Page 75 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

II. A kiskorúak védelme az Egyesült Államokban 75 műsorszolgáltatók nem tudják elérni az arra kíváncsi felnőtteket a gyermekek elérése nélkül. Ez az egyik különbség a földi sugárzású média és többi média között, ami indokolja a földi sugárzású média eltérő bánásmódját. A második különbség, hogy a közvetítés – ellentétben a legtöbb, más kommunikációs formával – közvetlenül az otthonokba érkezik, az egyetlen helyre, ahol az embereknek általában joguk van ahhoz, hogy ne támadják kéretlen anya- gok. Powell ugyanakkor leszögezte, hogy a Bizottság döntése nem akadályozza meg az arra kíváncsi felnőtteket abban, hogy Carlin monológjának felvételét megszerezzék, részt vegye- nek annak előadásán, vagy elolvassák a saját otthonukban. Ebből a szempontból a döntés a Pacif cát sem akadályozza abban, hogy a monológot a késő esti órákban sugározza, amikor valószínűleg kevesebb gyermek van a közönség soraiban. 266 A Legfelsőbb Bíróság ítélete korántsem volt egyhangú, a döntéshez 4 bíró – Stewart, Brennan, White, Marshall – fűzött különvéleményt. Brennan bíró nem tartotta indokoltnak a médium sajátosságait f gyelembe vevő korlátozást. Szerinte a rádióadás nem okozhat tűr- hetetlen sérelmet a magánélethez való jogban, a hallgató ugyanis kikapcsolhatja készülékét, ha sértőnek találja az adás tartalmát. Az egyén azzal, hogy bekapcsolja a televíziót az ottho- nában, elfogadja, hogy bármilyen „diskurzus” előfordulhat egy ilyen rendkívül nyilvános fórumon. Nem találta meggyőzőnek a gyermekek védelmének szükségességét sem, amire 267 hivatkozva alkotmányellenesen megfosztották az arra kíváncsi felnőtt hallgatókat attól, hogy a vitatott tartalomhoz hozzáférjenek. A Butler v. Michigan ügyre hivatkozva úgy vélte, ha 268 az FCC döntése – amely nem ismeri el azon hallgatók jogait, akik ilyen adásokat szeretnének hallgatni – gyakorlattá válik, úgy a felnőttek is csak olyan műsorszámokat hallhatnak, ami gyermekeknek való. A Pacif ca-ügy jelentősége, hogy a Legfelsőbb Bíróság alkotmányosnak találta az illetlen tartalmak korlátozását a műsorszórásban, amit a földi sugárzású médium különleges sajátos- ságaira tekintettel és a gyermekek védelme érdekében tartott indokoltnak. A Bíróság ebben a vonatkozásban elismerte a kormányzat azon jogát, hogy megvédje a gyermekeket és az arra nem kíváncsi felnőtteket az olyan szexuális tartalmú anyagoktól is, amelyek nem merítik ki az obszcenitás Miller-tesztjét, így azok alkotmányosan védettek. A Bíróság helyt adott a szülők jogainak is, hogy megvédjék gyermekeiket az általuk károsnak vélt tartalomtól. Az elektronikus médiumban – kivéve a kábeltelevíziókat és a műholdas szolgáltatásokat – így az illetlen tartalmak bemutatása akkor is korlátozható, ha azok egyébként a véleményszabad- ság körébe tartoznak. Az FCC ennek megfelelően tilthatja és büntetheti az illetlen, de nem obszcén tartalmak, a trágár nyelvezet bizonyos időszakokban történő sugárzását a rádióban és a televízióban. 269 266 438 U.S. 726, 757–761 (1978) (Powell bíró párhuzamos véleménye). 267 438 U.S. 726, 764–765 (1978) (Brennan bíró különvéleménye). 268 Butler v. Michigan, 352 U.S. 380 (1957): Frankfurter bíró: „Nem gyújtjuk-e fel a házat azért, hogy megsüs- sük a malacot?” 269 Jóri András: Az illetlenség fogalma az amerikai jogban és a CDA. 1996. http://mek.oszk.hu/01400/01400/01400.htm; Ann-Ellen Marcus: Broadcasting Seven Dirty Words: FCC v. Pacif ca Foundation. Boston College Law Review, Vol. 20., 1979. 975–1002. http://lawdigitalcommons.bc.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1629&context=bclr; Angela J. Campbell: Pacif ca Reconsidered: Implications for the Current Controversy over Broadcast Indecency. Federal Communications Law Journal, Vol. 63., 2010. 195–242. http://www.fclj.org/wp-content/uploads/2013/01/2010-Dec.-Vol.63-08_Campbell.pdf