DRM vételmegfigyelő állomás az NMHH-ban

Bevezetés

A rövid- és középhullámú rádióműsorszórás minőségi korlátainak kiküszöbölésére a digitális technika bevezetése jelent megoldást. A digitalizálási célú nemzetközi törekvések eredményeképpen 2001-ben tették közzé a Digital Radio Mondiale („Világméretű Digitális Rádió”) rendszer első szabványát, amely azóta a rövid-, közép- és hosszúhullámú sávokra világviszonylatban elfogadott, egységes digitális műsorszóró rendszerré vált.

A DRM rádióműsorszóró technika alkalmazásával az analóg rádiózásra jellemző „zajos” hangzás helyett, a szelektív fading okozta elhalkulásoktól és torzulásoktól mentes tiszta hangzás érhető el. A közel FM mono hangminőség mellett sztereó adásra is lehetőség nyílik, továbbá a műsorszolgáltató és a fogyasztók igényének megfelelően a műsorhoz kapcsolódó segédinformációk, multimédiás tartalom és egyéb adatok is kisugározhatók.

Az analóg adókkal besugárzott területekkel azonos ellátott területek biztosításához sokkal kisebb adóteljesítményekre van szükség, így jelentősen csökkennek az üzemeltetési költségek. Lehetőség nyílik továbbá egyfrekvenciás szinkron hálózatok megvalósítására, így ugyanazon a csatornán üzemelő, több kisteljesítményű adóval nagy területeket be lehet sugározni. Mivel a digitális rendszer az analóg sugárzásra használt frekvenciasávokban, az aktuális csatornakiosztás mellett kerülhet bevezetésre, az átállás fokozatosan történhet az igényeknek és gazdasági lehetőségeknek megfelelően.

Már több mint egy évtizede folynak közép- és rövidhullámú DRM-sugárzások a világ számos országában, az utóbbi években pedig egyre több vevőkészülék is megjelent a boltokban. A DRM szabvány legfrissebb eleme a DRM+ névre keresztelt rendszerváltozat, melyet az analóg FM-adások kiváltására szántak.

Bővebb információ a DRM-ről: http://www.drm.org