Page 131 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

III. A kiskorúak védelme az Európai Unióban és egyes tagállamokban 131 c) az érintett tagállam írásban értesítette a műsorszolgáltatót és a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és az általa tervezett intézkedésekről; d) az adást közvetítő tagállammal és a Bizottsággal folytatott konzultáció nem eredményezett egyezséget az értesítéstől számított 15 napon belül és az állítólagos jogsértés továbbra is fennáll. A tagállam által hozott intézkedésekről szóló értesítést követő két hónapon belül a Bizott- ság határozatot hoz arról, hogy az intézkedések megfelelnek-e az uniós jognak. Amennyiben úgy határoz, hogy nem felelnek meg, a tagállam köteles sürgősséggel megszüntetni a kérdéses intézkedéseket [3. cikk (2) bek.]. A más tagállamból sugárzott televíziós műsorszolgáltatás továbbra is csak kevés esetben korlátozható a fogadó állam által. Az irányelv csak kivételesen teszi lehetővé a tagállamok számára a külföldi műsorszolgáltatásokkal szembeni közvetlen fellépést, ha a másik tagállam nem biztosítja, hogy a joghatósága alá tartozó szolgáltatás megfeleljen az irányelv előírásai- nak. Ilyen eset, ha a médiaszolgáltatás olyan erőszakos vagy pornográf elemeket tartalmaz, amelyek súlyosan károsak lehetnek a kiskorúak testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődésére. Kér- dés azonban, hogy az irányelv alkalmazásában mi minősül a kiskorúak számára súlyosan káros és valószínűleg káros tartalomnak. A 27. cikk (1) bekezdése csak általánosságban utal a pornográf át vagy indokolatlan erőszakot tartalmazó műsorokra. Kérdés az is, lehetséges-e közös álláspontot kialakítani a gyermekek védelme tekintetében. Például amíg az egyik tag- államban a pornográf műsorokat a gyermekek erkölcsi fejlődését súlyosan károsító tartalom- nak tartják, addig egy másik tagállamban ugyanazt a tartalmat csak esetlegesen tekintik károsnak, és a tilalom helyett elegendőnek vélik a hozzáférés korlátozását. A különbségekre megoldás lehet a 27. cikk olyan értelmezése, amely nemcsak annak biz- tosítására kötelezné a tagállami hatóságokat, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgál- tatók a saját országukban ne károsítsák a gyermekek fejlődését, hanem arra is kötelezné a szolgáltatókat, hogy kerüljék a károkozást azokban a tagállamokban is, ahol a szolgáltatást igénybe lehet venni. A 27. cikk nem tartalmaz arra utalást, hogy a kiskorúak kizárólag a mű- sorszolgáltató származási országában élő kiskorúakat jelentik-e. Egy másik értelmezés szerint a kiskorúak védelme nem nemzeti, hanem egy közös európai szabály, amelynek alkalmazása a társadalmi és kulturális különbségek miatt tagállamonként eltérő lehet. E megközelítés összhangban állna a származási ország általi ellenőrzés elvével – a műsorszolgáltatóknak ki- zárólag egyetlen, a letelepedés helye szerinti tagállam szabályainak kell megfelelniük, nem pedig a műsoraikat fogadó, illetve a médiaszolgáltatás nyújtásának helye szerinti országok szabályainak –, miközben biztosítani igyekszik a gyermekek védelmét függetlenül attól, hogy hol élnek. Emellett nem zárja ki, hogy a fogadó állam az irányelv 3. cikk (2) bekezdése alapján fellépjen, amikor a származási ország nem fordít megfelelő f gyelmet a tagállamok közötti eltérő felfogásra. Mindenesetre az irányelv 3. cikk (2) bekezdésének a 27. cikkel való kapcsolatát mindenképpen szükséges pontosítani. 518 További kérdés a nem kifejezetten az audiovizuális szolgáltatásokra, a televíziózásra vo- natkozó általános jogszabályok alkalmazása. Az ilyen jogszabályoknak közérdekű célt kell szolgálniuk, és nem lehet kifejezett céljuk a más tagállamok joghatósága alá tartozó televíziós adások közvetítésének megakadályozása. Így például az obszcenitásra vonatkozó büntetőjogi szabályok akkor is elfogadhatóak, ha megakadályozzák a más országból érkező, továbbított 518 Smith (ford. Bartóki-Gönczy Balázs) i. m. (510. lj.) 22–26.