A MÚOSZ szerepe vitathatatlan a Kádár-korszakban
A Médiatudományi Intézet (MTMI) április 10-ei, legutóbbi konferenciájának fókuszában ismét a Kádár-korszak állt. A kutatók ez alkalommal a Magyar Újságírók Országos Szövetségének szerepvállalását, és az újságíróik tevékenységét vették górcső alá az ötvenes évektől a rendszerváltoztatáson át a médiaháború időszakáig.
Szadai Károly, a Médiatanács tagja
A Kádár-korszak médiatörténetét feltáró kutatási projekt Szadai Károly Médiatanács tag kezdeményezésére és Borvendég Zsuzsanna történész szakmai irányítása mellett indult útjára 2021-ben. A szerdai konferencia már a második rendezvény volt, amit a kutatók a feltárt adatokból készült elemzések alapján tartottak. A projekt célja, hogy a történelemtudomány eszközeit segítségül hívva feltárja és elemezze a Kádár-korszak sajtóirányítási rendszerének működését, illetve a pártállami kapcsolatrendszerek médián belüli tovább élését.
Nyakas Levente, a Médiatudományi Intézet vezetője
„A kutatás elindításakor tisztában voltunk azzal, hogy a kutatás alapját adó, feldolgozandó levéltári források volumene, illetve azok töredezett, szétszórt jellege meghaladja a Médiatudományi Intézet erőforrásait, ezért intézményi és személyközi együttműködéseket kezdeményeztünk” - mondta nyitóbeszédében dr. Nyakas Levente, az Intézet vezetője.
A Médiatudományi Intézet tudományos műhelyének tagjai és előadói a Kádár-korszak elismert kutatói. Hozzájuk csatlakoztak fiatal kutatók és doktoranduszok, akiknek az MTMI segítséget nyújt a tudományos munkájukban. A források feltárása, összegyűjtése és rendszerezése, azok nyilvánossá és ezáltal kutathatóvá tétele a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában (MNL OL) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) folyamatosan zajlik.
Sz. Nagy Gábor, a Médiatudományi Intézet munkatársa
A szerdai konferencián négy szekcióban folytak az előadások. Az első szekció előadói a korabeli forrásokat elemezték: azok mennyiségét, minőségét, rendelkezésre állását. A második szekció fókuszában az 1956-os forradalom leverése utáni időszak sajtópolitikája állt. A délutáni első szekcióban a MÚOSZ nemzetközi kapcsolatairól és az emigráns sajtó szerepéről adtak elő a kutatók, a záró szekcióban pedig a MÚOSZ-tag újságírók képzéséről és szerepvállalásáról hallgathatott meg előadásokat a közönség, kiemelve a rendszerváltás és az Antall-kormány időszakát.
Szadai Károly, a Médiatanács tagja – aki nemcsak a teljes kutatási projekt kezdeményezőjeként, de előadóként is részt vett a konferencián –, az 1989-es átmenetet, a rendszerváltás diskurzusát elemezte. „Magyarországon 1989 közepéig a lehetséges diskurzusokat és azok kereteit az állampárt jelölte ki a saját politikai érdekei és a vélt, vagy valós moszkvai elvárások alapján. Ezeket a rendszerről, annak tabuiról, vagy korrekciójáról szóló kereteket átlépni kezdetben ténylegesen életveszélyes volt, de még a rendszer fennállásának végóráiban is egzisztenciális fenyegetést jelenthetett. A rendszerkorrekciós viták határait a diskurzusképes résztvevők – például a sajtó – feltérképezték és fel is címkézték, ha úgy tetszik tilalomfákkal vették körül. De még ezek a tilalmak is kimondhatatlanok voltak.” Szadai Károly a kor sajtótörténetét elemezve kiemelte: „Egyértelmű, hogy 1989. június 16-a – Nagy Imrének és társainak újratemetése – fordulópont volt az átmenetben, így a nyilvánosságban is. Ez volt az első alkalom, hogy egy, nem az állampárt által rendezett tömegrendezvényről élő, egyenes adásban adott híradást a rádió és a televízió. Az, hogy egy ellenzéki politikus saját politikai álláspontját élőben, főműsoridőben kifejtse, június 16-a előtt három nappal történhetett meg először, amikor Kónya Imre felolvasta az Ellenzéki Kerekasztal állásfoglalását a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások kezdetén. Tehát pontosan akkor, amikor az MSZMP tárgyalóasztalhoz ült az ellenzékkel.”
Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa
Borvendég Zsuzsanna, a Kádár-korszak médiatörténetét feltáró kutatási projekt szakmai irányítója és egyben a Magyarságkutató Intézet (MKI) tudományos munkatársa, előadásában arról beszélt, hogy a szovjet titkosszolgálattal hogyan működtek együtt az úgynevezett béketábor újságíró szervezetei. „Az 1946-ban Koppenhágában létrehozott Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) sikeresen terjesztette a szovjet propagandát szerte a világban. Az újságírók érzékenyítése a szélsőbaloldali eszmék iránt kiemelt szerepet kapott, hiszen rajtuk keresztül lehetett a legegyszerűbben elérni a nyugati társadalmakat és a fejlődő világ népességét. A MÚOSZ is tagja volt a KGB fedőszervezeteként működő NÚSZ-nak, és szerepet játszott a nyugati újságíró-szövetségekhez való közeledésben és a harmadik világ tömegtájékoztatása feletti befolyásgyakorlás megszerzésében.”
Vicsek Ferenc, a MÚOSZ alelnöke
A szekciókat követően lehetőség nyílt arra, hogy a résztvevők kérdezzenek és reagáljanak az előadásokra. A konferencián részt vett Kocsi Ilona MÚOSZ elnök és Vicsek Ferenc MÚOSZ alelnök is. Az alelnök az első szekciót követő hozzászólásában gratulált a projekthez és megköszönte, hogy a Médiatudományi Intézet foglalkozik a MÚOSZ történetével, továbbá az újságíró-szövetség nyitottságát fejezte ki egy jövőbeni együttműködésre.
Paál Vince, a Médiatudományi Intézet munkatársa
A közönség érdeklődését és aktivitását érzékelve a nap második felében Szadai Károly egy újabb rendezvény szervezését vetette fel, ahol az újságírók korabeli személyes élményeiket oszthatnák meg, ezzel is segítve a történészek kutatásait. A kezdeményezést Kocsi Ilona MÚOSZ elnök is támogatta, hozzátéve, hogy véleménye szerint „a történelem a levéltári kutatásokból és az újságírók személyes visszaemlékezéseiből együtt áll össze”.
Az NMHH Médiatudományi Intézetének konferencia-sorozata egy év múlva, 2025-ben tovább folytatódik.
A konferenciáról bővebb beszámolót a Médiatudományi Intézet honlapján találhatnak.