Page 76 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

76 Gyermekvédelem a médiajogban A legtöbben élesen bírálták a Legfelsőbb Bíróság döntését. Sokak szerint a Pacif ca döntés „der- mesztő hatást” (chilling eff ect) gyakorol a műsorszolgáltatók kifejezési szabadságára, amely az 270 egyébként védett beszéd öncenzúrájához vezet. Az ítélet f gyelmen kívül hagyta, hogy az illet- lenség FCC szerinti def níciója alapján – szemben a Miller-teszttel – az irodalmi, művészi vagy tudományos értékkel rendelkező tartalmak is tiltottnak minősülhetnek. Korántsem magától érte- tődő, hogy az illetlen szavak elhangzása potenciálisan ugyanolyan romboló, káros hatású a gyer- 271 mekekre nézve, mint sok erotikus jelenet bemutatása. A sérelem könnyen elkerülhető a rádió 272 kikapcsolásával. Az ítélet f gyelmen kívül hagyta a szülőknek azt az alkotmányosan védett jogát is, hogy ne a kormányzat, hanem ők döntsék el, hogyan növelik gyermekeik biztonságát. A szülők és az arra nem kíváncsi nézők ugyanolyan könnyen válthatnak a csatornát vagy nyomhatják meg 273 a távirányító off gombját. Az FCC a gyermekek földi sugárzású médiumokhoz való egyedülálló hozzáférhetősége ellenére mindenféle bizonyíték nélkül feltételezte, hogy délután 2 órakor sok gyermek hallgatja a rádiót, miközben sokkal nagyobb számban hallgatták a késő esti órákban. 274 3.2. A Pacif ca döntés után. A „biztonságos menedék” A következő évtizedben az FCC gyakorlatilag csak a monológban szereplő „hét mocskos szó” (seven dirty words) reggel 6 és este 10 óra közötti szándékos és ismételt (deliberate and repetitive) használata ellen lépett fel, míg az élő közvetítésekben, híradásokban alkalman- ként, váratlanul előforduló illetlen szavak miatt – amelyek elhangzását nem lehetett megaka- dályozni – nem alkalmazott szankciót. A Bizottság hangsúlyozta, hogy az illetlen szavak 275 ismételt használata az előfeltétele annak – összhangban a „szűk” értelemben vett Pacif ca határozattal –, hogy az FCC illetlenséggel kapcsolatos irányelve alkalmazásra kerüljön. 276 1987-ben aztán változás következett be az FCC gyakorlatában. A Bizottság három ügyben is egyidejűleg hozott határozatot, melyek után szigorított az illetlenséggel kapcsolatos politi- káján. Az FCC két esetben úgy vélte, hogy a tapasztalatok szerint még 22 óra után is fennáll annak a reális veszélye, hogy a közönség soraiban gyermekek lehetnek. Ezért a „biztonságos menedék” (safe harbor), amely lehetővé tette az illetlen anyagok közvetítését este 10 és reggel 6 óra között közvetíthetők, nem alkalmazható. 277 Az FCC a három eset elbírálását követően egy ún. nyilvános közleményt (Public Notice) adott ki, amelyben úgy vélekedett, hogy az illetlenséget meghatározó Pacif ca döntés addigi 270 Marcus i. m. (269. lj.) 1001. 271 Krokovay Zsolt: Tilos – miről beszél a médiahatóság? Hírszerző, 2011. január 3. http://hirszerzo.hu/velemeny/2011/1/3/20110103_tilos_nmhh_icet 272 Marcus i. m. (269. lj.) 992. 273 Jennifer Smith: Education Works! How Broadcast Fleeting Expletives Stimulate Comprehensive Sex Edu- cation for Our Youth. Houston Law Review, Vol. 49., 2012. 174–175. http://www.houstonlawreview.org/wp-content/uploads/2012/05/6-Smith.pdf 274 Marcus, i. m. (269. lj.) 997. 275 Brian J. Rooder: Broadcast Indecency Regulation in the Era of the „Wardrobe Malfunction”: Has the FCC Grown Too Big For Its Britches? Fordham Law Review, Vol. 74., 2005. 883. http://ir.lawnet.fordham.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=4117&context=flr 276 In re Application of WGBH Educ. Found., 69 F.C.C.2d 1250 (1978). 277 In re Pacif ca Foundation, Inc., 2 FCC Rcd 2698 (1987); In re Regents of the University of California, 2 FCC Rcd 2703 (1987); In re Inf nity Broadcasting Corp. of Pennsylvania, 2 FCC Rcd 2705, 3 FCC Rcd 930 (1987)