Page 97 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

II. A kiskorúak védelme az Egyesült Államokban 97 5.1. Telefonos szex-szolgáltatások Hasonló megítélés alá esnek a kereskedelmi telefonos szex-szolgáltatások (dial-a-porn) is. A Kongresszus először 1983-ban, a Communications Act of 1934 módosításával tiltotta meg az obszcén vagy illetlen telefonüzenetek államközi továbbítását bármely személynek, aki nem töltötte be a 18-dik életévét, vagy ahhoz nem járult hozzá. Az FCC a törvény alapján a telefonos szex-szolgáltatások (dial-a-porn) nyújtását csak este 9 és reggel 8 óra között, bank- kártyával történő f zetés ellenében tette lehetővé. A szövetségi fellebbviteli bíróság azonban megállapította, hogy az időbeli korlátozás nem hatásos módszer a kiskorúak védelmére. Egy- részt nem tette lehetővé a felnőttek hozzáférését az ilyen szolgáltatásokhoz reggel 8 és este 9 óra között, másrészt a kiskorúak még mindig hozzáférhettek, akiket nem lehetett megaka- 396 dályozni abban, hogy felhívják az ilyen szolgáltatásokat a megengedett órákban. Az idő- beli korlátozás eltörlése után az FCC 1985-ben előírta, hogy a rendszerhez csak kódolással, a felhasználókat azonosító hozzáférési kódokkal lehessen hozzáférni, szintén bankkártyával történő f zetés után. A bíróság ezt a szabályozást már elfogadhatónak találta, amely alkalmas és hatékony módon szolgálta a kiskorúak védelméhez fűződő „kényszerítő állami érdeket”. 397 398 1988-ban a Kongresszus elfogadott egy újabb törvénymódosítást, amely már teljesen meg- tiltotta az obszcén vagy illetlen telefonüzenetek államközi továbbítását bármely személynek, kortól függetlenül. Az FCC a törvény alapján be kívánta tiltani a telefonos szex-szolgálta- tásokat arra hivatkozva, hogy a nyíltan szexuális tartalmú üzenetek teljes tilalma az egyet- len módja annak, hogy meggátolják a gyermekek hozzáférését az ilyen szolgáltatásokhoz. A Legfelsőbb Bíróság azonban a Sable Communications of California, Inc. v. FCC ügyben 399 megsemmisítette a törvényi tilalmat. A Bíróság szerint az illetlen telefonüzenetek tilalma sérti az Első Kiegészítést, mert a felnőttek ilyen üzenetektől való megfosztása messze meghaladja azt a mértéket, ami ahhoz a kényszerítő érdekhez szükséges, hogy megelőzzék a kiskorúak ilyen üzenetekhez való hozzáférését. Az indokolás szerint a telefon nem hatol be ugyanolyan mértékben a magánszférába, mint a műsorsugárzás. A magánkézben lévő kereskedelmi tele- fonos kommunikáció lényegesen különbözik az egyedi jellemzőkkel bíró műsorsugárzástól. „Szemben a nyilvános kijelzőkkel, a kéretlen levelekkel és más kifejezési formákkal, amiket a cím- zetteknek nincs érdemi lehetősége elkerülni, a telefon esetében a hallgatónak tevőleges lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy hozzájusson az ilyen üzenetekhez. […] Telefonhívást kezdeményezni nem ugyanaz, mint ha valaki bekapcsol egy rádiókészüléket és meglepetésére illetlen üzenet hall- gatójává válik.” Nem áll fenn tehát a „foglyul ejtett közönség” (captive audience) problémája, a telefonálók nem lesznek arra nem kíváncsi hallgatók. 400 A korlátozás ellenben lehetetlenné tette volna, hogy felnőttek alkotmányosan védett körbe eső kommunikációt folytassanak. A Bíróság szerint nincs alkotmányos akadálya az obszcén 396 Carlin Communications, Inc. v. FCC, 749 F.2d 113 (2nd Cir. 1984) (Carlin I). 397 Carlin Communications, Inc. v. FCC, 837 F.2d 546 (2nd Cir. 1988) (Carlin III), cert. denied, 488 U.S. 924 (1988). 398 Communications Act of 1934, Section 223(b). 399 Sable Communications of California, Inc. v. FCC, 492 U.S. 115 (1989). 400 492 U.S. 115, 128, 129.