Page 103 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

II. A kiskorúak védelme az Egyesült Államokban 103 „223. § (a) Az a személy, aki (1) aki államközi vagy nemzetközi kommunikáció során [...] (B) táv- közlési eszköz útján, szándékosan (knowingly) (i) alábbiakban meghatározott közlést készít, vagy felkínál (ii) közvetítését kezdeményezi bármely olyan megjegyzésnek, kérésnek, javaslatnak, képnek vagy más közlésnek, amely obszcén, feslett (lewd), buja (lascivious) vagy illetlen (indecent), annak tudatában, hogy a közlés címzettje 18 éven aluli, függetlenül attól, hogy a közlés készítője kezde- ményezte-e a hívást vagy a kommunikációt; vagy (2) tudatosan lehetővé teszi, hogy bármely ellen- őrzése alatt álló távközlési eszközt az (1) bekezdésben tiltott tevékenységekre használjanak, azzal a szándékkal, hogy azt ilyen tevékenységekre használják a United States Code 18. szakasza alapján pénzbüntetésre, vagy két évet meg nem haladó börtönbüntetésre, vagy mindkettőre ítélendő.” A másik szakasz a „nyilvánvaló sértésről szóló rendelkezés” (patently off ensive provision) volt, amely a nyilvánvalóan sértő tartalmak 18 éven aluli személy számára elérhető módon történő küldését, megjelenítését tiltotta: „223. § (d) Az a személy, aki (1) (tag)államközi, vagy külföldi kommunikáció során tudatosan (A) bármely interaktív számítógépes szolgáltatást arra használ, hogy meghatározott 18 éven aluli sze- mélynek vagy személyeknek küldjön, vagy (B) bármely interaktív számítógépes szolgáltatást arra használ, hogy meghatározott 18 éven aluli személy vagy személyek számára elérhető módon közzé- tegyen bármely olyan megjegyzést, kérést, javaslatot, képet, vagy más közlést, amely az adott össze- függésben a kortárs közösségi normák (contemporary community standards) szerint nyilvánvalóan sértő módon (in terms patently off ensive) ír le vagy ábrázol szexuális vagy kiválasztó szerveket vagy tevékenységet, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás felhasználója kezdeményezte-e a kommuni- kációt; vagy (2) tudatosan átenged bármely távközlési eszközt ilyen személynek azért, hogy azt az (1) bekezdésben tiltott célokra használják fel, azzal a szándékkal, hogy ilyen célra használják fel, a U.S.C. 18. szakasza alapján pénzbüntetésre, vagy két évet meg nem haladó börtönbüntetésre, vagy mindkettőre ítélendő.” A felelősség alól csak az mentesült, aki jóhiszeműen ésszerű, hatékony és megfelelő intézke- déseket tett annak érdekében, hogy korlátozza vagy megakadályozza a f atalkorúak tiltott közlésekhez való hozzáférését. A törvényt 1996 júniusában a Pennsylvaniai Kerületi Bíróság alkotmányellenesnek találta, és felfüggesztette a megtámadott szakaszok alkalmazhatóságát. Az indokolás szerint a CDA túlságosan széles körben és aránytalanul korlátozta volna a köz- léseket, mint ahogyan azt a kiskorúak védelme indokolná, ennélfogva a nagykorúak kife- jezési szabadságát is korlátozta. A törvény nem zárta ki hatálya alól az irodalmi, művészeti, tudományos vagy oktatási értékkel bíró műveket sem. A törvényi megfogalmazás túlságosan homályos volt, mivel a „nyilvánvalóan sértő” és „illetlen” fogalmak „lényegüknél fogva bi- zonytalanok”. Az illetlenség fogalma túl sok védelemre érdemes közlést korlátozott, és nem egyértelmű, hogy a kiskorúak számára káros közlések korlátozásáról van szó. Az „illetlen” ka- tegóriába ugyanis a gyermekek számára kifejezetten hasznos közlések is besorolhatók. Nem az illetlen beszédet kell korlátozni, hanem a szülő számára kell lehetővé tenni, hogy megvédje gyermekét attól. Elsősorban a szülőnek, és nem az államnak kell eldöntenie, hogy mi a meg- felelő a gyermeke számára. „Társadalmunk hagyományosan a szülő vállára helyezi az ilyen döntések felelősségét.” Az elsőfokú bíróság szerint bár az interneten található nyílt szexuális tartalmat hordozó anyagok könnyen elérhetőek, csekély a valószínűsége annak, hogy a felhasználó véletlenül