Page 22 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

22 Gyermekvédelem a médiajogban dott rendszerekre. A mozif lmek besorolási rendszere leginkább a f zikai hordozókon megjelenő audiovizuális művek, a televíziós tartalmak minősítése pedig főleg a lekérhető médiatartalmak besorolásának alapjául szolgál (pl. Egyesült Királyság, Németország, Magyarország). 56 Van olyan ország, ahol a kiskorúak számára ártalmas tartalmakat a terjesztés módjától függetlenül korlátozzák, és egységes, ún. horizontális minősítési rendszert alkalmaznak. Első- ként Hollandiában vezettek be ilyen rendszert, ahol 2001 óta létezik az ún. Kijkwijzer (Bölcs 57 televíziónézés) horizontális minősítési rendszer, amely az értékelő jellegű korhatár-besoro- lást és a leíró jellegű, tartalmi jellemzőkre vonatkozó minősítést (erőszak, szex, félelemkeltés, kábítószer- és/vagy alkoholfogyasztás, diszkrimináció, durva nyelvezet) egyaránt alkalmazva egységes minősítési rendszerrel látja el az audiovizuális műveket (televíziós tartalmak, mo- zif lmek, DVD-k, videojátékok, mobiltartalmak). A korhatár-kategóriák közül ugyanakkor csak kettő (12 éven aluliaknak nem ajánlott; 16 éven aluliaknak nem ajánlott) közös. A besorolást az Audiovizuális Médiumok Holland Besorolási Intézete, a NICAM (Netherlands Institute for the Classif cation of Audiovisual) végzi. A konkrét besorolást elő- 58 ször a gyártók, a forgalmazók és a műsorszolgáltatók alkalmazásában álló ún. „kódolók” vég- zik egy online kérdőív kitöltésével, amit a NICAM-nak továbbítanak. A kódolóknak az audi- ovizuális mű kapcsán nem az ajánlott korhatárt kell megállapítaniuk, hanem a látott tartalom alapján kérdésekre kell válaszolniuk. Az adott mű minősítését az intézetben egy számítógépes program automatikusan határozza meg. A kódolók képzéséről, a szükséges támogatásáról, valamint a számítógépes rendszer üzemeltetéséről a NICAM gondoskodik. Fontos, hogy 59 egy médiatartalom csak egyszer kerülhet besorolásra, az így meghatározott korhatárt minden szolgáltatónak kötelező átvenni. Az egységes megjelenítésű szimbólumot minden audiovizuá- lis terméken (képernyőn, műsorújságokban, teletexten, reklámanyagokon, csomagoláson) fel kell tüntetni. A Kijkwijzert nyitottsága és rugalmassága képessé teszi arra, hogy a bekövetkező változásokra – új médiatartalmakra, műsorformátumokra – is viszonylag gyorsan reagáljon. 60 Azonban még a nemzeti keretek között létrehozott horizontális minősítés sem oldja meg azt a problémát, hogy az egyes államok eltérően ítélhetik meg az adott tartalmat. 61 Az európai audiovizuális piacot jellemző kulturális sokszínűség nem teszi lehetővé a klasszif - káció összehangolását és egy egységes, Európa-szerte alkalmazandó minősítési rendszer létreho- zását. Fontos lenne azonban, hogy a médiatartalmak értékelésére és leírására szolgáló fogalmak és kategóriák rendszere, illetve a használt szimbólumok valamennyi médiumban – függetlenül a tartalom származási helyétől és a tartalom terjesztésére használt platformtól –, egész Európára kiterjedően egységesek legyenek. Ugyanazon tartalomnak ugyanolyan minősítést kellene kap- nia valamennyi platformon, és ugyanazokat a minősítő jeleket kellene használni. Ám a tagálla- mok között – bár a többség szerint tökéletesíthetők a korhatár-besorolási és tartalomosztályozási 56 Uo., 146–147. 57 http://www.kijkwijzer.nl/ 58 Nederlands Instituut voor de Classif catie van Audiovisuele Media. http://www.kijkwijzer.nl/organisatie 59 Csink Lóránt – Mayer Annamária: Variációk a szabályozásra. Önszabályozás, társszabályozás és szabályo- zó hatóság a médiajogban. Budapest, NMHH, Médiatudományi Intézet, 2012. 69–70. http://mtmi.hu/dokumentum/310/MK3.pdf; Carmen Palzer – Alexander Scheuer: Self-Regulation, Co-Regulation, Public Regulation. IRIS Plus, 2002. 6–7. 60 http://www.xlr.hu/c592/NICAM/Ami_mogotte_van/2 61 Nyakas i. m. (29. lj.) 314.