Page 110 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

110 Gyermekvédelem a médiajogban amelyik digitális rendszerű, de nincs saját képernyője (STB, PVR, DVR2), tartalmaznia kell a V-chipet. A V-chipet Tim Collings dolgozta ki, amelynek segítségével a szülők megakadá- lyozhatják, hogy a gyermekek fejlődésükre nézve káros – obszcén, erőszakos, trágár – tartalmú műsorokat nézzenek. A „V” betű eredetileg a néző (viewer) műsortartalom feletti kontrollját 439 fejezte ki, majd az erőszakra (violence) kezdett utalni. A programozható chip egy jelrend- szer alapján képes felismerni a besorolt műsorszámhoz csatolt, minősítésnek megfelelő kódot, és blokkolja a szülő által nemkívánatosnak minősített műsorok sugárzását – ha a szülő által tiltottként kiválasztott minősítő kód valamelyike és a műsorszám minősítő kódja megegyezik egymással. A V-chipre vonatkozó előírás szerint a blokkolási lehetőségnek az MPAA mozif l- meknél használt minősítési rendszere alapján is működnie kell. A V-chipnek köszönhetően maguk a szülők biztosíthatják gyermekeik védelmét azáltal, hogy száműzhetik a károsnak vélt erőszakos tartalmakat a képernyőről, miközben nem korlátozza a műsorszolgáltatók mű- 440 sorszerkesztési jogát. A szülő dolga, hogy a technikai eszköz segítségével kontrollálni pró- bálja gyermekei televíziózását. A műsorszolgáltatóknak mindössze annyi a feladatuk, hogy a műsorszámokat a megfelelő kategóriába sorolják, és tájékoztassák a felhasználót arról, hogy a műsorszám mely tartalom miatt került az adott kategóriába. A tartalomszűrés feladata és az érte viselt felelősség nagy része ezáltal a műsorszolgáltatóról a felhasználóra hárul. 441 Noha a V-chipet a tartalomszűrés egyik tipikus példájaként tartják számon, van aki úgy véli, hogy a V-chip valójában növeli a közlések sokszínűségét. Szerinte ha minden televízió- készülékben lenne V-chip, akkor a továbbiakban nem volnának igazolhatók a tartalomsza- bályozás olyan megnyilvánulásai, mint az FCC illetlenséggel kapcsolatos gyakorlata, amely az illetlen tartalmú műsorokat a főműsoridőn kívülre száműzi arra hivatkozva, hogy csak így oldható meg a gyermekek védelme. A chip ugyanis lehetőséget ad arra a zónázásra, ami ko- rábban csak az időpontra vonatkozó előírásokon keresztül valósulhatott meg, így ezek az elő- írások már nem lennének igazolhatók azzal, hogy a zónázás érdekében szükségesek. Bármely adott időpontban többféle információ lenne elérhető a médium terében, így a szabályozás valójában nem csorbítja, hanem kiterjeszti a szólás lehetőségét. 442 2007-ben elfogadták „A gyermekek biztonságos televíziózása 2007” (Child Safe Viewing Act of 2007) törvényt, amely további feladatokat írt elő az FCC számára annak érdekében, hogy a V-chip használata tovább terjedjen. Ennek keretében a törvény arra kötelezte az FCC-t, hogy vizsgálja meg egy olyan blokkoló rendszer lehetőségét, amely többféle, egymástól független minősítő rendszer szerint is képes lenne működni, nem csak egy rendszer meghatározott kategóriái szerint. A V-chip ugyanis csak a TV Parental Guidelines és a MPAA minősítési rendszere alapján képes a földfelszíni műsorszórással terjesztett televízióműsorok tartalmának szűrésére. A törvény alapján az FCC 2009- ben elkészítette a jelentését, amelyben összefoglalta a V-chippel kapcsolatos tapasztalatokat, illetve a kiskorúak audiovizuális tartalmak káros hatásai elleni védelem újabb lehetőségeiről is beszámolt. 443 439 Nyakas i. m. (29. lj.) 302. 440 Jonathan L. Wolff.: Th e V-Chip: Giving Parents the Ability to Regulate Television Violence. Santa Clara Law Review, Vol. 37., 1997. 785–819. http://digitalcommons.law.scu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1476&context=lawreview 441 Lustyik i. m. (83. lj.). 442 Lessig i. m. (206. lj.) 12. 443 In the Matter of Implementation of the Child Safe Viewing Act; Examination of Parental Control Technologies for Video or Audio Programming. Federal Communications Commission, MB Docket No. 09-26, FCC 09-69. http://hraunfoss.fcc.gov/edocs_public/attachmatch/FCC-09-69A1.pdf