Page 116 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

116 Gyermekvédelem a médiajogban arról, hogy a kiskorúak az ilyen játékok hatására valóban erőszakos cselekményeket követ- nek el. Ellenkező esetben a szabályozás alkotmányellenesen sérti a kiskorúak Első Kiegé- szítés által biztosított cenzúrázatlan közlésekhez való hozzáférési jogát. Márpedig nincs ele- gendő tudományos bizonyíték arra, hogy a játékautomatákon futtatott erőszakos tartalom közvetlenül káros a gyermekekre. Posner bíró szerint az a hit, miszerint az erőszakos videojátékok kárt okoznak a gyerme- keknek azáltal, hogy növelik az agresszív viselkedést és gondolkodásmódot, nem elegendő ahhoz, hogy az erőszakos ábrázolásokat úgy kezeljék, mint a nem védett obszcén beszédet. Szerinte az erőszak nem csupán a mai populáris kultúrában, hanem a klasszikus irodalomban és a művészetben is éppúgy előfordul, akár szóbeli, akár képi formában. Az erőszak betiltása ezért olyan lenne, mint ha klasszikus irodalmat tiltanák be, mert a mai rajzf lmek és televí- ziós tartalmak vagy a videojátékok is ugyanolyan témákkal foglalkoznak, mint a klasszikus irodalom. Hozzátette, hogy az emberek „nem valószínű, hogy jól működő, független gondol- 473 kodású felnőtté és felelős polgárokká válnak, ha szellemi buborékban nőnek fel”. A döntés elleni fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság is elutasította. 474 2000 októberében St. Louis megyei tanácsa rendeletben tiltotta meg, hogy kiskorú- ak olyan játékokat szerezzenek be, béreljenek vagy azokkal játszanak, amelyek erőszakos tartalmuk miatt kiskorúakra káros videojátéknak minősülnek, kivéve, ha a játékhoz való hozzáféréshez a kiskorú szülője vagy gondviselője beleegyezett. Továbbá a kereskedőknek megtiltotta, hogy kiskorúaknak tudatosan ilyen tartalmú videojátékokat adjanak el, vagy bérbe a szülő jelenléte vagy hozzájárulása nélkül. A szabályozás „kiskorúakra káros” vide- ojátékként határozta meg az olyan játékokat, amelyekben olyan „szemléletes erőszak” vagy erős szexuális tartalom található, amely alkalmas arra, hogy felkeltse a kiskorúak „morbid érdeklődését az erőszak vagy a szexuális vágy, érdeklődés” iránt, és a közösségi normák szerint sértő a kiskorúak számára. A „szemléletes erőszak” vagy „virtuális erőszak” pedig nem más, mint komoly sérülésokozás valósághű ábrázolása egy emberen, vagy egy em- berszerű lényen”. A rendelet szintén előírta az ilyen videojátékokat futtató játékautomaták többitől való elkülönítését és felcímkézését. A szabályozást az Interactive Digital Software Association (Interaktív Digitális Szoftver Szövetség, IDSA) megtámadta. A St. Louis-i szö- vetségi kerületi bíróság azonban úgy foglalt állást, hogy a videojáték mint kifejezési formát nem védi az Első Kiegészítés, mivel a videojáték sokkal inkább hasonlítható egy társasjá- tékhoz, semmint egy mozgóképhez. De még ha jogosult is lenne az Első Kiegészítés vé- delmére, az erőszakos videojátékok kiskorúak számára való tilalma akkor is megengedett, 475 mert az a kiskorúak f zikai és erkölcsi védelme érdekében szükséges. A döntést ellen az IDSA fellebbezést nyújtott be. A fellebbviteli bíróság ezzel szemben kimondta, hogy a vide- ojátékok jogosultak a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére. A rendelet a „virtuális erőszakot” tartalmazó a videojátékokat szabályozta a tartalmuk alapján. Ezért a korlátozás csak akkor alkotmányos, ha nyomós közérdeket, azaz kényszerítő állami érdek (compelling interest) védelmét szolgálja, kellően szűkre szabott, és nincsen enyhébb, kevésbé korláto- zó eszköz, amely hatékonyan érné el ezt a célt. A bíróság megállapítása szerint azon érv, miszerint az erőszakos videojátékokkal való játszás károsan befolyásolja a kiskorúak lelki 473 244 F. 3d 575–577 (7th Cir. 2001). 474 Lásd még: Calvert i. m. (78. lj.) 1–30.; Janicke i. m. (74. lj.) 12. 475 Interactive Digital Software Association v. St. Louis County, 200 F. Supp. 2d 1126 (E.D. Mo. 2002).