Page 112 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

112 Gyermekvédelem a médiajogban és óránként átlagosan hat erőszakos cselekmény jelent meg a képernyőn. Más becslések sze- rint az amerikai ifj úság 18 éves koráig mintegy 16 ezer gyilkosságot és 200 ezer erőszakos 450 cselekményt lát csak a televízióban. Van aki szerint logikátlan, hogy az erőszakos televíziós tartalmakat nem korlátozzák az Egyesült Államokban, míg más országokban (pl. Németor- szág, Hollandia, Franciaország) igen, ami még furcsább annak fényében, hogy az illetlenséget tartalmilag is korlátozzák. 451 Az FCC 2007-ben készítette el az „Erőszakos televíziós műsorok és annak hatása a gyer- 452 mekekre” című jelentését a Kongresszusnak, amely ugyancsak az erőszakos tartalmak korlátozását javasolta. A jelentés az amerikai média legfőbb problémájának a médiaerőszak televíziós jelenlétét és a hatékony szabályozás hiányát tartotta. Az FCC úgy vélte, hogy a V-chip nem elég hatékony a gyermekek erőszakos televíziós műsorokkal szembeni védel- me tekintetében. Az erőszakos tartalmat ugyanúgy szabályozni kell, mint az illetlen tar- 453 talmat, főleg azért, mert „a médiában megjelenő erőszak növelheti a gyermekek agresszív viselkedését, legalábbis rövid távon”. Az FCC azzal érvelt, hogy alkotmányosan lehetséges az erőszakos médiatartalmak korlátozása, mégpedig – az illetlen beszéd korlátozásához ha- sonlóan – a közzétételük, sugárzásuk időbeli korlátozásával. Egyrészt az Első Kiegészítés a földi sugárzású médiát a többi médiumnál kisebb mértékű védelemben részesíti. Másrészt az 454 Action for Children’s Television v. FCC ügyben a bíróság kimondta, hogy a kormányzat- nak független érdeke fűződik a gyermekek jólétének védelméhez, valamint a szülői felügyelet támogatásához, hogy felügyelhessék, mit látnak és hallanak a gyermekek a földi sugárzású médiumokban. A kormányzat érdeke a kiskorúak jólétének védelme során nem csupán arra terjed ki, hogy megvédje őket a f zikai sérüléstől, hanem a pszichológiai ártalmaktól is, amely védelem legalább olyan fontos. Harmadrészt a bíróságok nem tartották szükségesnek a szel- lemi, lelki ártalmak bizonyítását, tudományos alátámasztását ahhoz, hogy az FCC alkot- mányos intézkedéseket hozhasson a kiskorúak – illetlen anyagokkal szembeni – védelmére. Mindezek kellően alátámasztanák az erőszakos tartalmak szabályozását, és a tudományos bizonyítékokra sem volna szükség. 455 Számos szerző szerint az erőszakos médiatartalmak szabályozása során problémát jelent az erőszak fogalmának meghatározása, ami azért lényeges, hogy a műsorszolgáltatók pontosan tud- ják, mi tekinthető a gyermekek számára ártalmas erőszaknak, és mit tartalmazhat egy adott mű- sorszám. Először is kérdés, hogy az ártalmas erőszak def níciója mely médiumokra, műfajokra terjedjen ki. Vajon a hírekben megjelenő erőszakot ugyanúgy kell megítélni, mint egy erőszakos rajzf lmet? A különböző műfajú műsorszámok miatt eleve nehéz kidolgozni az erőszak kontex- 450 Muscari i. m. (77. lj.). 451 Janicke i. m. (74. lj.) 9. 452 In the Matter of Violent Television Programming and its Impact on Children. MB Docket No. 04-261., 2007. április 25. http://hraunfoss.fcc.gov/edocs_public/attachmatch/FCC-07-50A1.pdf 453 Janicke i. m. (74. lj.) 15–16. 454 Action for Children’s Television v. FCC, 58 F.3d 654 (D.C. Cir. 1995) („ACT III”), l.: II./3.2. fejezet. 455 Janicke i. m. (74. lj.) 3–4.; Több szerző az erőszakos tartalmú műsorszórás kérdésével az FCC jelentésére reagálva foglalkoztak: Clay Calvert: Imus, Indecency, Violence & Vulgarity: Why the FCC Must Not Expand Its Authority Over Content. Hastings Communications and Entertainment Law Journal, Vol. 30., 2007. 1–32.; Faith M. Sparr: Th e FCC’s Report on Regulating Broadcast Violence: Is the Medium the Message? Loyola of Los Angeles Entertainment Law Review, Vol. 28., 2007. 1–25. http://digitalcommons.lmu.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1528&context=elr