Page 21 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

I. A kiskorúak védelmének általános kérdései: indokai és eszközei 21 mások értékelésére alapozhatja döntését. A szülő a besorolással jelekkel, piktogram vagy f - gyelmeztetés formájában a különböző műsorújságokban, valamint a műsorszámok előtt és alatt találkozik, amely alapján eldöntheti, hogy az adott tartalom alkalmas-e gyermeke szá- mára. A besorolási, minősítési rendszereknek kétféle fajtája különböztethető meg: a) Kor/érettség alapján való besorolás: Ez az ún. „értékelő” (evaluative) rendszer, amely a műsorszám megtekintéséhez ajánlott alsó korhatárt határozza meg a műsorszám megfelelő korhatár-kategóriába való besorolásával. Az értékelő rendszer a műsorszám tartalmi elemeit f gyelembe véve, azok értékelése alapján állapítja meg, hogy a műsorszám mely korosztálynak ajánlott vagy nem, mely korhatár felett alkalmas a kiskorúak számára. b) Leíró jellegű besorolás: A műsorszám nem kívánt tartalmi jellemzőire vonatkozó mutatókat alkalmaz, illetve tájékoztatást ad a műsorszámban előforduló egyes tartalmi elemekről. A szülő ezen információk birtokában saját értékrendjének és világnézetének megfelelően eldöntheti, hogy a tartalom megtekintését lehetővé teszi-e vagy sem gyermeke számára. Egy műsorszám korhatár-besorolása során rendszerint a következő nem kívánt tartalmi jellemzőket veszik f gyelembe: erőszak, szexualitás, trágár beszéd, félelem, drog- és alkoholfogyasztás, hátrányos megkülönböztetés. A klasszif káció alkalmazásánál is az jelenti a legnagyobb problémát, hogy az egyes álla- mok értékrendje, kulturális és erkölcsi felfogása egymástól igen eltérő lehet, ezért ugyanaz a tartalom az egyes államokban egészen más korhatár-besorolás alá eshet. Ráadásul a legtöbb ország médiatípusonként, médiaeszközönként (televízió, mozi, internet) is más-más korhatár- besorolást és tartalmi minősítési rendszert alkalmaz, és csak ritkán fordul elő, hogy a külön- böző típusú médiatartalmakra vonatkozó besorolási rendszerek megegyeznek egymással. Az egyes államokban használt különböző minősítő rendszerek, korhatár-kategóriák jól tükrözik az adott állam értékrendjét és társadalmi felfogását, kulturális sokszínűségét, hogy milyen er- kölcsi és kulturális értékeket tart védendőnek. Így eltérően ítélik meg a kiskorúak érettségét, az adott médiatartalmat, az egyes tartalmi elemek ártalmasságát a kiskorúakra nézve, hogy mennyire erőszakos vagy pornográf. A skandináv országokban például a pornográf át az eu- rópai átlaghoz képest enyhébben ítélik meg, az erőszakos tartalmak sugárzását viszont jóval szigorúbban. Hollandiában nem létezik 18-as korhatár-kategória. Az Európai Unió 2003-as ún. Olsberg-study vizsgálata szintén jelentős különbségeket állapított meg az egyes európai 53 országok klasszif kációs gyakorlata között. A vizsgált f lmek 78%-ánál a korhatári eltérés több mint 6 év volt, 23%-ánál az eltérés a legalsó korhatártól egészen a legfelsőig terjedt. A különböző hordozók tekintetében a f lmek 42%-ánál tért el a klasszif káció. Vannak olyan 54 tagállamok is, ahol a televíziós tartalmakra nem jött létre külön minősítési rendszer (pl. Ausztria, Csehország, Dánia, Szlovákia). 55 Teljesen konvergens, azaz valamennyi médiatartalomra vonatkozó minősítési rendszer nincs a tagállami szabályozásokban. Ugyanakkor létezik „átjárás” a különböző típusú médiatartalmak besorolási rendszerei között. A korábban kialakított minősítési, besorolási rendszereket részben vagy egészben az új típusú tartalmakra is alkalmazzák, nagymértékben építve a korábban elfoga- 53 Empirical Study on the Practice of the Rating of Films Distributed in Cinemas Television DVD and Videocassettes in the EU and EEA Member States. Final Report, May 2003. http://ec.europa.eu/avpolicy/docs/library/studies/finalised/studpdf/rating_finalrep2.pdf 54 Szilády Szilvia: Kinek a szex – kinek az erőszak, avagy a választás szabadsága és a szabályozás lehetőségei. 2004. 7.; Gálik–Polyák i. m. (33. lj.) 157. 55 Nyakas i. m. (18. lj.) 145.