Page 104 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

104 Gyermekvédelem a médiajogban lépjen be egy weboldalra, amelyen nyíltan szexuális tartalmú anyagok találhatók. A rádión és televízión keresztül érkező közlésektől eltérően „ahhoz, hogy valaki az interneten informáci- óhoz jusson, több lépést kell megtennie, és ezek a lépések szándékosabbak és célirányosabbak egy telefonszám feltárcsázásánál; többről van szó, mint egy gomb elcsavarásáról.” Emellett „majdnem minden nyílt szexuális tartalmat hordozó képet megelőz egy, a tartalomra vo- natkozó f gyelmeztetés”. A bíróság szerint ezért csekély a valószínűsége annak, hogy valaki véletlenül ütközik illetlen tartalomba. Az internet nem olyan mértékben „átható”, mint a rádió vagy a televízió, az interneten továbbított közlések nem „törnek be” senki otthonába, és nem jelennek meg hívatlanul senki számítógépes képernyőjén. A bíróság azt is hozzátette, ma már vannak olyan rendszerek, amelyek a szülőket segítik abban, hogy ellenőrizhessék, milyen anyagok érhetőek el az otthoni számítógépről. A szülő megakadályozhatja a gyermek nemkívánatos oldalakhoz való hozzáférését, illetve távol tarthatja azokat az üzeneteket, ame- lyeket nem kíván gyermekének megmutatni. „Rövidesen rendelkezésre áll olyan hatékony módszer, amelynek segítségével a szülők képesek lesznek megakadályozni azt, hogy gyerme- keik nyílt szexuális tartalmat hordozó anyagokhoz illetve más, szerintük nem gyermeküknek való anyagokhoz férjenek hozzá.” 419 420 A Legfelsőbb Bíróság végül a Reno v. American Civil Liberties Union ügyben 7:2 arányban alkotmányellenesnek minősítette a törvényt, és kimondta, hogy az illetlen anya- gok korlátozásánál az interneten is úgy kell eljárni, hogy a korlátozás valamilyen kényszerí- tő kormányzati érdeket mozdítson elő és megfelelően szűkre szabott, szükséges és arányos legyen, azaz a kiskorúakon túl ne zárja el a felnőtteket is az egyébként legális tartalmaktól. A törvényt a Bíróság túlságosan bizonytalannak (vagueness), szélesnek (overbreadth) és al- kalmatlannak találta céljának elérésére. Bizonytalan, mert a törvény általános, bizonytalan fogalmakat használ, nem határozza meg az sem „illetlenség”, sem a „nyilvánvalóan sértő” fogalmát, és nem zárja ki alkalmazási köréből a pornográf át nem tartalmazó, jelentős tár- sadalmi, oktatási, művészeti, irodalmi értékkel bíró anyagokat. Nem derül ki az sem, hogy a „nyilvánvalóan sértő” és az „illetlen” minőséget a gyermekek, vagy a társadalom egészének tekintetében kell-e értelmezni. A törvény bizonytalansága két szempontból is problematikus. Egyrészt a törvény a közlést annak tartalma alapján korlátozza, másrészt büntetőjogi szank- ciókat állapít meg. „A büntetőszankciók súlya könnyen arra késztetheti a beszélőket, hogy akár csak a vitathatóan törvénytelen szavak, eszmék vagy képek közlése helyett is maradjanak inkább némák.” A Bíróság szerint a törvény annak ellenére is bizonytalan, hogy a „nyilván- valóan sértő” fogalma az obszcenitás mércéjét meghatározó Miller-teszt egyik eleme. Abból, hogy a három korlátozásból álló meghatározás nem bizonytalan, nem következik, hogy ezek közül az egyik önmagában véve sem az. A törvény bizonytalansága így olyan beszélőket is elnémíthat, akiknek közlését alkotmányos védelem illetné meg. 421 A Legfelsőbb Bíróság szerint a CDA hatályának szélessége teljesen példa nélkül álló, mert az nem csak az üzleti szolgáltatókra, az üzleti célú kommunikációra vonatkozik, hanem min- denkire kiterjed, aki kiskorúak jelenlétében illetlen üzenetet küld vagy mutat be saját számí- tógépén. A törvény alapján még az a szülő is szabadságvesztésre számíthat, aki megengedi 17 éves gyermekének, hogy a családi számítógépet használva olyan információkhoz jusson, ame- 419 ACLU v. Reno, 929 F. Supp. 824 (E.D. Pa. 1996). 420 Reno v. American Civil Liberties Union, 521 U.S. 844 (1997). 421 521 U.S. 844, 873–874 (1997).