Page 130 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

130 Gyermekvédelem a médiajogban az indokolatlan erőszakról. Az irányelv az indokolatlan erőszak és a pornográf a fogalmát csupán a kiskorúak fejlődését súlyosan károsítható televíziós programok tartalmának illuszt- rálásaként említi, azaz a 22. cikk alkalmazási köre nemcsak e két sajátos szempontra korlá- tozódik, hanem más helyzetekre is kiterjed. Mivel e két típusú program egyértelműen káros a kiskorúak fejlődésére, ezért azok a spanyol rendelkezés hatálya alá tartoznak. A Bizottság ezért az ANPBA panaszát elutasította. A szervezet ezután az Európai Ombudsmanhoz fordult, ám az ombudsman egyetértett a Bizottság elemzésével és álláspontjával, ezért a 2006. január 12-én kelt határozatával lezárta 513 az ügyet. Az ombudsman megállapítása szerint a 22. cikk azt tiltja, hogy a tagállamok a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók számára engedélyezzék az olyan televíziós prog- ramok közvetítését, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fejlődését. Az irányelv nem határozza meg e programok típusait, csupán példaként említi a pornográf át és az öncélú erőszakot. Egy irányelv nemzeti jogba történő átültetése pedig nem jelenti feltétlenül azt, hogy annak rendelkezéseit a nemzeti jogszabálynak ugyanolyan szavakkal kell végrehajtania, mivel az általános jogi kontextus is elegendő lehet, ha teljes mértékben biztosítja az irányelv alkalmazását. Bár a spanyol jogszabály 17. cikke nem tartalmazza kifejezetten a pornográf és öncélú erőszakot tartalmazó programokat, az gyakorlatilag megegyezik az irányelv 22. cikkével. A Bizottság elutasító döntése ezért ésszerűnek tekinthető. 514 Ugyanakkor a tagállamok nem hivatkozhatnak a felfüggesztés irányelvben meghatározott feltételeire annak érdekében, hogy általános tilalmat írjanak elő. A tilalom csak konkrétan megjelölt csatornákkal vagy műsorszolgáltatókkal szemben alkalmazható. A felfüggesztés 515 kérdésében nem dönthet teljesen egyedül a fogadó állam, mivel csak olyan esetben van lehe- tőség a fogadott műsor blokkolására, amit a Bizottság ,,elfogadhatatlanul súlyosnak” minő- sít, és amelyben nem áll fenn a helyi műsorok előnyben részesítése sem. Többek szerint az 516 irányelv nem is tette lehetővé, hogy ilyen esetek nagyobb számban forduljanak elő, mivel a 2. cikk feltételként írta elő, hogy 22. cikk sérelmére legalább két alkalommal kerüljön sor, és a tagállam az intézkedés megtétele előtt széles körű egyeztetést folytasson le. Tekintettel az egyes országok közti kulturális különbségekre és az eljárás kezdeményezésének bonyolultsá- gára, valószínűbb, hogy a tagállamok inkább más úton oldták meg a konfl iktusokat. 517 Az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU irányelv is lehetőséget ad a kiskorúak védelme érdekében a más tagállamokból származó televíziós műsorszolgáltatások korlátozására, a továbbközvetítésük ideiglenes felfüggesztésére, ha: a) a más tagállamból származó televíziós műsorszolgáltatás nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti a 27. cikk (1) vagy (2) bekezdését, azaz a televíziós műsorszolgáltatás súlyosan, illetve valószínűleg károsíthatja a kiskorúak f zikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését; b) a megelőző 12 hónap alatt a műsorszolgáltató legalább két korábbi alkalommal megsértette a fenti az előírást (előírásokat); 513 Decision of the European Ombudsman on complaint 3133/2004/JMA against the European Commission. http://www.ombudsman.europa.eu/decision/en/043133.htm 514 Európai Ombudsman. Éves jelentés 2006. 58–59. 515 Bakos i. m. (3. lj.) 81–82. 516 Uo., 85. 517 Mike Feintuck – Mike Varney (ford. Almási Gábor): Médiaszabályozás, közérdek, törvény. Budapest, Gondolat, AKTI, 2010. 183–184.