Page 66 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

66 Gyermekvédelem a médiajogban „a jog nem kárhoztathatja a felnőtt lakosságot arra, hogy csak azt olvashassa, ami a gyermekek szá- mára megfelelő. […] Az állam nem tilthatja meg általános jelleggel a nagyközönség számára, hogy ilyen anyagokat olvasson vagy ilyenekhez jusson hozzá azon az alapon, hogy nem volna kívánatos, ha ezek az anyagok gyermekek szeme elé kerülnének.” Az államnak nincs joga a tartalom alapján korlátozni a felnőttek hozzáférését a nem obszcén vagy sértő közlésekhez. A Legfelsőbb Bíróság a Ginsberg v. New York ügyben azt is meghatározta, mi az ami 211 a gyermekek számára „ártalmas anyagnak” (material harmful to minors) minősül. Az ügy előzményeként New York állam megtiltotta a kiskorúakra nézve ártalmas közlést tartalmazó anyagok 17 éven aluliak számára történő árusítását. A törvény „kiskorúakra ártalmasként” határozta meg azokat az anyagokat, amelyek „bármely formában meztelenséget, nemi tevé- kenységet, szexuális izgalmat vagy szado-mazochista erőszakot írnak le vagy ábrázolnak”, ha: 1) az anyag elsősorban a kiskorúak kéjsóvár, megbotránkoztató, illetve morbid témák irán- ti érdeklődésére épít; 2) nyilvánvalóan sértő a felnőtt társadalomban kialakult azon normák alapján, hogy mely anyagok valók gyermekeknek; 3) semmiféle társadalmi jelentősége nincs a kiskorúak számára. Az előírás következményeként az eladóknak ellenőrizniük kellett az ilyen anyagokat vá- sárlók életkorát. A Legfelsőbb Bíróság alkotmányosan elfogadhatónak vélte a törvényi kor- látozást, amely az obszcenitás gyermekekre nézve alkalmazott tesztje. A Ginsberg-ügy értel- mében tehát az államnak joga van ahhoz, hogy a kiskorúak védelmében az egyébként védett közlést a tartalma alapján korlátozza. Vizsgálni kell ugyanakkor azt is, hogy a korlátozással nem túl nagyok-e azok a hátrányok, amelyek a felnőtteket érik. A gyermekek hozzáférését csak úgy lehet korlátozni a vitatott közlésekhez, ha a korlátozás nem akadályozza túlságosan nagy mértékben a felnőttek hozzáférését. Jelen esetben az életkor szerinti megkülönböztetés, „a kiskorúaknak való árusítás tilalma nem akadályozza azokat a szülőket, akik meg kíván- ják vásárolni a magazinokat gyermekeik számára.” A Legfelsőbb Bíróság viszont később egy virginia-i törvény alkotmányosságának elbírálásakor kimondta, hogy az ilyen közlésekre is a Miller-tesztet kell alkalmazni. Egy másik ügyben 1995-ben Kalifornia állam bűncselek- 212 213 ménnyé nyilvánította a pornográf kiadványok automatákból történő árusítását [California Penal Code, Section 313.1 c)–2), h) pont.]. A törvény azt kívánta megakadályozni, hogy a 214 gyermekek számukra „ártalmas anyagokat” is tartalmazó bulvárlapokat vásárolhassak olyan automatákból, amelyek a gyermekek számára is elérhetővé tették a pornográf anyagokat. A törvényt a bíróságok arra hivatkozva találták alkotmányosnak, hogy a gyermekek védelmé- 211 Ginsberg v. New York, 390 U.S. 629 (1968). 212 Miller v. California, 413 U.S. 15 (1973): A Legfelsőbb Bíróság 5:4 arányban úgy döntött, hogy az obszcén anyagok nem élvezik az Első Kiegészítés védelmét, és a korlátozás új mércéjét határozta meg. Az ún. Miller-teszt alapján az a tartalom tekinthető obszcénnak, amely: (1) az átlagember kortárs, helyi közösségi normák alapján meghatározott mércéje szerint a közlés egészét tekintve, kizárólag a szexuális vágy, érdeklődés kielégítésére irányul („kéjsóvár érdekekre apellál” – appeals to a prurient interest in sex); (2) a mű – az állami jogszabály által pontosan meghatározott – szexuális tevékenységet nyilvánvalóan sértő módon ír le vagy ábrázol; (3) a mű egészében véve nem rendelkezik komoly irodalmi, művészi, politikai vagy tudományos értékkel. 213 Virginia v. American Booksellers Ass’n, 484 U.S. 383 (1988). 214 http://law.onecle.com/california/penal/313.1.html