Page 73 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

II. A kiskorúak védelme az Egyesült Államokban 73 kelthetik, hogy azok használata általánosan elfogadható. Az FCC megfelelő alkotmányos kompromisszumot kötött a szülők gyermekeik védelméhez fűződő érdeke és a magánélet védelme, valamint a véleménynyilvánítás szabadsága között. 258 A Legfelsőbb Bíróság végül szoros, 5:4 arányban az FCC-nek adott igazat, és alkotmá- 259 nyosnak találta az illetlen tartalmú műsorok sugárzási idejének korlátozását. A Stevens bíró által írt többségi indokolás szerint „a kommunikáció összes formája közül a műsorsugárzás [broadcasting] az, amelyik az Első Kiegészítés legkorlátozottabb mértékű védelmét élvezi”. Ennek egyik oka, hogy az elektronikus média az írott sajtóhoz képest jóval közvetlenebb és erőteljesebb módon hatol be a magánszféra területére, „egyenesen a lakásba érkezik”. A földi sugárzású média „egyedülállóan átható” (uniquely pervasive) jelenléttel bír az amerikaiak életében, illetve széles körben elterjedt, nagyobb hatást gyakorolva a nézőkre és a hallgatókra. „A nyilvánvalóan sértő, illetlen anyagok rádióban történő bemutatásával a polgár nemcsak a nyilvánosságban szembesül, hanem otthon a magánszférájában is, ahol az egyén egyedüllét- hez való joga nyilvánvalóan meghaladja a betolakodó Első Kiegészítésben foglalt jogait.” Az elektronikus médiumok „kikapcsolhatatlansága” miatt „a foglyul ejtett közönség” (captive audience) sajátos védelmet igényel, mert lehetetlen teljes mértékben elkerülni a sérelmet oko- zó műsorokat. A közönség ugyanis folyamatosan kapcsolódik be és ki a műsorfolyamba, így az előzetes f gyelmeztetések nem védik meg teljesen a hallgatót vagy a nézőt a váratlan, poten- ciálisan sértő tartalmaktól. „Azt mondani pedig, hogy a rádió kikapcsolásával ki lehet kerül- ni a további sérelmet […] olyan, mint ha azt mondanánk orvosság gyanánt, hogy szaladjon el az első ütés [f rst blow] után.” A másik ok, hogy a földi sugárzású média műsoraihoz a 260 gyermekek sokkal könnyebben hozzáférhetnek – azok is, akik még olvasni sem tudnak –, egy délutáni műsor esetében pedig szinte bizonyos, hogy azt gyermekek is hallgatják ellenőrzés nélkül. A kiskorúak jólétének megőrzéséhez fűződő érdek és a szülői felügyelet támogatása 261 pedig bőségesen indokolja az illetlen műsorszórás különleges bánásmódját. Mindez a rádió és a televízió erőteljesebb tartalmi szabályozását teszi szükségessé. Ilyen tartalmi beavatkozás az obszcén és az illetlen tartalmak korlátozása. A többségi indokolás leszögezte, hogy az illetlennek minősülő kifejezések köre nem szűkíthető le azokra, amelyek az obszcenitás kategóriájába tartoznak. „A szexuális és kiválasztó szervekre vagy tevékenységekre tör- ténő, nyilvánvalóan sértő” utalások – bár lehetnek köztük alkotmányosan védettek – az Első Kiegé- szítés által védett terület perifériáján elhelyezkedve, az értéktelen közlések kategóriába tartoznak. 262 „Kevés olyan gondolat létezik, ha van ilyen, amelyet ne lehetne kevésbé sértő módon kifejezni. […] Az ilyen megnyilatkozások nem nélkülözhetetlenek valamely gondolat kifejtéséhez, és társadalmi értékük, amely az igazság feltárásához kapcsolódna, olyan kicsi, hogy a használatukból származó bármely előnyt nyilvánvalóan meghaladja a rendhez és az erkölcsiséghez fűződő társadalmi érdek.” A Bíróság hozzátette, ha lett volna valamilyen ok azt feltételezni, hogy a sértő monológ poli- tikai tartalmú, úgy az már az Első Kiegészítés védelmét élvezné. Az elhangzott trágár szavak 258 556 F.2d 9, 34–37 (D.C. Cir. 1977). 259 FCC v. Pacif ca Foundation, 438 U.S. 726 (1978). 260 438 U.S. 726, 748–749 (1978). 261 438 U.S. 726, 749–750 (1978). 262 A Legfelsőbb Bíróság a Chaplinsky v. New Hampshire, 315 U.S. 568 (1942) ügyben különbséget tett az „értékes” (high value) és a „kevésbé értékes” (low value) közlések között.