Azonosítógazdálkodás

A hírközlő hálózatok működéséhez és a szolgáltatások nyújtásához szükséges számok, címek és ezek tartományai – összefoglaló néven az azonosítók – korlátozott erőforrások. Ezek közé az azonosítók közé tartoznak a földrajzi (vezetékes) számok, a mobilszámok, a nomadikus (nem előfizetői helyhez kötött, hanem IP-alapú) telefonszolgáltatás számai, a különleges díjazású számok, az internet-hozzáférési szolgáltatások számai, az üzleti hálózatok számai, a gépek közötti (M2M) kommunikáció számai, valamint a rövid kódok (például a négy- és ötjegyű adományszámok).

Az azonosítókkal kapcsolatos állami feladatokat, a gazdálkodási és hatósági tevékenységet Magyarországon az NMHH látja el.

A rendelkezésre álló azonosítókat az elektronikus hírközlő hálózatok azonosítóinak nemzeti felosztási terve (ANFT) tartalmazza, amely az azonosítók összességének az egyes tevékenységek és szolgáltatások közötti felosztását, az azonosítók típusát, felosztását és terjedelmét határozza meg. Az azonosítók használatát a hatóság engedélyezi az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak. A hatóság a kijelölt azonosítókról nyilvántartást vezet.

Az előfizetőknek lehetőségük van arra, hogy ha szolgáltatót váltanak, akkor is megtartsák telefonszámukat. Ezzel rugalmasabbá válik a szolgáltatóváltás, hiszen nem számít plusz intézkedési tehernek, hogy minden érintettet értesítsen az előfizető a váltásról (pl. bankot, iskolát, családtagokat stb.). A számhordozás műszaki megvalósításának központi eleme a számhordozási Központi Referencia Adatbázis (KRA), melyet a hatóság működtet. A szolgáltatók kötelesek a KRA-hoz csatlakozni és a hordozott számok hívásánál a KRA adatbázis adatait alkalmazni.

Amióta lehetővé vált a számhordozás, a körzetszám alapján nem lehet megállapítani egy telefonszámról, hogy az melyik szolgáltatóhoz tartozik. Ebben segít az NMHH online számhordozási tudakozója, ahol pár kattintás alatt megtudhatjuk, hogy egy szám hordozott-e vagy sem (http://krapub.nmhh.hu).