Page 92 - Kóczián Sándor: Gyermekvédelem a médiajogban (elektronikus változat)

92 Gyermekvédelem a médiajogban mindig csak feltételezte, de soha nem bizonyította megfelelően, hogy a gyermekek számára ár- 369 talmas, ha szexuális (bár nem obszcén) jellegű anyagoknak vannak kitéve. Kevés empirikus bizonyíték támasztja alá azt a feltevést, hogy az ilyen tartalom káros hatást gyakorol a gyer- mekekre, a bíróságok mégsem tartották szükségesnek az ilyen bizonyíték meglétét. Márpedig nem elegendő annak kinyilvánítása, hogy a nyíltan szexuális beszéd és az állítólag sértő trágár kifejezések jelentős veszélyt jelentenek a gyermekek számára. A szerző emellett azt is állítja, hogy a gyermekek szexuális beszéddel és ábrázolásokkal szembeni védelmét célzó szabályozás több kárt okoz, mint hasznot. Egyrészt a beszéd cenzúrázása valószínűleg növeli a gyermekek 370 kíváncsiságát, hogy ilyen beszédet tekintsenek meg. Másrészt nem tesznek különbséget a 17 éves, 10 éves és az 5 éves gyermekek között, miközben jelentős különbségek vannak az egyes korcsoportok között. Nincs társadalmi konszenzus arról sem, hogy mi minősül gyermekekre veszélyes beszédnek, a kormányzatnak pedig nem szabad állást foglalnia ebben a vitában. Más szerzők viszont úgy vélik, hogy a gyermekek védelmére való hivatkozás még ma is kényszerítő érdek. Továbbra is szükséges bizonyos határokat megállapítani a földi sugárzású médiára, elkerülve, hogy a gyermekek illetlen, szexuális tartalmaknak legyenek kitéve. Az elektronikus médiában még hiányzik a hatékony, ám kevésbé korlátozó alternatíva a kis- korúak védelmére az illetlen tartalmakkal szemben. Ebben a tekintetben a földi sugárzású média még mindig egyedi és az illetlenségre való tekintettel továbbra is az Első Kiegészítés alacsonyabb szintű védelmét indokolja, ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság a Pacif ca-ügyben kimondta. 371 Néhány kritikus elismeri ugyan a gyermekek védelmének szükségességét, ami indokolttá teszi az illetlenség szabályozását a földi sugárzású médiumokban, ám szerintük annak indo- kát már rosszul határozták meg. Jessica Collins szerint az FCC jelenlegi illetlenség mércéje bizonytalan, ami részben abból származik, hogy a bíróságoknak nem sikerült meghatározni a trágár beszéddel, az illetlen műsorszolgáltatással a gyermekeknek okozható károk, ártalmak mibenlétét. Bár az FCC illetlenség politikájában központi szerepet játszik a gyermekek 372 védelme, a bíróságok mégis elmulasztották a gyermekek védelméhez fűződő kényszerítő ér- dek pontos természetének vizsgálatát: a gyermekek védelmét az ártalomtól, a kártól, amit az illetlen beszéd okoz. Emiatt az ártalom pontos természete bizonytalan, ami arra ösztönözte a kormányzatot, hogy a védett beszéd széles körű szabályozását hirdesse ki, mert azt érzékelte, hogy a beszéd szabályozásának nincsenek határai. A vizsgálat elmulasztása és az ebből 373 rejlő bizonytalanság pedig arra sarkallja a műsorszolgáltatókat, hogy „hűtsék” a potenciáli- san sértő beszédet. A „gyermekeknek okozott ártalom” pontosabb meghatározása ellenben korlátozhatná a megengedett kormányzati fellépést. Az FCC – hasonlóan a bíróságokhoz – 374 ugyancsak nem bizonyította be, hogy az illetlen anyagok sugárzása ártalmas hatást gyakorol, ahogyan azt sem, hogy a tiltás megakadályozná, hogy a kiskorúak máshol hozzáférjenek az 369 Segall i. m. (361. lj.) 15–16. 370 Garfield i. m. (216. lj.) 586. 371 Rooder i. m. (275. lj.) 903. 372 Collins i. m. (316. lj.) 1225–1262. 373 Catherine J. Ross: Anything Goes: Examining the State’s Interest in Protecting Children from Controversial Speech. Vanderbilt Law Review, Vol. 53., 2000. 431., 433–434. http://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_id=1007069, idézi: Collins i. m. (316. lj.) 1242–1243. 374 Collins i. m. (316. lj.) 1242–1244.