Page 72 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

72 Gyermekvédelem a médiajogban éterben. Ezt követően felsorolta azt a hét trágár, illetlen kifejezést, amit nem lehetett kimon- 253 dani. A 12 perces műsorszámot 1973. október 30-án kora délután a Pacif ca Foundation tulajdonában lévő New York-i WBAI rádióadó is közreadta „A nyelv használata társadal- munkban” című műsorában, amit véletlenül egy szülő és annak 15 éves f a is végighallga- 254 tott autókázás közben. A szülő panaszt tett az FCC-nél. Az FCC illetlennek minősítette a rádióadást, és ennek kapcsán megragadta az alkalmat, hogy tisztázza azokat az elveket, amelyeket a rádióban elhangzó illetlen, trágár, de nem obszcén beszédre kell alkalmazni. A Bizottság szerint a műsorsugárzás „speciális tulajdonságokkal” rendelkező médium, amely szigorúbb szabályozás tárgya lehet mint az írott sajtó. Ennek indokait a következőkben látta: – a műsorhoz gyermekek is hozzáférhetnek, sok esetben szülői felügyelet nélkül; – a sugárzás időpontjában a közönség általában az otthonában tartózkodik, ezáltal a ma- gánszférához való joguk is sérülhet; – a műsor olyan felnőttekhez is eljuthat, akik erre nem tartanak igényt, de nem f gyel- meztették őket előzetesen arra, hogy sértő nyelvezetet fognak hallani, illetve sugározni (pl. véletlenül a csatornára kapcsol); – a rendelkezésre álló frekvenciák szűkössége lehetővé teszi a kormányzat számára a köz érdekében történő korlátozást. Az FCC „illetlenként” def niálta azt a közlést, amely „szexuális vagy kiválasztó szerve- ket vagy tevékenységeket a kortárs közösségi normákat nyilvánvalóan sértő módon ír le” (patently off ensive by contemporary community standards). Az ilyen szavak ismételt és szán- dékos használata „egy délutáni műsor keretében, amikor fennáll annak a veszélye, hogy a 255 hallgatók körében gyermekek is vannak, nyilvánvalóan sértő”. Az ilyen szavaknak „nincs helye a rádióban, amikor a közönségben gyermekek is lehetnek”. A Bizottság később azt is hozzátette, hogy nem az ilyen beszéd közzétételének teljes tiltásáról – hiszen nem obszcén –, hanem csak annak korlátozásáról van szó. A tiltás csak azokra az időszakokra vonatkozik, amikor a hallgatók között nagy eséllyel gyermekek is vannak. 256 A Pacif ca a határozat felülvizsgálatát kérte a bíróságtól. A szövetségi fellebbviteli bíróság 2:1 arányban alkotmányellenesnek találta a határozatot arra hivatkozva, hogy az ellentétes volt a Communications Act of 1934 azon rendelkezésével, amely megtiltotta az FCC-nek bármely rádiós műsorsugárzás cenzúrázását. Az indokolás szerint a határozat közvetlen ha- tásként „kérdések és témák széles körére vonatkozóan gátolja a szabad és erőteljes eszmecserét a rádiós és televíziós kommunikációban”, ami „valójában cenzúra, függetlenül attól, hogy a Bizottság minek nevezi azt”. A döntés nem határozta meg azt sem, hogy milyen korú gyer- 257 mekek szorulnak védelemre. A különvélemény ellenben úgy vélte, hogy az ilyen szavak közvetítése a többségében szülői felügyelet nélkül maradó gyermekekben azt a benyomást 253 „Seven Words You Can Never Say on Television”: Shit, Piss, Fuck, Cunt, Cocksucker, Motherfucker, Tits. 254 Az illető John H. Douglas a „Morality in Media” nevű szervezet egyik vezetője volt, ami egy illetlenség-ellenes szervezet volt az Egyesült Államokban.; lásd: Michael Botein – Dariusz Adamski: Th e FCC’s New Indecency Enforcement Policy and Its European Counterparts: A Cautionary Tale. Media Law & Policy, Vol. 15., 2005. 11. https://www.nyls.edu/user_files/1/3/4/30/84/88/15MLP7fall05.pdf 255 Az FCC az illetlenség def nícióját a Pacif ca határozat után egy héttel később kiadott és a Kongresszusnak benyújtott jelentésében is megerősítette.; Report on the Broadcast of Violent, Indecent, and Obscene Material, 51 F.C.C.2d 418 (1975). 256 In re Pacif ca Foundation Station WBAI (FM), 56 F.C.C.2d 94 (1975). 257 Pacif ca Foundation v. FCC, 556 F.2d 9 (D.C. Cir. 1977).