Page 61 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

I. A kiskorúak védelmének általános kérdései: indokai és eszközei 61 10. Összefoglalás A véleménynyilvánítás szabadsága kiskorúak védelmében történő korlátozása több nemzet- közi dokumentumban és több állam alkotmányában kifejezetten megjelenik. A kiskorúak védelmét célzó szabályokat rendszerint törvényi szinten, elsősorban a médiatörvényekben ha- tározzák meg. A részletszabályokat jellemzően több törvény, vagy más, alacsonyabb szintű jog- szabályok állapítják meg, illetve a médiahatóság, vagy arra feljogosított szervezet alkotja meg. Általánosan elfogadott, hogy bizonyos információk, tartalmak potenciálisan károsak le- hetnek a kiskorúak megfelelő testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődésére. Az állam ezért jogo- san avatkozik be a véleménynyilvánítás szabadságába, és zárja ki vagy korlátozza a kiskorúak fejlődésére káros tartalmakhoz való hozzáférést az audiovizuális médiaszolgáltatásokban. A káros (ártalmas) tartalmak önmagában nem jogellenesek, a felnőttek számára megenge- dettek, ugyanakkor károsan befolyásolhatják a kiskorúak f zikai, szellemi vagy erkölcsi fejlő- dését, ezért indokolt, hogy a gyermekek számára tiltottak legyenek. A káros tartalmak meg- ítélése, a védelem mértéke az egyes államok értékrendjétől, erkölcsi és kulturális felfogásától függ, és függ az egyes médiumok jellemzőitől is: ugyanazon tartalmak a különböző típusú médiumokban különböző korlátozás alá eshetnek. A kiskorúak védelme nemcsak az állam kizárólagos feladata, az állami beavatkozás és jogalko- tás önmagában nem elégséges. A kiskorúak sikeres védelméhez a médiaszolgáltatók, és a szülők aktív közreműködésére is szükség van. A szülői felelősségvállalásra az új audiovizuális szolgálta- tások és tartalmak elterjedésével egyre nagyobb hangsúly helyeződik. A különböző korlátozási lehetőségek csak akkor lehetnek igazán hatékonyak, ha a szülők érvényt is szereznek nekik, f gye- lemmel kísérik gyermekeik médiafogyasztását. Ugyanakkor a szülőkre sem lehet túlzott terhet róni, nem hárítható át minden felelősség az államról és az iparágról a szülőkre. A szülői felügyeleti rendszerek a meglévő eszközöket kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik azokat. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a tartalomkínálat megsokszorozódásával és a külföldről származó tartalmak növekedésével a szülők egyre kevésbé képesek megfelelően felügyelni gyermekeik médiahaszná- latát. A szabályozásnak elő kell segítenie a gyermekek számára hasznos tartalmak megjelenését, a gyermekeknek szóló műsorkínálat bővítését is, illetve hogy a kiskorúak elérhessék azokat. A klasszif káció, a tartalom minősítésének egyik problémája, hogy ugyanaz a tartalom az egyes államokban egészen más korhatár-besorolás alá eshet, illetve médiatípusonként, média- eszközönként is más korhatár-besorolást és tartalmi minősítési rendszert alkalmaznak. Bár a korábban kialakított minősítési rendszereket az új tartalmakra is alkalmazzák, még ritka, hogy a különböző típusú médiatartalmakra vonatkozó besorolási rendszerek megegyeznek egymással (pl. Hollandia, NICAM), habár erre Európa több országában is van törekvés. A kulturális sokszínűség nem teszi lehetővé a klasszif káció összehangolását és egy egységes minősítési rendszer létrehozását. Fontos lenne, hogy a médiatartalmak értékelésére és leírá- sára szolgáló fogalmak és kategóriák rendszere, illetve a használt vizuális jelzések valameny- nyi médiumban, egész Európára kiterjedően egységesek legyenek, vagy legalább közelítsenek egymáshoz. Ugyanazon tartalomnak ugyanolyan minősítést kellene kapnia valamennyi plat- formon, és ugyanazokat a minősítő jeleket kellene használni. Az erőszak médiában való megjelenítése az egyik leginkább káros hatással bíró, nem kí- vánt tartalmi jellemző, amelyre f gyelemmel kell lenni a tartalom korhatár-besorolása során. Az elektronikus médiumokban ábrázolt erőszak megítélése és a gyermekekre gyakorolt hatása ugyanakkor élénk vita tárgyát képzi.