonatkozó világos előírások hiánya és a követelmények homályos szétválasztása.

Vass Ágnes Médiatanács-tag előadásában ismertette azt a bírósági gyakorlatot, amely a hallássérültek számára akadálymentesített műsorokra vonatkozó rendelkezések megsértése kapcsán körvonalazható. A médiaszolgáltatók ugyanis eltérően értelmezik – többek között – a feliratozás pontosságára és egyidejűségére vonatkozó törvényi előírásokat. Az NMHH által ilyen esetekben hozott elsőfokú döntések ellen az elmarasztalt médiaszolgáltatóktól az elmúlt három évben összesen 29 fellebbezés érkezett a Médiatanácshoz, közülük bírósági felülvizsgálat körében eddig öt esetben született döntés. Az ítélkezési gyakorlatból az tűnik ki, hogy a bíróság értelmezésében a feliratozás pontosságát a szöveghűség jelenti, megjelenítésében pedig csupán legfeljebb 1-2 másodperces csúszás engedhető meg annak érdekében, hogy ne váljon értelemzavaróvá.

A rendezvényen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság munkatársai több előadásban foglalták össze a hatósági ellenőrzések és felmérések tapasztalatait a témában. A tájékoztatások szerint az elmúlt három és fél évben, a médiatörvény életbe lépése óta egyre több tévéműsort látnak el hallási segédlettel, és a feliratozás minősége is javuló tendenciát mutat. Az évről évre előírt óraszámot sok esetben túlteljesítették a médiaszolgáltatók, de vannak még hiányosságok a pontos és hiánytalan szövegezés megjelenítésében, és szükséges lenne tovább növelni a műfaji kínálatot a gyerekeknek szóló, az ismeretterjesztő és a vallási műsorokat illetően is. Nem megoldott még, hogy az élő műsorok, különösen a zenei és sportesemények során milyen akadálymentesítési mórszert kövessenek. Ugyanígy kérdés, hogy a még olvasni nem tudó hallássérült gyermekek számára milyen hallási segédletek készüljenek – ezekben a kérdésekben a hatóság a SINOSZ és más érdekképviseletek javaslatára számít.

A szakmai napon elhangzott, az NMHH a témában külön felmérést is készített a hallássérültek körében. Az eredmények szerint tévénézéskor a nagyothallók kétharmada, a siketek 55 százaléka előnyben részesíti a feliratot a jelnyelvi tolmácsolás helyett, egyharmaduk szerint pedig zavaró, ha egyidejűleg mindkét segédletet használják. Az érintett társadalmi csoport 38 százaléka szerint az elmúlt egy évben javult a feliratok minősége, 9 százalékuk szerint romlott, 23 százalék szerint nem történt változás.

A konferencián bemutatták annak az NMHH megbízásából végzett kutatásnak az eredményeit is, amely a feliratozás és a jelnyelvi tolmácsolás hatékonyságát térképezte fel a hallássérülteknél. A szemkamerás vizsgálatot, a megértést felmérő utólagos kikérdezést és a vélemények regisztrálását is tartalmazó kutatás többek között kimutatta, hogy a több soros felirat segíti a siketek számára a megértést az egysoros feliratozáshoz képest, mert van lehetőség az ismételt olvasásra. A jelnyelvi tolmács megjelenése minden résztvevőnél megosztja a figyelmet, hallónál, nagyothallónál és siketnél egyaránt, mert egyszerre túl sok ingernek számít. Egy hibás felirat pedig a normál hallásúak esetében is jelentősen megnehezíti a megértést, a hallássérültek minden csoportjánál pedig nagyrészt lehetetlenné teszi, ezért is különösen fontos, hogy a médiaszolgáltatók törekedjenek a jó minőségű feliratozásra.