Page 69 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

II. A kiskorúak védelme az Egyesült Államokban 69 226 227 FCC) határozta meg először az FCC v. Pacif ca Foundation ügyben. Eszerint illetlen az a közlés, amely „szexuális tevékenységet, nemi vagy kiválasztó szerveket, illetve utóbbiakhoz kapcsolódó tevékenységet a kortárs közösségi normákat nyilvánvalóan sértő módon ír le”. Illetlenségnek minősül a trágár, a szexuálisan orientált beszéd és a szexualitás ábrázolása. Az FCC illetlenség def níciója szélesebb, tágabb kört ölel fel, mint a Legfelsőbb Bíróság obszce- nitásra vonatkozó meghatározása, ezáltal alkotmányos védelem alatt álló anyagok is nyilván- valóan sértőnek, illetlennek minősülhetnek. 228 2.2. Az illetlenség korlátozása a földi sugárzású médiában Az illetlennek, trágárnak minősülő kifejezések, tartalmak korlátozására leginkább a kisko- rúak védelmében kerülhet sor. Van aki szerint az „illetlen beszéd” elnevezés túlságosan álta- lános, és szerencsésebb volna a „gyermekek számára obszcén” beszéd meghatározás, amely a felnőttek esetében már nem minősül obszcénnak. Mivel a korlátozás tartalomra irányuló 229 (tartalom-alapú – content-based), ezért annak ez esetben is olyan szűkre szabottnak (narrowly 230 tailored) kell lennie, hogy az továbbra is biztosítsa a felnőttek hozzáférését az illetlen tar- talmakhoz. A korlátozás mértéke attól is függ, hogy az illetlenség milyen kommunikációs 231 közegben, médiumban jelenik meg. Az illetlen anyagok, valamint az obszcén tartalmak az elektronikus, földi sugárzású médiumokban (broadcast) korlátozhatók a legnagyobb mér- tékben. Ennek oka, hogy az USA-ban meglehetősen érzékenyen reagálnak a rádióban és a televízióban használt trágár vagy durva kifejezésekkel szemben, amit a gyermekek fejlődésére nézve rendkívül károsnak tartanak. Téves tehát az a felfogás, amely szerint az Egyesült Álla- mok szélesebb körben biztosítaná a véleménynyilvánítás szabadságát a nyíltan szexuális vagy más illetlen tartalmak esetében. 232 Az illetlen műsorszórás (broadcast indecency), az „obszcén, trágár vagy profán nyelvezet rádiós kommunikáció” útján történő terjesztésének tilalmát először a Radio Act of 1927, 233 majd a Communications Act of 1934 tartalmazta. 1948-ban törvénymódosítás révén az 234 obszcén, trágár és profán tartalmak sugárzásának tilalma a szövetségi Büntető Törvény- könyvbe (U.S. Criminal Code) került át. A törvény értelmében pénzbüntetéssel vagy két év 226 Az FCC-t az 1934-ben elfogadott, részben ma is hatályban lévő kommunikációs törvény (Communications Act of 1934) állította fel. A Bizottság a törvény felhatalmazása alapján maga is alkothat a műsorszolgáltatókat kötelező és a tartalomra vonatkozó szabályokat a közérdek, a megfelelőség és a szükségesség (public interest, convenience, necessity) elve alapján. 227 FCC v. Pacif ca Foundation, 438 U.S. 726 (1978). 228 Miller v. California, 413 U.S. 15 (1973). 229 Lessig i. m. (206. lj.) 10. 230 A szűkre szabottság követelménye szerint: (1) a törvényhozó által alkalmazott eszköznek alkalmasnak kell lennie a cél elérésére; (2) a korlátozással elért haszonnak nagyobbnak kell lennie, mint annak a kárnak, amit a korlátozás okoz; (3) a törvényhozó által választott eszköznek a lehető legkevésbé korlátozónak kell lennie. 231 A Butler v. Michigan, 352 U.S. 380 (1957) ügyben Frankfurter bíró kifejtette, hogy „a jog nem kárhoztat- hatja a felnőtt lakosságot arra, hogy csak azt olvashassa, ami a gyermekek számára megfelelő”. 232 Mark D. Cole (ford. Nagy Szabolcs – Reményi Édua Vénusz): Az Atlanti-óceán (és a Pacif ca-ügy) mint vízválasztó. A médiabeli „illetlenség” szabályozása az Egyesült Államokban, európai összehasonlító nézőpont- ból. In Medias Res, 2013/2. 201. 233 Radio Act of 1927, § 29, 47 U.S.C. § 81–83 (hatályon kívül helyezve 1934-ben). 234 Communications Act of 1934, § 312, 326, 501.