Page 18 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

18 Gyermekvédelem a médiajogban Általánosan elfogadott, hogy a rádióban és a televízióban, illetve az audiovizuális mé- diaszolgáltatásokban megjelenő bizonyos tartalmak veszélyt jelenthetnek, illetve károsak lehetnek a kiskorúak megfelelő testi, szellemi, lelki és erkölcsi fejlődésére. A médiaszabályo- zás az egyes médiatartalmak potenciálisan káros hatását nem kérdőjelezi meg, azt tényként 41 kezeli, amely az állami beavatkozás „meg nem kérdőjelezett konszenzusának” tekinthető. Számtalan vizsgálat mutatta ki, hogy a televízióban megjelenő erőszakos, szexuális, és más hasonló, káros tartalmak negatív hatást gyakorolnak a kiskorúak testi, szellemi és erkölcsi fejlődésére, amelyek a korlátozás alapjául szolgálhatnak. A kereskedelmi televíziózás el- 42 terjedésével pedig egyre inkább teret nyertek az olyan televíziós műsorok, amelyek erősza- kos és durva, brutális jeleneteket, illetve szexualitást, trágárságot tartalmaznak. Egyre több káros – negatív, gyűlöletkeltést, helytelen magatartásmintákat közvetítő – tartalom kerül képernyőre. A csatornák számának és a műsoridő mennyiségének gyors növekedése megnö- 43 velte a televízióban látható erőszakos jelenetek számát is, a gyermekek már napközben is találkozhatnak erőszakos tartalommal. Rendkívüli mértékben megnőtt tehát a kiskorúakat veszélyeztető médiatartalom mennyisége. Az elektronikus médiában így csaknem minden ország korlátozza a kiskorúakra ártalmas műsorszámokat, elsősorban az erőszakos és a sze- xuális tartalmak bemutatását, sugárzását. A kiskorúak védelmével kapcsolatos jogszabályok és dokumentumok főleg az erőszakos és pornográf tartalmakkal szembeni védelemre helye- zik a hangsúlyt. A szabályozásnak az is a feladata, hogy a szülőket megfelelő információkkal lássa el arról, hogy az egyes tartalmak milyen jellemzőkkel rendelkeznek. Azonban az elérhető televíziós csatornák számának növekedésével és a műsorkínálat megsokszorozódásával – amely a di- gitális televíziózás elterjedésével még inkább felgyorsult – a szülők egyre kevésbé képesek áttekinteni az óriási mennyiségű televíziós műsorkínálatot, és megfelelően felügyelni gyerme- keik televíziózását, illetve médiahasználatát. A kiskorúak „tartalomfogyasztása” egyre inkább kikerül a szülői kontroll alól, és a gyermekek tényleges felügyelet nélkül maradnak. Ráadásul a televíziós műsorszolgáltatás is egyre kevésbé van tekintettel az országhatárokra. A televíziós csatornák közül egyre több a határon túli eredetű, vételkörzeteik átlépik az országhatárokat. Ma már a külföldi műsorokhoz is könnyedén hozzá lehet férni, a külföldről származó tar- talmak száma folyamatosan növekszik, mivel a terjesztés egyre inkább nemzetek felettivé, globális természetűvé válik. Emiatt – valamint a televíziós csatornák számának robbanássze- rű növekedése miatt – a felügyeleti szervek egyre nehezebben tudják ellenőrizni, hogy a mű- 44 sorszolgáltatók milyen mértékben tartják be a műsorszerkesztésre vonatkozó előírásokat. A digitális technológiák megjelenése pedig csak tovább fokozza az ellenőrzéssel kapcsolatos 41 Nyakas i. m. (29. lj.) 298–299. 42 A kutatások eredményei gyakran eltérőek és ellentmondásosak: Császi Lajos: Tévéerőszak és morális pánik. Budapest, Új Mandátum, 2003.; Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok. Budapest, Médiakutató, 2003. tél.; Tóth Tamás: Médiaerőszak. Budapest, Kossuth, 2005.; Tóth Péter István: A média- erőszak-félelmek eredete. Budapest, Médiakutató, 2008. tél. 43 Lilia Raycheva: Television: Th e Stepmother? In Beata Klimkiewicz (ed.): Media freedom and pluralism: media policy challenges in the enlarged Europe. Budapest, Central European University Press, 2010. 5. http://books.openedition.org/ceup/2170 44 Communication from the Commission to the Council, the European Parlament and the Economic and Social Committee. Study on Parental Control of Television Broadcasting. COM(1999) 371 f nal, Brussels, 19/07/99. 2.