Page 82 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

82 Gyermekvédelem a médiajogban talmat ugyanúgy szabályozni kell, mint az illetlen tartalmat, főleg azért, mert „a médiában megjelenő erőszak növelheti a gyermekek agresszív viselkedését, legalábbis rövid távon”. 304 Egy esetben például a Clear Channel Communications, az USA legnagyobb rádiólánc tulajdonosa közvetítette egy híres rádiós személyiség, „Bubba the Love Sponge” azonos című showműsorát. Az FCC szerint a show 2001-es adásaiban – amit négy fl oridai rádióállomás közvetített reggel 6:30-tól 9 óráig – szándékosan és ismételten illetlen, nyíltan szexuális tar- talmak jelentek meg. Az egyik műsorszám vitatott részeinek központi témája például a szex és a kábítószer volt, ennek során híres rajzf lmf gurák (Alvin és a mókusok, George Jetson, 305 Scooby-Doo) szexuális szokásait is kitárgyalták. A Bizottság megállapította, hogy a rajzf l- mek f guráinak és zenéinek használata olyan témák f gyelemmel kísérésére csábíthatta a gyer- mekkorú hallgatókat, amelyek „fajtalan” (prurient) tartalmúak. A rajzf lmf gurák nyíltan szexuális célzatú használata egy olyan időszakban, amikor a hallgatók között valószínűleg gyermekek is vannak, sokkoló és nyilvánvalóan sértő. A rádióállomásnak tudnia kellett vol- na, hogy a sértő anyag lejátszása milyen hatással lehet a f atal, sebezhető hallgatókra. Mind- ezek miatt a Bizottság 2004 januárjában – egy héttel Super Bowl-on történtek előtt – össze- sen 755 ezer dolláros büntetés kiszabását javasolta a Clear Channellel szemben. 306 2003. október 2-án az FCC 357.000 dolláros bírságot javasolt (NAL) az Inf nity Broadcasting-al szemben az „Opie & Anthony” című műsor tartalma miatt, amit a New York-i WNEW (FM) rádió és 12 másik rádióállomás közvetített. A műsor 2002. augusztus 15-én délután egy olyan versenyt („Sex for Sam”) mutatott be, ahol a versenyző pároknak az volt a feladata, hogy New York-szerte minél extrémebb, kockázatosabb, nyilvános helyen (pl. állatkert, étterem, játékbolt, Rockefeller Center) folytassanak szexuális cselekményeket. Az egyik ilyen helyszínen, a Szent Patrik-székesegyházban megkísérelt szexuális aktusról részletekbe menően be is számoltak. Az FCC szerint a versenyt közvetítő műsor – amely több mint egy óráig tartott – számtalan „szexuális és kiválasztó szervekre és tevékenységekre történő utalásokat” tartalmazott, amelyek köznyelvi értelemben ugyan csak „célozgatások”, ám a hallgatók számára félreérthetetlenek voltak, ami elegendő ahhoz, hogy az adás nyilván- valóan sértőnek minősüljön. A versenyt szándékosan úgy tervezték, a szexuális cselekmények kifejtésére direkt olyan helyszíneket választottak ki, amely a résztvevők számára a „lebukás” kockázatával jár, illetve minél nagyobb mértékben megbotránkoztassa a gyanútlan, arra nem kíváncsi és potenciálisan „sebezhető” szemtanúkat, ezen belül a műsor hallgatóit. Például egy szexuális aktus megvalósítása vagy szimulálása egy vallási intézményben egy olyan időben, amikor az tele van hívőkkel, valószínűleg nemcsak a helyszínen lévő, arra nem kíváncsi szem- tanúkat sokkolja, hanem a hallgatókat is. A Bizottság mindezek alapján kimondta, hogy az adás nyilvánvalóan sértő a kortárs közösség normák szerint, ezért az illetlen volt. 307 A Fox televíziós csatorna 2003-ban sugározta a „Married by America” című valóság- show-t, amelyben egyedülálló nőknek és férf aknak kerestek házastársat. A műsor április 304 FCC Report: Violent Television Programming and its Impact on Children. No. 04–261., 2007. április 25. http://hraunfoss.fcc.gov/edocs_public/attachmatch/FCC-07-50A1.pdf idézi: Hunt i. m. (303. lj.) 231–232. 305 In re Clear Channel Broadcasting Licenses, Inc., 19 F.C.C.R. 1768, 1769 (2004). 306 Nasoan Sheftel-Gomes: Your Revolution: Th e Federal Communications Commission, Obscenity and the Chilling of Artistic Expression on Radio Airwaves. Cardozo Arts & Entertainment Law Journal, Vol. 24., 2006. 208–210. http://cardozoaelj.com/wp-content/uploads/Journal%20Issues/Volume%2024/Issue%201/Gomes.pdf 307 In re Inf nity Broadcasting Operations, Inc., 18 F.C.C.R. 19954 (2003).