Page 102 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

102 Gyermekvédelem a médiajogban gyermek ki lesz téve a sértő adásjelnek, ám ugyanez a veszély az időbeli korlátozásnál is fenn- áll. A kormányzat pedig nem bizonyította, hogy a tájékoztatás, ami a szülőket informálta a blokkolás lehetőségéről, nem lenne hatékony. A Legfelsőbb Bíróság ezért kimondta, hogy a törvény 505. szakasza sérti az Első Kiegészítést, mert a felnőtteket is érintő időbeli korlát aránytalanul korlátozza az egyébként megengedett köz- léseket tartalmazó műsorokhoz való hozzáférést. A kormányzat nem bizonyította, hogy a szabá- lyozás a legkevésbé korlátozó eszköz annak megakadályozására, hogy a gyermekek a sértőnek vélt adásjelet lássák vagy hallják. A törvény 504. szakasza – célzott blokkolás – megfelelő, kevésbé korlátozó alternatíva, amely ugyanolyan hatékonyan mozdítja elő a kormányzati érdeket. 414 Nem mindenki ért egyet azzal, hogy a kábeltelevízióra nem terjed ki az illetlenség hatálya. „Ha az illetlenségnek való kitettség valóban káros a gyermekek számára, úgy nehezen magya- rázható az a rendszer amely vasszigorral tiltja az illetlenséget a műsorszórók számára, miköz- 415 ben szabad kezet biztosít az igazi bűnösöknek, a kábelszolgáltatóknak.” A kábeltelevízió, ha a háztartás előf zetett rá, ugyanúgy, ha nem még inkább hozzáférhető a gyermekek számára. Ezért nehéz bármilyen logikus alapot találni a műsorsugárzás és a kábeltelevízió egymástól 416 eltérő kezelésére a tartalmi szabályozás szempontjából. A néző szemszögéből a kábelteleví- zió ugyanolyan médium mint a földi sugárzású televízió. Ugyanakkor, bár felvethető, hogy 417 a gyermekekre káros tartalom tekintetében azonos korlátozások vonatkozzanak az olyan ösz- szehasonlítható médiumokra, mint a televízió különböző formáira – földi sugárzású, kábeles vagy műholdas –, nem valószínű, hogy a Pacif ca döntésen alapuló szabályozást valaha is alkalmazni fogják a kábeles és a műholdas televízió- és rádióadásokra. 418 5.3. Illetlenség és az internet Külön kérdésként merült fel az illetlenség interneten való korlátozása, amiről a Legfelsőbb Bíróság 1997-ben hozott döntést. 1996 februárjában elfogadták az „Illő kommunikációról szóló törvényt” (Communications Decency Act of 1996, CDA), amely a telekommunikáci- ós eszközök obszcén használatának korlátozásáról szólt a kiskorúak védelmében. A törvény megtiltotta az illetlen és a nyilvánvalóan sértő (obszcén) tartalmak terjesztését az interneten keresztül, amennyiben azok gyermekek – 18 éven aluliak – számára is hozzáférhetőek voltak. A törvény nem általában tiltotta az illetlen közléseket, csak akkor, ha a közönség soraiban kiskorú is volt. A törvény két vitatott rendelkezését is megtámadták. Az egyik szakasz az „il- letlenségi rendelkezés” (indecency provision) volt, amely megtiltotta az obszcén vagy illetlen tartalmak tudatos közlését bármely 18 év alatti címzett számára: 414 United States v. Playboy Entertainment Group, 529 U.S. 803, 826 (2000), idézi: Corn-Revere i. m. (279. lj.) 314.; Brandon T. Grinsted: United States v. Playboy Entertainment Group, Inc.: A Twenty-Four-Hour Safe Harbor for Sexually Explicit Programming. Mercer Law Review, Vol. 52., 2001. 1171–1190. http://www2.law.mercer.edu/lawreview/getfile.cfm?file=52314.pdf 415 Action for Children’s Television v. FCC, 58 F.3d 654, 672 (D.C. Cir. 1995) (Edwards bíró különvéleménye). 416 Fallow i. m. (311. lj.) 6. 417 Rooder i. m. (275. lj.) 876–879.; Phillips i. m. (402. lj.) 270–273.; Matthew Bloom: Pervasive New Media: Indecency Regulation and the End of the Distinction Between Broadcast Technology and Subscription- Based Media. Yale Journal of Law & Technology, Vol. 9., 2007. 116–121. http://yjolt.research.yale.edu/files/bloom-9-YJOLT-109.pdf 418 Cole (ford. Nagy Szabolcs – Reményi Édua Vénusz) i. m. (232. lj.) 213.