Page 23 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

I. A kiskorúak védelmének általános kérdései: indokai és eszközei 23 rendszerek – nincs egyetértés abban, hogy hasznos és lehetséges-e valamennyi médiára, illetve egész Európára kiterjedő médiatartalom-osztályozási rendszert megvalósítani. 62 Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az audiovizuális tartal- makat közös kritériumok, értékelési szempontok megalkotása révén hasonló módon lehetne leírni, azt pedig már az illetékes nemzeti hatóságok döntenék el, hogy az ilyen tartalmakat hogyan értékelik, minősítik. Ez megkönnyítené a tagállamokban működő minősítési rend- szerek összehasonlíthatóságát. Az értékelésnek világos és átlátható kritériumok alapján kell történnie, hogy a nézők meg tudják érteni, a minősítésnek mi az oka. Szükséges az is, hogy a különböző médiumoknál – mozi, televízió, videojáték, internet – használt minősítő rendsze- rek egymáshoz közelebb kerüljenek és koherensebbé váljanak. A kiskorúak káros tartalomtól 63 való védelmi szintjének hasonlónak kell lennie. Ezért arra kell törekedni, hogy európai szinten nagyobb legyen az összhang a tagállamok által használt korhatár-besorolási és tar- talomosztályozási rendszerek között, ugyanakkor lehetővé kell tenni a kulturális alapokon nyugvó különbségeket a tagállamok között. 64 A műsorok előzetes besorolását kezdetben – amikor még csak néhány csatorna létezett, és azok műsorai sem voltak elérhetőek egy másik ország területén – egy ezzel megbízott hatóság végezte. A műsorkínálat bővülése, illetve az elérhető tartalmak számának gyors növekedése miatt ez azonban mára egyrészt lehetetlenné vált, másrészt az előzetes hatósági minősítés is sérti a műsorszerkesztés jogát. A minősítést ezért rendszerint maguk a műsorszolgáltatók vagy a műsorterjesztők, illetve azok önszabályozó szervezetei végzik egy meghatározott és elfogadott minősítési rendszer szempontjai alapján. A minősítésért felelős szervezet megha- tározásánál célszerű f gyelembe venni, hogy ki rendelkezik a legpontosabb információval a tartalomról, ki érdekelt abban, hogy megfelelő minősítés szülessen, és ki tudja megfelelően alkalmazni a minősítési rendszert. Ez alapján a minősítést végezheti: a) a tartalom előállítója: A műsorszolgáltató rendelkezik a legtöbb ismerettel az általa közre- adott tartalomról, így a legpontosabb leíró vagy értékelő minősítést is ő adhatja. Hátránya, hogy a tartalom más országban történő terjesztésekor a minősítés nem feltétlenül használha- tó, és a tartalom előállítójának minősítő tevékenysége sem ellenőrizhető; b) a tartalom terjesztője: A műsorterjesztőnek kell gondoskodnia arról, hogy a tartalom mi- nősítése látható, hozzáférhető legyen. Lehetősége van a minősítés felülvizsgálatára vagy meg- változtatására is. Hátránya, hogy a műsorterjesztő – ahogyan a tartalom előállítója, a mű- sorszolgáltató is – a piaci, kereskedelmi érdek befolyása alatt nem feltétlenül érdekelt abban, hogy a tartalmat objektív módon, a kiskorúak érdekeinek szem előtt tartásával minősítse; c) független minősítő szervezet: Léteznek olyan állam által is elismert, az ön- és társszabá- lyozás keretében működő minősítő szervezetek, melyek a tartalom minősítését szolgáltatás- ként végzik társadalmi szervezetek vagy a műsorszolgáltatók, műsorterjesztők megrendelése alapján. Azonban a tartalomszolgáltatónak nem feltétlenül fűződhet érdeke ahhoz, hogy egy harmadik fél végezze a tartalom minősítését még annak közzététele előtt. Ezért kérdésként merülhet fel, hogy a minősítő szervezet hogyan férhet hozzá a minősítendő tartalomhoz. 65 62 COM(2011) 556, Brüsszel, 2011.9.13., 6–7. 63 COM(1999) 371 f nal, Brussels, 19/07/99., 3. 64 A Tanács következtetései a gyermekek védelméről a digitális világban (2011/C 372/04) 3. 65 Hazay István: A hozzáférés korlátozására alkalmas megoldások a televíziós műsorszolgáltatásokban a kiskorúak egészséges fejlődésének védelmében. Budapest, AKTI, 2010. 24–26.